Hol van jelenleg Európában a legstabilabb és hol a legingatagabb politikai rendszer?

A legstabilabbak: Luxemburg, Svájc, Monaco -- az évszázadok óta fennálló rendszer stabil és széles támogatottsága van

ingatagból több van:

Ukrajna -- gazdasági problémák és Oroszországgal való konfliktus,

De ugyanígy Oroszországgal sem tudni mi lesz, ha lelép Putyin

Olaszország: gyakoriak a kormányváltások, a koronavírusba pedig mindent felkavarhat

Spanyolország: Katalónia függetlenedése csak idő kérdése

Nagy-Britannia: a Brexit után új korszak jön. Ha a királynő meghal, nem biztos, hogy sokáig marad a monarchia.

A legstabilabb a magyar, három ciklus erős parlamenti többséggel, nemigen van.

Instabilból több van.

Belgiumban vagy két évig csak ügyvezető kormányzásra futotta, Ukrajna zavaros, Romániában átlag 8 havonta van új miniszterelnök.

A legstabilabb a Vatikánban van, alighanem.

Általában a legstabilabb politikai rendszerek a diktatúrák, teokráciák, abszolutista monarchiák, azaz minél igazságtalanabb és elnyomóbb egy rendszer, annál stabilabb.

Minél demokratikusabb, igazságosabb és arányosabb egy rendszer, annál instabilabb - mert a nép kezébe adja a hatalmat (szociológiailag pedig tudjuk: a társadalom nem stabil, hanem folyamatos társadalmi mozgások irányítják).

Szóval például Magyarország politikai rendszere sokkal stabilabb mint Németországé, mert az utóbbi arra törekszik, hogy a nép akarata érvényesüljön, méghozzá arányosan.

Ezért pl. Németországban mindig koalíciós kormányzásra kényszerülnek a pártok, mivel a társadalom maga sokszínű, és egyetlen párt sem tudhat maga mögött 50% fölötti társadalmi bázist.

Magyarország viszont ezt úgy oldja meg, hogy nem a nép akaratát akarja érvényesíteni, leképezni, hanem egy kisebbség diktatúráját a többség fölött (a szavazatok kevesebb mint felével alkotmányt is lehet módosítani).

Ez egy sokkal stabilabb politikai rendszer, hiszen több mint egy évtizeden keresztül hatalomban tud tartani például egy olyan autokrata miniszterelnököt, akire nyolc éve soha egyszer sem szavazott a társadalom valódi TÖBBSÉGE (50% +), és a mögötte álló pártok is a szavazópolgárok kevesebb mint felének támogatásával szereztek alkotmányozó túlhatalmat az antidemokratikus mandátumelosztás során.

Tehát minél igazságtalanabb és antidemokratikusabb egy rendszer, annál stabilabb. A legstabilabb azért a Vatikán, mert ott elvileg életfogytig hatalomban marad a pápa, hacsak le nem mond, ráadásul abszolút módon is irányíthat, ha akar (azaz semmilyen kontrolltényező nincsen, ami korlátozhatná a hatalmát).

#3, akkor mégiscsak Romániában legjobb a helyzet, 10 év alatt 15 miniszterelnökkel?

Vagy Olaszországban, ahol a pártok a legabszurdabb koalíciókat hozzák létre, hogy NE legyen választás, mert akkor egy részük nyilvánvalóan megy a lecsóba?

#4 "akkor mégiscsak Romániában legjobb a helyzet, 10 év alatt 15 miniszterelnökkel?"

Határozottan igen. Véletlenül én épp Romániában élek, és bátran állíthatom, hogy ez az ország csak azért úszta meg eddig a totális csődöt, vagy a korrupcióba való teljes belefulladást, mert a politikai rendszere kiegyensúlyozottabb (ha tetszik, "instabilabb") a magyarországinál.

Konkrét példa a jelenlegi kormány, amelyik ellenzékből folyamatosan szapulta a korábbit, amiért az rendeletileg kormányoz és nem tartja be a Velencei Bizottság ajánlásait.

Kormányra jutva az első dolguk az volt, hogy kiadtak 25 kormányrendeletet és a Velencei Bizottság ajánlásait áthágva kevesebb mint egy évvel a választások előtt módosítani próbálták a választási rendszert.

Mi lett? BELEBUKTAK (Magyarországon nem buktak volna bele!), szerencsére.

Mert kétkamarás a parlament, és mert az alkotmánybíróság összetétele olyan, amilyen...

Sajnos Romániára is igaz, ami Magyarországra, és az összes volt szocialista országra: olyan politikai elitje van (minden oldalon), amelyik korlátlan hatalomra törekszik, zsebre akarja vágni a népet, ráadásul alapvetően korrupcióra hajlamos.

