Az EU-nak sikerülhet elérni a szankciókkal, nyomásgyakorlással, új szerződésekkel, zöld politikával, hogy Oroszország egyre kevesebb kőolajat, földgázt exportáljon az unióba?

2014 óta nyugati szankciók vannak az oroszországi olaj- és gázipar ellen, próbálják akadályozni pénzügyileg és technológiailag az Oroszország számára kulcsfontosságú szektor fejlesztését, kitermelést, szállítást.

Az Északi Áramlat II megakadályozása is cél lett.

Az EU-ban fejlődik az LNG szektor, import, így cél, hogy inkább az USA-ból, Katarból, később akár Mozambikból lássák el Európát energiával.

Fejlesztésekkel (pl. épületek szigetelése) csökkentik a gázigényt.

Viszont vannak ellentétes tendenciák is:

- Az utóbbi évek árdrágulása és az orosz cégek technológiai fejlesztései a technológiai, ipari importfüggőség csökkentésére segítette Oroszországot, növelni tudta termelését. Bár például az USA-ban sikeresen alkalmazott, felfuttatott hidraulikus kőzetrepesztés, fracking a hírek szerint még nem megy az oroszoknak.

- Az európai zöld fordulat miatt nő a villamosenergia igény, viszont az atomerőműveket, szénerőműveket leállítják. A megújulók korlátozott elérhetősége miatt várhatóan a földgázigény így nőhet is és az európai, északi-tengeri gázmezők kimerülése miatt az importigény is nőni fog az előrejelzések szerint. Egyes kormányok, gázkereskedő cégek megpróbálhatják növelni az orosz importot szembemenve Brüsszel korábbi elképzeléseivel.

- Környezetvédelmi, éghajlatvédelmi szempontból kritizálható az amerikai hidraulikai kőzetrepesztéses technológia (vízszennyezés, metánkibocsátás), így nyert földgáz és a cseppfolyósítás, tengeri szállítások nagy energiaigénye, többlet CO2 kibocsátáshoz vezet.