Lehet Európa jövője az Európai Egyesült Államok? Alul kifejtem a véleményemet, kérlek titeket kultúráltan, érvekkel felszólalni ellene vagy mellette.

Szűklátókörűek vagytok. A kérdező nem egy túl optimista jövőképet vázolt fel az Európai Egyesült Államokról, hanem azt ahogyan egy jövőbeli EEÁ-nak funkcionálnia KELL.

Csak így érdemes elképzelni egy egységes Európát, nem egy olvasztótégelyt kell elképzelni mint amilyen az USA.

Nem egyetlen nemzetiséggé összegyúrni Európa minden etnikumát, hanem egyetlen néppé kovácsolni, ami lehet heterogén is.

Nem magát a bevándorlást kell ellenezni, hanem az illegális bevándorlást, szükség van képzett munkaerőre. Viszont nem bevándorlókkal, hanem magasabb születési rátákkal kellene ellensúlyozni a népesség fogyatkozást.

Ilyenkor látszik meg, hogy vannak még valódi liberálisok, és nem csak magukat liberálisnak valló dogmás szűklátokörű kultúr-balosok.

Nem tudok vitatkozni a kérdezővel, teljesen egyet értek.

Hosszú távon ennyi felfogású, nyelvű emberrel nem működne. A gazdasági különbségek sem fognak megszűnni.

Elég lenne az eu, ha az normálisabban működne, de ezt még jobban szorosabbra fogni szerintem kár lenne.

#14 Az a baj, hogy az EEÁ szorgalmazói azt a teljesen egyértelmű dolgot nem fogják fel, hogy minél nagyobb népesség mond véleményt, hoz döntést, annál kevésbé jut érvényre az egyén akarata, elképzelése. Nem értik meg, hogy amikor 10 milliós országban ők diktatúráznak, amiért 2,8 millió szavazó akarata szerint alakul a kormányzat és jönnek létre a döntések - mert az nekik nem tetszik, akkor egy 400 milliós közösségben esélytelen lenne hogy a szavuk hallatsszon.

Én nem akarom, hogy egy olyan szavazóbázis résztvevője legyek, ahol 2%-át alkotja az egész országom, töredékét a nekem tetsző politikai akarat.

Azt hiszik, hogy mivel most, ebben az időpillanatban nekik tetszik az amit európai többségnek látnak és éppen az nem tetszik nekik ami itthon van politikai vezetésképpen, ez majd mindig így is fog maradni. Nem mérik fel, hogyha itthon mondjuk sikerülne is a nekik tetsző irányba fordítani a politikai vezetést, ha éppen Európában változik meg a többségi vélemény velük ellentétben. Akkor semmire nem mennek az akaratukkal, szándékaikkal, hiába állna melléjük akár az egész ország, egy 2,5%-nyi lakossággal semmire nem mennének.

Szerintem az EEÁ fő akadálya az európai identitás hiánya, illetve annak gyengesége. Vannak ugyanis különböző szintjei a szerveződésnek, és ha veszünk egy embert, aki európai, magyar és debreceni (mondjuk, a példa kedvéért), az e közül a három közül szinte biztosan a magyart érzi fő szervező erőnek. És ezért azt fogadja el legkönnyebben, hogy ez ő életét meghatározó politikai döntések közül a legfontosabbak a magyarországi szinten születnek meg. Mellé kiegészítésként elfogadja, hogy amit helyi szinten érdemes csinálni (pl. melyik utcát újítsák fel), azt döntse el Debrecen városa, amit meg kontinensnyi méretekben, azt döntse el Európa (pl. milyen vonalon épüljön meg egy transzkontinentális vasút), de ezek csak kiegészítések.

#16-ból idézve: "Én nem akarom, hogy egy olyan szavazóbázis résztvevője legyek, ahol 2%-át alkotja az egész országom, töredékét a nekem tetsző politikai akarat." Ezzel nem vitatkozom, csak azért idézem, mert ezen keresztül nagyon jól lehet szemléltetni a dolgot: valószínűleg az soha nem merült fel a 16-os kommenttársban, hogy vajon akar-e egy olyan szavazóbázis résztvevője lenni, amiben az ő települése (vagy kerülete, ha budapesti) mondjuk csak 2%-ot tesz ki (vagy még sokkal kevesebbet) - noha az országos szerveződés szintjén most ilyenben van. Pedig mi a különbség? Objektíven nézve semmi, egyedül az érzelmi viszonyulás. Sokkal inkább érzi magát az országhoz, mint a településéhez tartozónak (valószínűleg ez az identitásképzésének a legfontosabb eleme). Én is így vagyok ezzel: sokkal inkább érzem magam magyarnak, mint európainak, vagy [...] településről valónak. És szerintem majdnem mindenki. Ugyanígy az olasz is elsősorban olasz, és csak másod-, harmad-, sokadsorban európai. Hasonlóan a finn is először finn, és csak aztán európai, stb. Én eddig egyetlen "európaival" találkoztam ebben az "elsődleges" értelemben: egy cseh kolléga mondta nekem egyszer, hogy ő inkább érzi magát európainak, mint csehnek (és ő ezzel valószínűleg Csehországban is a fehér holló kategória).

Ellenben ha megnézed az USA-t, ott mindenki elsősorban amerikainak tartja magát. Persze egy texasinak az is fontos, hogy ő texasi, de az már csak a második vonalhoz tartozik az önazonosításban.

Egy kicsit más megvilágításban ugyanez (egy szóhasználati dolog, ami megint azt mutatja, mennyire országokban gondolkodunk). Vegyünk egy nagy jelentőségű folyamatot vagy eseményt (pl. klímaváltozás, bevándorlás, Brexit, de tetszés szerinti egyéb is lehet). Amikor ezekről beszélünk, esetenként például ütköztetjük a magyar érdeket a német érdekkel. De soha eszünkbe se jut a tiszántúli érdeket a dunántúlival ütköztetni, pedig biztosan ezek között is vannak különbségek - ugyanígy a bajor és az alsó-szászországi érdek se pont ugyanaz. Mégis mindannyian (mi, magyarok, és a németek is ugyanígy) magyar és német érdekekben gondolkodunk.

Ez az egész, amiről írok, nem egy praktikus ellenérv. És valószínűleg sok gyakorlati előnye lenne egy igazán föderatív Európának. De amíg alapvetően országokban gondolkodunk, és csak lazábban gondolkodunk európaiságban, addig szerintem törvényszerű, hogy alapvetően országok vannak, melyek egy laza államszövetségben élnek.

Ötszáz év múlva a leszármazottaink másképp fognak gondolkodni, egy csomó mindenben, és talán ebben is. Lehet, hogy az egységesülés felé tolódik el a közgondolkodás, és a kontinensen csak európaiak lesznek - akkor nyilván a politikai szerveződésük is központosul. Vagy az is lehet, hogy a közgondolkodás a tagolódás felé tolódik el, és mondjuk megyei vagy régiós szinten fognak gondolkodni - akkor nyilván a politikai szerveződésük is felaprózottabb lesz (pl. a nyírségiek nem fogják hagyni, hogy a zalaiak beleszóljanak a dolgaikba). A történelem mutatott már példákat erre is, arra is. Ezt már csak nagyon bizonytalanul mondom: a nyugodtabb történelmi idők általában a központosodásnak kedveznek, a viharosabbak pedig a tagolódásnak.