Mi az egyetlen ellenszere ennek? Csakis az, ha EGYMÁST KORLÁTOZZÁK.

És nálunk komoly eredményei lettek ennek, jelentősen visszaszorult a korrupció, és komoly GDP-növekedés mellett nagyon jelentős bérnövekedés történt minden területen.

Hogy az ország nem fullad a korrupció káoszába, vagy nem esik a gátlástalan politikusok hatalmi prédájául, az kizárólag annak köszönhető, hogy:

1. Sokkal arányosabb a politikai rendszere.

2. Kétkamarás a parlamentje.

3. Félprezidenciális rendszer, erős elnöki jogkörökkel (az elnök közvetlenül választott, és ritkán ugyanazon párt tagja mint a miniszterelnök).

Például az elmúlt PSD-kormány ugyanolyan illiberális féldiktatúrát próbált kiépíteni mint Orbán Magyarországon - ami katasztrófával lett volna egyenértékű, mert Orbánéknál is nagyságrendekkel korruptabbak, hozzánemértők és posztkomcsik.

Azért nem sikerült tökéletesen leuralni az országot, mert bár az alsó- és felsőházban is többséget szereztek, övék lett a kormány, az alkotmánybíróságban is sikerült többségbe kerülniük, de Victor Ponta elbukta az elnökválasztást Klaus Johannissal szemben, aki aztán következetesen ellenpontozta a kormány politikáját.

Szóval egy szó mint száz: IGEN, sokkal jobb 10 év alatt 15 miniszterelnök mint 10 év alatt egyetlenegy ember abszolút és korlátozhatatlan hatalma.

És különösen igaz ez a kommunista utódállamokra, ahol a korrupció a politikai kultúra szerves része, és a múlt rendszerből tanult politikai sémák fertőznek a mai napig.

Abszolút semmi hátránya nem lett Romániának a gyakran változó kormányokból, mondhatni SŐT!

Az ország nagyobbat fejlődött az elmúlt 30 évben mint a legtöbb szomszédja (ebbe tessék belekalkulálni, hogy Albánia szintje alól indult, a Ceausescu-diktatúrából).

Magyarországot meg hova juttatták a fantasztikusan stabil kormányai? Nemrég még Szlovákia is irigyen figyelte, most meg már csak úgy kullog Szlovákia nyomában.

Mit hozott az elmúlt tíz év büdösnagy stabilitása is? Egy mérsékelt gazdasági fellendülést EU-s pénzből (ami ugyanúgy elmondható a térség összes többi államáról), szemkiszúrásból egy kis rezsicsökkentést - és cserében egy végletekig megosztott, rettegő-gyűlölködő társadalmat, politikai tisztogatások sorozatát, a szólás- és véleményszabadság korlátozását (és ami ennél is rosszabb: öncenzúrát - amikor már magamtól kussolok, nehogy bajom legyen belőle).

Mire kellene annyira felnézni Magyarország "fantasztikus" eredményei közül? Szerintem kifejezetten rossz hangulatú országot eredményezett a társadalmi többség elnyomására épülő hatalmasnagy stabilitás, a féktelen korrupció és nepotizmus...

Jelen pillanatban sokkal jobban érzem itt, Romániában magam. Úgy érzem, ez egy szabad ország, ahol ha hibázik a kormány, le lehet váltani, ahol még vannak százezres tüntetések a korrupció miatt, ahol még nem zabált fel mindent egyetlenegy párt, mint a kisgömböc a fél világot.

Hogy a miniszterelnökeink gyakran változnak, az nekem egyáltalán nem fáj - és kifejezetten örülök annak, hogy nekik viszont fáj (annak pedig mégjobban, hogy két kormányra elegendő volt miniszter, sőt, miniszterelnök is ül már börtönben, akik tíz éve még azt hitték, bármit megtehetnek, mint nálatok a NER-maffiózók, és most végre sorra kattan rajtuk a bilincs).

És nem rettegek, sem a migráncsoktól, sem Soros Györgytől, sőt, az országban századok óta élő hatvanezer őshonos muzulmántól sem (törökök, tatárok, cigány muszlimok), és túléltem, hogy Románia eleget tett a kvótakötelezettségének 2015-ben, az akkor befogadott 2500 menedékkérő pedig egyetlenegy bűncselekményt sem követett el öt év alatt.

Ti szerettek félelemben élni, szeretitek a vezérelvű rendszereket, ahol a vezér sokáig nem változik. Én nem szeretem.

