Ez az egész republikánusok vs. demokraták harc arra jó, hogy egymásnak ugrasszák azokat, akik eljárnak szavazni?

Az egész politikai színház arra jó.

Hogy a társadalom megosztott legyen, és az aberrált tőkések a politikai bábok által irányítsanak.

Azért nem szól a többi jelöltről a média mert alig van szavazótáboruk. Vannak kisebb pártok az USA-ban de azok rendszerint csak néhány államban kapnak szavazatokat.

És maguk a pártok sem egységesek.

És ahol két lehetőség van ott a társadalom is mindig megosztódik kétfelé.

Magyarország ilyen szempontból azért más pl mert itt hiába van két oldal(Fidesz vs egyesült ellenzék mostmár) a társadalom nem kettő hanem millió részre van szakadva.

Több kérdés is van. Nem akarják egymásnak ugrasztani a szavazókat, nem jó az nekik semmire. Az igaz, hogy sok kérdésben nincs valós alternatíva: például a kínai munkatáborokat a szabad világban majdnem mindenki elítéli, de a szabad világ azt is tudja, hogy nincs ereje ezek felszámolására, sem katonai, sem diplomáciai úton. Valószínűleg hasonló a helyzet az emberkereskedelemmel.

Tehát a politika fő iránya valamennyire adva van mindenhol, Amerikában is. És mivel a fő irány adott, a választások az ezeknél kisebb dolgokról (azért azok is lehetnek fontosak, például az amerikai egészségbiztosítási rendszer húsba vágó kérdés, és ahhoz lehet kétféleképp nyúlni - csak éppen nem globális ügy), illetve sok esetben csak apróságokról, vagy egyenesen a szimbolikus politizálásról szólnak.

Éppen ezért a Bush- és a Clinton-család jól meg tud egymással lenni: ugyanabból a kultúrkörből jönnek, kicsit más családi háttér, kicsit más gondolkodás, kicsit más elképzelés Amerika jövőjéről, de semmi mély ellentét. Különben Trump is illeszkedne, illeszkedhetne ebbe, de ő a celebséget választotta, és emiatt nem viselkedhet jólnevelten (és már olyan régen ebben él, hogy most már nem is tud másképpen viselkedni, mint egy valóságshow-sztár), így nem lehet tagja a képzeletbeli klubnak.

Annyi előnye van ezeknek, hogy a szélsőséges csoportokat valamennyire visszafogják. Vannak ugyanis Amerikában, akik fenekestül felfordítanák a világot. Lehet, hogy némely szándékuk őszinte és helyes, de a valóságban ezek kivitelezhetetlenek. De így, hogy ezek a szélsőséges indulatok becsatornázódnak valamelyik nagy pártba, felhígulnak, és kevésbé veszélyesek.

Ami azt illeti, hogy két nagy párt, két esélyes elnökjelölt van, és többről nem hallunk. Vannak persze más elnökjelöltek is, általában minden államban 1-2% alatt maradnak, és egyetlen államot sem nyernek el, elektor nélkül persze nem lesz belőlük elnök. Ez a két nagy pártnak jól felfogott érdeke. Amerikában gyakorlatilag politikai váltógazdaság van, ha valamelyik nagy párt ellenzékbe kerül (akár az elnök személyében, akár a szenátusban, akár a képviselőházban), azért biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb fordul a kocka, és mivel ő az egyetlen alternatíva, a politikai túlélése biztosítva van. Most lusta vagyok megnézni, de az utóbbi 120 évben szerintem a leghosszabb időszak a 4 elnöki ciklus (16 év) volt, amíg egy pártnak ellenzékben kellett lennie. Akárhogy is, tudták, hogy egy idő után ők jönnek (merthogy lesz olyan, hogy kicsit rosszabbul teljesít a gazdaság, kicsit több az elégedetlen, stb.). Ha viszont lenne harmadik nagy párt is, akkor hosszú időre is kieshetne egy párt a vezetésből, olyan hosszú időre, hogy akár el is tűnhetne. Ez egy létező veszély, amikor az USA létrejött, akkor még más pártok voltak. Tehát érdekeltek a nagy pártok a kétpárti felosztásban.