A montenegrói egy önálló népcsoport?

Montenegro függetlenné válásának nemzetközi jogi aspektusai

Szerző: Bancsi Zsolt

Bancsi Zsolt[1]: Montenegro függetlenné válásának nemzetközi jogi aspektusai

Montenegrót nem zavarja az Európai Unió "jelenléte" a népszavazási folyamatban.

Milo Djukanovic

I. A függetlenségi népszavazás előzményei

Szerbia és Montenegró 2003. február 4-én elfogadott alkotmányos kartájának 60. cikke értelmében, három év múltán Montenegró újravizsgálhatja a szövetségen belüli helyzetét[2], és akár az új államból való kilépést is kezdeményezheti. Mára nyilvánvaló az alkotmány e rendelkezésének fontossága, hiszen Montenegró ezt a lehetőséget használta fel az elszakadásra.

Milo Djukanovic azt hangoztatta, hogy Montenegrót nem zavarja az Európai Unió "jelenléte" a népszavazási folyamatban. "Az EU-nak kell eldöntenie, hogy milyen formában vesz részt benne. Továbbra is azt hiszem, hogy egy folyamat egyik szakaszának az elején vagyunk, amelyet a parlamentben kell befejezni" - mondta Djukanovic, aki kifejtette, hogy ez alatt a népszavazási törvény módosítását érti a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban[3].

Az EU 2005. november 9-én óva intette a podgoricai vezetést attól, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalása előtt kitűzze a referendum időpontját. A tekintélyes jogtudósokból álló testület, azaz a Velencei Bizottság, jelentéstervezetet dolgozott ki az Európai Unió Tanácsának felkérése alapján a népszavazásról szóló montenegrói törvényről, amely ötvenszázalékos részvételi küszöbhöz és legalább ötven százalék "igen" szavazathoz köti a kérdés eldönthetőségét[4].

Míg az Európai Unió szigorú feltételeket kívánt felállítani a népszavazás eredményességével kapcsolatban, addig az Amerikai Egyesült Államok támogatta a referendum mihamarabbi megtartását. Az USA támogatásának elsősorban geopolitikai és gazdasági okai voltak. A legfontosabb geopolitikai szempont, hogy minél közelebb legyen az instabil balkáni térséghez, azaz Szerbiához és Koszovóhoz.