Számomra nem tragédia, ha új miniszterelnök nevét kell megjegyeznem (még kevésbé tragédia, ha meg sem kell jegyeznem). Az a tragédia, ha egy elnyomó rendszerben kell élnem, ha manipulálnak, ha mossák az agyamat, ha alattvalóként tekintenek rám, ha ellopják az adómat, amit egészségügyre, oktatásra, stb. fizettem be, és az a tragédia, ha uralkodni próbálnak rajtunk azok, akiket mi szolgálni vettünk fel!

Ez a probléma - és ilyen szempontból a fantasztikusan stabil Magyarország számomra stabilan rettenetes hangulatú lett.

A stabilitás önmagában nem érték. Lehet cikk-cakkban is jó irányba futni, meg rettenetesen stabilan és rettenetesen egyenes vonalú, egyenletes mozgással száguldani - a szakadék felé.

Szóval ne legyen a stabilitás önmagában érték. Ceausescu rendszere volt az egyik legstabilabb, évtizedeken át ebben a régióban - és stabilan élhetetlen volt, stabilan kilátástalan, stabilan nyomorgató, éheztető, fenyítő, szóval STABILAN ROSSZ.

A stabilitást azok fetisizálják a szabadság rovására, akik lelkük mélyén egy diktatúrát szeretnének építeni, saját ízlésük (ízlésterrorjuk) szerint.

Csak annak a számára érték a stabilitás önmagában, akit kizárólag a hatalomvágy hajt (és retteg a hatalom elvesztésétől).

Egy demokrata számára a mégoly instabil demokrácia is ezerszer jobb - mert a népakaratot érvényesíti - mint a mégoly stabil diktatúra, vagy autokrácia.

Én így látom.

#5, én inkább a gazdasághoz értek, úgy látom lesz még kellemetlen meglepetésben részed. A migrációt nem is említem, csak a propagált új útvonal épp Románia felé mutat.

A stabilitás valóban nem önmagában való érték, neked nem kell megjegyezned a miniszterelnök nevét, de, hogy a kollégáinak viszont nem érdemes, azért az nem ad nagy lehetőséget neki.

# 6-os, persze, gazdaságilag nehezebb évek következnek (itt nálunk is, meg a régió országaiban általában is).

Én azt látom, hogy a gazdaság tekintetében nem a helyi politika szerepe a döntő, a környező államok mind egyszerre lendültek meg az elmúlt években (részben a hatalmas EU-s tőkeinjekció miatt, ami most meg fog csappanni), egyszerre is szoktak recesszióba lépni.

Én nem értek nagyon a gazdasághoz, de közgazdász barátaim mindig elmondják, hogy az ilyen kicsi és ennyire nyitott nemzetgazdaságok mint a magyar vagy a román, valójában a nemzetközi környezet folyamatainak elszenvedői, nem igazán lényegesen alakítják a sorsukat.

Szóval gazdaságilag lesz, ami lesz. Ha recesszió lesz, hozzánk is begyűrűzik, ha gazdasági növekedés lesz egyszer újra, akkor meg az is begyűrűzik.

Volt néhány év, amíg nagyot nőtt a román gazdaság, én örülök ennek, ha visszaesés jön, akkor visszaesés jön - úgysem tehetünk ellene sokat.

Az viszont nem mindegy, hogy HOGY ÉREZZÜK MAGUNKAT, milyen a közérzetünk egy országban. És szerintem romániában jobb az általános hangulat pillanatnyilag mint Magyarországon.

Ez fontosabb mint a gazdasági növekedés, mint ahogy az emberi szinten is fontosabbnak tartom. Nekem erről mindig a depressziós hírességek, bulímiás oligarcha-feleségek, meg a lelki nyomorék gazdagok jutnak eszembe.

Önmagában a pénz nem növeli a valós ÉLETMINŐSÉGET.

Ez nem annyira regionális kérdés. A kormány az előzőt hibáztatja, az még az őt előzőt.... ha jól értem.

De nyugdíjemelés nem lesz, 100 ezer munkanélküli még a kezdőlépés.

Többféle gazdaságpolitika lehet eredményes, 1-2év után látszik. Ezért nem túl frankó az instabil belpolitika.

[link]

Tudod, nekem az a bajom a gazdasági mutatókkal, hogy nagybüdös átlagokat mutatnak, és a világon semmit nem árulnak el az emberek életminőségéről, sem pedig a boldogságindexükről.

Ha egy városban vagy egy országban 99% életminősége stagnál, de van egy darab ember, vagy 1%, aki brutálisan meggazdagodik (akár a többiek kárára), az papíron GDP-növekedés, és visszaosztják "egy főre eső GDP-re".

