Mi volt a titka a náci gazdasági csodának, ami a gazdasági válságból (1933) való kilábaláshoz vezetett és a gazdaság gyors növekedését eredményezte?

Az volt a titok, hogy soha nem mondták el azt a kábé 500 tényezőt, amelyek miatt ez nem csoda volt, hanem egy rengeteg ember életébe kerülő lufi.

Autoriter kormányok mindig hamar tudnak munkanélküliségi mutatókat kozmetikázni, lehet látványberuházásokba önteni a pénzt, gigantikus bürokráciát tartani, vagy éppen feltalálni az alig fizetett rabszolgaság (ismertebb nevén közmunka) intézményét.

Ne hallgass a történelmet meghamisítani akaró szokásos hablatyra. Nem létezett kifejezetten fasiszta gazdaság, ezt a véleményt támogatja Payne, Paxton, Sternhell, többek között, attól függetlenül, hogy bizonyos nemzeti sajátosságok mindig jelen vannak minden ország gazdaságában, de a pénzügyi törvények mindenhol hasonlók.

A német helyreállítás, a gazdasági csoda Hjalmar Schacht érdeme, pár sort lehet róla találni:

[link]

A legtöbb helyes információ kimerül abban, hogy a hitleri gazdaságpolitika erősen hasonlított az akkor zajló amerikai New Deal -ra, ezért nincs mit tenni, a leghelyesebb, ha arról tájékozódsz

[link]

Természetesen az ifjúsági szervezet neve más volt, nevezetesen Hitlerjugend, vagy a mezőgazdaság terén a még 1933 őszén elfogadott törvényt Erbhofgesetz - nek hívták, amely a kis- és középparaszti birtokokkal foglalkozott, ezeket erősítette, de jellegileg az egész program nagyon hasonlított az amerikai helyreállítási programhoz, csak annál hatékonyabb volt, talán a német mentalitásnak köszönhetően, ahol nem voltak hobók, munkakerülők, inkább csak szorgalmas munkásemberek abban az időben. A nagy munkanélküliség megszüntetése, a teljes foglalkoztatottság gyors elérése nagy népszerűséget hozott Hitlernek.

A nagy német eladósodottság annak volt köszönhető, hogy az első világháború utáni fizetési kötelezettségek hallatlanul nagyok voltak a résztvevő országokban. Mind a franciák, mind a britek óriási összegeket fizettek az USA számára, ezért azok megfizetését és a háborús károk helyreállításának terhét is a vesztes németekre rótták, akik rövidesen nem bírták azt fizetni és a gazdaságuk sem állt talpra, hanem még inkább egyre jobban lepusztult, így a britek és a franciák sem fizettek az amerikaiaknak, mondván, hogy a német fizetésre várnak ám az USA hiteleket folyósított Németországnak - ezért az ötletért Nobel-békedíjat kapott Charles Dawes javaslatára 1924-től, így Németország a nyújtott hitelből fizetni tudta a jóvátételt – a két európai antanthatalom pedig törleszthetett az Egyesült Államoknak.

Az német eladósodás oka ez volt és a német gazdaság teljes lepusztulásának is, ám Hitler hatalomra jutása után felfüggesztette a német jóvátétel fizetését, már 1933-ban, ez adta meg egyáltalán a lehetőségét annak, hogy valami is történhessen, nélküle semmit nem lehetett volna tenni.

5-ös, szép-szép, hogy a történetedben minden az Antant hibája, csak akkor miért van az, hogy azután, hogy Hitler megszakította az I. világháborús jóvátételek fizetését, valahogy mégis megtriplázódott az államadósság, miközben a gazdaság egyáltalán nem követte ezt a növekedést?

Természetesen azzal alapvetően nincs baj, ha az államadósság növekszik, ameddig a gazdaság nagyobb ütemben növekszik. A probléma csupán annyi volt, hogy nem ez történt, ráadásul a náci vezérkar nagyon rossz hiteleket vett fel: míg korábban a törlesztési kötelezettségeit simán felrúghatta a nyugati szövetségesek számára (ahogy fel is rúgták), a nácik elsősorban a hazai tőkéseknek tartoztak, ahol ezt nem lehetett meglépni.

Kedvenc történetem a Volkswagen esete: ugye Hitlerék kitalálták, hogy kell egy népautó. Azonban ez akkor még bitang drága mulatság volt, és az átlag német polgár egyáltalán nem engedhette meg magának, hogy beruházzon egy autóra. A Volkswagent végül az állam a gyártási költség 80%-áért árulta, de így is túl drága volt, és maga a német állam sem engedhette meg magának, hogy tisztán állami pénzből annyit gyártsanak, amennyit szerettek volna. A nácik ezt zseniálisan oldották meg: az autó árát részletekben is ki lehetett fizetni, és ha összegyűlt az autó ára, akkor Hans átvette a jól megérdemelt autó...jegyet. Ez feljogosította Hans-t arra, hogy amikor elkészül az autója, akkor ezzel az autójeggyel át is vehette azt.

Kb. 700000 német polgár vett részt ebben a programban. Tippelj, hány kapta meg az autóját 1933 és 1945 között. Ne olvass tovább, amíg nem tippeltél.

Megvan a tipp? Ha a nullára tippeltél, akkor pont eltaláltad! Az autójegyekből befolyt pénzt elvileg a Volkswagen kapta meg, aminek az lett volna a feladata, hogy a befolyt pénzből valóban meg is építsék az autót. Azonban a valóságban egyáltalán nem ez történt: az állam cakk-und-pakk mind a 700000 befizető pénzét egyszerűen lenyúlta, és katonai célokra költötte. Egyetlen egy autót nem gyártottak le a 700 000-ből, csak az tudott Volkswagen autót venni, aki egy összegben befizette az autó árát.

Azt még hozzátenném, hogy természetesen a 2. világháború után a jóvátételt megint fizette Németország, az utolsó részletet 92 évvel az első világháború után pengették ki.

[link]

N6

szinte semmi nem igaz abból, amit írsz, legalább is ebben a formában, szokásos elkenése az igazi történelemnek, ami roppant sajnálatos.

A Volkswagent 1937-ben alapították.

A népautót 1938-ban kezdték gyártani.

A náci állam programja szerint ha a gépkocsi árának fele ki lett volna fizetve, akkor megkapta volna a tulajdonos és a többit hitelezték neki állami kölcsönnel, az időfutam több fajta lehetett volna, más fizetési kötelezettséggel, választható volt, de egy év múlva kitört a háború és leállították a jármű gyártását, átálltak harceszközök építésére.

A befizetett pénzeket az akkor aktuális banki kamatokkal visszafizették.