Hogy lehetséges,hogy Nyugat-Európában nem annyire erős a családtámogatás?

Nem keresnek 2500 € -t nettóba, de bruttóba megközelítik.

Nettóba úgy 1600 € marad az alja fizetésnél is, ami forintba fél millió.

Az albérlet nem duplája mint pesten, és alap élelmiszereke is hasonló áron vannak.

Ami költségesebb ott, a szorakozás, és szolgáltatások igénybevétele.

(Bár a balatoni árakat ott se nagyon múlják felül.)

Nyugateurópában a bérek olyan szinten vannak hogy ott mindenki megtudja fizetni a gyerekel kapcsolatos kiadásokat még a munkanélküliek is.

Nálunk azért kell mindenféle támogatásokkal segíteni a gyermeket nevelő családokat mert itt a bérek semmirevalók, épp hogy meglehet élni az itthoni bérekből, ha meg már gyerek is van az meg már totális anyagi csőd támogatások nélkül. Ezt nemtudja orbán rendezni, a volt szoci országok között az utolsó helyen kullogunk bérekben életszínvonalban, ezt tudja nyujtani nekünk a nagy mágus a csoda gazdaságpolitikájával, az a csoda benne hogy még nem omlott össze.

Kérdező, a sok hülyeséggel szemben amiket itt írtak, egyszerűen azért más a rendszer, mert más az országok múltja és jelene is.

A nyugati részén Európának egy kapitalista rendszer volt a háború óta. Ott nem az állam feladata volt megoldani a családok életét, hanem az emberek és munkaadóik csatázták le egymás között, hogy mekkorák legyenek a bérek és milyen juttatások legyenek mellette. Sok helyen a gyermekfelügyelet céges óvodákkal, bölcsődékkel történt már évtizedek óta - mert vagy ezt adta a cég a munkavállalóinak, vagy magasabb fizetést, amivel meg tudták oldani. Az államnak kevésbé kellett részt vennie a családok életében, az emberek is szerették maguk rendezni anyagi lehetőségeik függvényében. A jelen helyzetben pedig sokkal kevésbé tartják fontosnak, hogy családtámogatásokkal a gyermekvállalást ösztönözzék, mint nálunk.

A mi régiónkban a szocializmusban a béreket az állam szabta meg, ahogy minden mást is. Mindig mindenben az állam szabályozott és döntött, így a gyerekek felügyeletét is az állam feladata volt biztosítani - kizárólag. Nem is volt lehetőség semmiféle magán gyerekfelügyeletre, a nőknek volt a gyes, majd menni kellett dolgozni. Nyugaton maradhatott a nő háztartásbeli ha a férje eleget keresett - nálunk nem. A rendszerválttáshoz egy alacsony bérszínvonallal érkeztünk el, nagy lemaradással a nyugati országok dolgozóihoz képest még ugyanolyan munkaközökben is.

A rendszerváltozással a nyugati cégek pedig pontosan azért jöttek ide, mert itt alacsonyabb volt a bérköltség. Mivel a munkahelyeket nagy részben ők adták és magas volt a munkanélküliség, így ők szabták meg a béreket, nem az állam, nem a munkavállaló. Az elmúlt 30 évben mostanában nőttek erőteljesen a bérek, mert nőtt a foglalkoztatottság és nem munkanélküliség volt, hanem munkaerő hiány.

Itt az állam megőrizte azokat a családsegítő feladatait amik korábban voltak, mint a bölcsődei, óvodai és egész napos iskolai felügyelet, családtámogatások, a gyes, ezekhez tettek még hozzá párat, mert szeretnék a demográfiai helyzetet saját gyerekek születésével megoldani.

Nyugaton a magasabb fizetésekből kell megfizetni a gyermekfelügyeletet akár bébiszitterrel, akár magán óvodával. Egy barátunk azért alkalmazott a briteknél évekig egyetemistákat, mert reggel az iskola később kezdődött, mint hogy nekik munkába kellett menni és korábban végződött, mint ők hazaérhettek volna - kellett valaki aki elviszi őket a suliba meg hazahozza és velük marad amíg a szülők megérkeznek.

Francia barátaink még 2 éve is fontolgatták, hogy hazaköltöznek inkább a családtámogatások miatt, mert hiába volt mindkettőjüknek jóval magasabb a keresete, a két kisgyereknél ez el is ment, mivel az anya fél éves korában a babának már kellett, hogy visszamenjen dolgozni, addig tartott a szülési szabadsága, ráadásul az alsó tagozatban az iskolájukban a szerda is szünnap volt - mindenféle felügyelet nélkül. Számukra akkor csábítóbbnak tűnt a magyar családtámogatási rendszer, mint az elvileg magasabb életszínvonal. Aztán nem találtak egyszerre mindketten a szakmájukban megfelelő állást itthon, így maradtak - a gyerekek meg nőttek.

A lényeg, más a múlt és más a jelenünk állami célja is, ezért másmilyenek a támogatások.