Hogyan fojtatódott volna a balkáni háború, ha 99-ben a NATO nem bombázza Szerbiát?

2-es:

Keverednek a dolgok időrendben.

Amit emlegetsz - Barcs bombázása, a légtérsértések, stb. - az a korai kilencvenes évek, a horvát függetlenségi háború (és a boszniai háború) kora. A 99-es NATO bombázások a koszovói háború miatt voltak, mikorra Horvátország függetlensége eldőlt, Bosznia-Hercegovina helyzete úgy ahogy rendeződött.

Az előzmény az, hogy a Kádár-rendszerben egyre-egyre később és kisebb számban szerezte be a Magyar Néphadsereg az újabb természetesen szovjet haditechnikát, a 80-as évek végére a varsói szerződés talán leggyengébb hadserege voltunk. (Romániának volt hadiipara is (brassói repülőgépgyártás, sőt pont a 90-es években modernizáltak repülőket) népességben pedig Nagy-Jugoszláviával is állta a versenyt.)

A szétesés előtti jugoszláv Néphadsereg jóval erősebb volt technikailag, mint a magyar saját repülőt fejlesztettek, hozzájutottak nyugati cuccokhoz is. Harcias népek.

Ekkor jött a háború első szakasza a horvát majd bosnyák háború (1995-ig) Magyarország a hadsereg előbb ecsetelt gyengesége miatt (ekkor még nagyobb létszámú volt és megvolt a szovjet cuccok nagyja, hasonló a rendszerváltás előtti néphadsereghez) ill. mivel ő akart a térségben a jófiú a nyugatiak számára, hivatalosan ki akart maradni. Ezért nem is reagált a 2-es által említett provokációkra. Nem hivatalosan talán támogatta a horvátokat. A jugoszláviai magyarok leginkább ki akartak maradni, ha oldalt kellett választani az történelmi és kevesebb kiszolgáltatottság okokból inkább a horvát volt.

Közben pont a szomszédban folyó háborű a magyar vezetést is rádöbbentette, hogy kell valami potens elrettentő, ekkor lettek beszerezve a Mig-29-esek, amik akkor a térségben nagyon erősnek számítottak és Magyarország 99-ben a NATO tagja lett! Igaz közben viszont már elkezdtük a nagyszámű hidegháborús hadieszközt kivonni és a hadsereg létszáma is zsugorodott.

Közben az immár kis-jugoszláv, azaz gyak. szerb hadsereg is gyengült azért a harcok során. 99-re a koszovói albánok zaklatására futotta, nem volt már realitása sem Románia, sem a NATO-tag Magyarország elleni támadásnak sem, ezenkívül okuk sem nagyon lett volna (pl.Magyarországon nem volt hangsúlyos revíziós politika, ami a Vajdaságot célozta volna). Valószínűleg Albánia és valamilyen formában azért, rajta keresztül a nyugat beavatkozott volna a koszovói albánok oldalán (ne feledjük Szerbia Oroszország kistesója)

Ha az USA nem indítja meg a háborút, a többi ország is passzív maradt volna. Erről az amerikai külügyminiszter, Albright elkötelezett unszolására Clinton döntött.

Valószínűleg a haditechnikai, számbeli fölénynek köszönhetően a jugoszláv hadseregnek sikerült volna legyőzni az UCK-t (a függetlenségért harcoló albán gerillacsoport, terrorszervezet) és egy csomó albán vezetőt bebörtönöztek volna és még tovább szűkültek volna az albán kisebbség jogai. A harcok, elnyomás miatt biztosan sokan menekültek volna Albániába, akik visszatérését próbálták volna akadályozni, de ha a NATO nem indítja meg a hadjáratot, szerintem hosszabb idejű, alacsonyabb intenzitású maradt volna a háború, ez inkább csak olaj volt a tűzre. A háborúnak 1998-1999-ban kétezer halálos áldozata volt a NATO hadbalépése előtti egy évben, aztán a következő két hónapban ez felszökött 14 ezerre. Persze egy elhúzódó, alacsonyabb intenzitású szeparatista polgárháborúnak is lehet sok áldozata, lásd páldául korábban az észak-ír konfliktus, IRA, INLA harca a britekkel közel 4000 halottal.

Albánia sem lépett volna háborúba, gyenge volt katonailag. Az ő legfontosabb szerepe az volt a konfliktusban, hogy ők biztosították a fegyvereket a koszovói albán felkelőknek és gondolom e mellett UCK kiképzőbázisok is működtek az országban.

Milosevic a szerb nacionalizmust képviselte. Magyarország, Románia ilyen szempontból gyakorlatilag érdektelen. És kint is estek a volt Jugoszlávián.

Horvátországból a Vihar hadművelettel 1995-ben kisöpörték a szerbeket. Boszniában a polgárháborút lezárták a daytoni egyezménnyel, ezzel hivatalosan is létrejött a Republika Sprpska, egy újabb szerb állam, de a függetlenségről le kellett mondaniuk. Ha Milosevic rendszere hatalmon marad, valószínűleg továbbra is szerette volna az egyesült a boszniai Szerb Köztársasággal, de az erőviszonyok miatt, daytoni egyezmény után ezért már csak békés eszközökkel tudott küzdeni.

Jugoszlávia Koszovó megtartásáért, integrálásáért küzdött, az 1999-es háborút viszont elvesztették. Ennek jelentős szerepe lehetett abban, hogy később Montenegró is az elszakadás mellett döntött és ezt meg is valósította.