Az erdélyi magyarok szeretnének egyáltalán Magyarországhoz tartozni?

Néhányan minden bizonnyal. Mit ahogy néhány néhány itteni ember is szeretné ezt.

A többség azonban ismeri saját történelmét. Például tudja, az államalapítás idején István és az erdélyi gyula megegyeztek: ez két ország. A gyula nem kívánt csatlakozni, István ezt tiszteletben tartotta. De mindketten tudták, a két nép sorsa egybeforr. Például azt is tudja, Erdély aranykora idején sem kívánt Magyarország része lenni. Azt is tudja, Petőfi 12 pontjából az egyik: Uniót Erdéllyel. Talán meg kellene érteni ezt: akkor nem volt Erdély az ország része, és az akkori legradikálisabb forradalmár "mindössze" Uniót akart. Erdély mindig önálló volt! Miért pont most lenne része az országnak. Ugyanakkor ezen ezer év alatt soha egyetlen igazi (itteni és ottani) hazafi nem gondolta, hogy ez két nép. Nem, ez mindössze két önálló vezetéssel bíró nép, de lelke egy.

Ma pedig az országhoz tartozás nemcsak irreális de idejétmúlt és demagóg is. Például mert van normális lehetőség arra, hogy Erdély régi fényéhez méltó módon éljen. Ennek a lehetőségnek egyik fontos gátja néhány itteni magyar begőzölt gondolatvilágából következő hőbörgés. Aminek természetesen van visszhangja hasonló lelkületű román embereknél. Hatás ellenhatás. Pedig nélkülük mennyivel jobb lenne a világ, benne a mi magyarok sorsa (itt és ott).