Ezzel szemben ha elképzelsz egy falut, ahol mindenki boldogan él, mindenkinek megvan mindene, bőségesen terem a föld, sok az állat, mindenki megeszi, amit megtermel, és mondjuk a piacon cserekereskedelem folyik (azaz nem váltják pénzre az állatokat) - akkor a GDP-jük NULLA.

A GDP semmi valós életminőséget nem mér, pusztán a vásárlást, a vásárlást, a vásárlást.

Ha X falucskában a cipész olyan csizmát csinál, ami tíz évig is csizma, és aztán meg is javítja, újratalpalja, ha elkopott - akkor a GDP minimális.

Ha Y falucskában egy cipész csak és kizárólag semmire sem jó lábbeliket gyárt, ezért minden hónapban újat kell vennie az ott lakóknak - akkor orbitális, gyönyörű GDP-növekedésnek lehetünk szemtanúi, a közgazdászok orgazmusközeli állapotba kerülnek! :-)))))

Valójában viszont baromira nem biztos, hogy a magasabb GDP-vel rendelkező területeken jobb az élet, boldogabbak az emberek, egészségesebbek testileg és lelkileg, stb.

Tudunk Európából GDP-vezér országokról, ahol a lakosság harmada depressziós vagy alkoholista, és tudunk "hátul kullogó" gazdaságokról, ahol a társadalom boldogságindexe sokkal magasabb mint az átlag (sőt, az előbbiek sokszor azért dolgoznak egy évig megfeszített tempóban, hogy nyáron két hetet eltölthessenek az utóbbiaknál...).

A jelenlegi vadkapitalizmus fetisizálta a vásárlást - és ezáltal a pénzt magát (ami valójában csak egy fizető ESZKÖZ, a cserekereskedelmet egyszerűbbé tenni hivatott).

A GDP-től még senki sem lett boldogabb, főleg az "egy főre jutó GDP-től" (azaz az átlagolt eredményektől).

Ha Magyarországon holnap tízezer ember utcára kerül, de Mészáros Lőrinc százezerszer gazdagabb lesz, akkor az egy főre eső GDP - mit ad isten - NÖVEKEDNI FOG, és lehet tolni a sikerpropagandát, hogy "Magyarország jobban teljesít".

Na, szerintem pont ez a fullba nyomott kreténség iskolapéldája. Ne az EU-s tőkeinjekcióból épült totál értelmetlen stadionsorozatra mondjuk már, hogy "de jó, növekszik a GDP!"

Hát persze, hogy növekszik, ha egyszer értelmetlen és sokszorosan túlárazott beruházások zajlanak!

Ha én Romániában holnap minden faluba építtetek egy teljesen értelmetlen, üres Szépművészeti Múzeumot, az is növeli a GDP-t, basszus.

Ha ezeket az értelmetlen, üres múzeumokat a valódi piaci áruk tízszereséért építtetem meg, levegőt sem fogsz kapni, hogy megugrik az ország GDP-növekedése!

Csakhogy ez a GDP-növekedés egy kiló trágyát nem ér, és senki nem él jobban tőle az átlagpolgárok közül, és az "egy főre eső" növekedés nem jut el az adott "egy főkig", hanem szó szerint egy főre esik az egész. :-))))))

Szóval engem ezek a gazdasági mutatók nem hoznak lázba. Milliószor élnék inkább olyan társadalomban, ahol mindenkinek annyi mindene megvan, hogy nagyon keveset akarjon vásárolni (és csak azt, amire valójában szüksége van).

Egy jólétben élő település, ahonnan nem menekülnek külföldre a fiatalok, lehet úgy is boldog, ha a házak ÖRÖKLŐDNEK, apáról fiúra - azaz sajnos nincs ingatlanpiac (és nem keletkezik GDP).

Persze közgazdász-aggyal sokkal prosperálóbb egy ötmilliós nagyváros, ahol mindenki bérelt lyukakban tengeti az életét, és elmebeteg módon túl vannak árazva a lakások. Na az aztán GDP, haver! Csak szar élet, az a baj... Vagy jó eséllyel az is lehet, legalábbis...

#9, egyetértünk, hogy pénz nem egyenlő a békés, kiegyensúlyozott élettel, a gép meg nem jóléti mutató.

Viszont én nem is erről írtam, hanem a költségvetés ezek növekvő hiányáról. Ennek egyik oka a túl sűrű irányváltás.

Tőlünk nem menekülnek a fiatalok, kimennek több pénzt keresni.

De irigylem a sok idődet! 😀