Japán miért nem adta meg magát rögtön Hirosíma után?

Mert az amikat nem érdekelte a Hiroshimára ledobott bombára adott reakció.

Hiroshima és Nagaszaki lebombázása el volt döntve. Bár Nagaszaki tartalék célpont volt. Eredetileg egy másik város volt a célpont, csak az időjárás közbeszólt.

Ha nem kapituláltak volna, akkor jött volna Tokyo.

Egyrészt az egyesnek is igaza van.

Viszont leginkább azért, mert az atombomba nem volt olyan félelmetes. Japánt úgy szétbombázták az amerikaiak pl. gyújtóbombákkal, hogy az atombomba igazából ki se tűnt. Ha addig nem adták meg magukat, akkor most Hirosima után miért?

#2, #4-nek:

Az atombomba akkoriban nem volt félelmetes?

Legalább 2-3 szőnyegbombázás kellett akkoriban egy kisebb város lebombázásához, feltéve hogy a légvédelem nem lőtte szét a seggüket.

Az atombomba egymagában a földdel tett egyenlővé egy teljes várost.

Ez akkoriban "szuperfegyver" volt.

#6, #7-nek:

A szőnyegbombázás mindig kockázatos volt, mert az ellenfél légvédelme és légi ereje sem a Ludas-Matyit olvasgatta közben!

Brutális mennyiségű bombát is igényelt, mivel a bombák közel fele nem épületet talált el, és emiatt többször is meg kellett ismételni.

Az amik odarepültek egy géppel, egy bombával, és tökéletes eredménnyel letudták a támadást. Egy kibaxott gépet sokkal nehezebb észrevenni, mint egy csapatnyit! És ha észre is veszik, akkor is kérdés hogy időben le tudják -e szedni?

Bonyolult dolog, sok politikával. A japánok már 1944-ben tudták, hogy elveszítették a háborút. Azonban elveszíteni egy háborút nem ugyanaz, mint totálisan elveszíteni, és sokáig bíztak abban, hogy a totális vereség elkerülhető. Ez politikailag úgy nézett ki, hogy a szövetségesek követelték Japántól a feltétel nélküli megadást. A japán vezetés pedig abban reménykedett, hogy ha sikerül keményen harcolniuk, akkor a szövetségesek belátják, túl sok áldozatot kellene hozniuk a totális győzelemhez, és akkor feltételes megadást is elfogadnak. [Japán négy dologhoz ragaszkodott: a császár hatalomban marad; az ország maga szerelheti le a hadseregét; a japán háborús bűnösök a saját bíróságuk, és nem nemzetközi bíróság előtt felelnek; idegen katona nem lép Japán fő szigeteire.] Tehát Japán már jó ideje azért háborúzott, hogy legalább valamilyen pozíciója legyen a majdani béketárgyalásokon. És azt is hitték, hogy ehhez elég erősek. A szövetségesek pedig azt hitték, hogy elég nagy a fölényük ahhoz, hogy Japán semmilyen feltételeket ne szabhasson. Utóbbiaknak lett igazuk. És ebben szerepe volt az atombombának.

Az atombomba szuperfegyver volt, nem véletlenül volt akkora verseny a kifejlesztéséért.

Viszont ennek megfelelően volt japán atombomba-program is, és tudták, hogy technikailag mennyire nehéz kivitelezni, ezért kételkedtek abban, hogy az USA ezeket a nehézségeket leküzdötte. Ezért a hiroshimai támadás (augusztus 6.) után a japán hadsereg először saját szakértőkkel elkezdte kideríteni az ottani őrületes pusztítás okait. Tehát először még abban sem voltak biztosak, hogy atomtámadás érte őket. Illetve még azt is feltételezték, hogy ha az USA le is gyártott egy ilyet, kettőt akkor sem tudott, tehát, úgymond, már elpufogtatták az atomarzenált. Tehát folytathatónak látták a háborút. (Ismételten, nem a győzelemért, hanem a totális vereség elkerüléséért.)

Az amerikai hadvezetés erre a reakcióra (hogy a japánok azt feltételezik, nincs nekik több atombombájuk) számított. Ezért is tartották kulcsfontosságúnak, hogy rövid időn belül ledobjanak egy második bombát (Nagaszaki, augusztus 9.), azzal a céllal, hogy a japán hadvezetés abban a tudatban legyen, hogy folyamatosan kaphatja az atomtámadásokat. (A valóságban ez félrevezetés volt, mert a harmadik bomba már csak augusztus 19-ére készült el, majd egy negyedik szeptemberben.)

Közben a szovjetek is háborúba léptek Japánnal (éppen augusztus 9-én, még a nagaszaki bomba előtt), de még a hiroshimai bomba és a szovjet beavatkozás után sem volt konszenzus a japán vezetésben a megadás mikéntjéről. Sőt, még a nagaszaki támadás után sem, de a császár végül meghozta a döntést a feltétel nélküli megadásról. Még ezt sem fogadta el mindenki, volt egy sikertelen katonai puccskísérlet, hogy a hadsereg folytathassa a háborút.

Az angol wikipedia rengeteg részlettel, gyönyörűen elmeséli ezt, onnan szedtem össze, amit írtam. A valóságban minden összetettebb volt, amikor én azt írtam, hogy a japán vezetés ezt vagy azt gondolta, akarta, stb., akkor az persze úgy értendő, hogy ott is volt aki így gondolta, volt, aki máshogy, belső viták, szavazások, stb.

Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy kérdés kapcsán a wikipediához nyúlok művelődni. Hogy ennyire sokat tanultam volna, olyan még nem volt, úgyhogy köszönet a kérdésért.