Hitler szociopata volt pszichológiai értelemben?

Sosem értettem, miért kell a történelem egyes negatív alakjait minden rossznak elmondani.

Hitler kétségtelenül rengeteg ember haláláért felelős, de ha nem kellő objektivitással vesszük szemügyre, akkor azt kockáztatjuk, hogy újra megismétlődhet minden, nem tanulunk az esetből, legközelebb is hatalomba segíthetünk hozzá hasonlatos embereket, ami nagy baj lenne, mert ha egyszer ez megtörténik, akkor gondoskodni fog arról, hogy hatalomban is maradhasson, így az lenne az érdekünk, hogy minden túlzás nélkül próbáljuk meg feltárni az eseményeket, a győztesek azon törekvése nélkül, hogy volt ellenfelüket minden módon a sárba tiporják.

Hitler kispolgár volt, akinek jelleme fejlődéséhez óriási mértékben hozzájárult az első világháború, amiben majdnem végig részt vett.

Háborús hős volt, ezt onnan tudjuk, hogy viszonylag magas kitüntetést birtokolt, csekély rangjához képest és nyilván szerencséje is volt, mert különben nem élte volna túl a négy háborús évet, amelyben egész korosztályok tűntek el nyomtalanul, ezt talán a beosztásának is köszönhette, legalább is részben.

A nagy túlélők közé tartozott, akikre ujjal mutogattak és egészen biztosan voltak poszttraumás tünetei, az ilyen túlélőknél szinte mindnél előfordultak és a további jellemalakulását is innen származtathatjuk, mert nem sokra becsülte az emberi életet, hiszen annyi bajtársa hullott el mellőle és azt sem lehet csodálni, hogy a háborúban elvesztett erőforrásokat, területeket háborúval is akarta visszaszerezni, mert ahhoz biztosan értett már a négy év tapasztalataiból, ami kitörölhetetlenül bélyeget hagyott rajta.

Komoly politikusi tehetsége lehetett, ha sikerült 1919-ben kicsiny pártja vezetőjévé válnia, mert nem volt az alapítók között és biztosan állíthatjuk, hogy az 1923 évben bekövetkező puccsig sokat tanult, majs a börtönben is, amely egyfajta akadémia lehetett a náciknak és pártja támogatottságát felvitte először 2,8%, majd tovább 18%-ra, végül olyan dinamikus politikát folytatott, hogy több, mint 37%-ot ért el a választásokon, így megkaphatta a kancellári kinevezést.

Ilyen eredményt csak úgy érhetett el, hogy mind ő, mind a közvetlen környezete mesterévé vált a politikának, kár lenne ezt elbagatellizálni, illetve téves módon megítélni, hanem inkább lehetőleg arra kellene törekedni, hogy minél több részletét tisztázzuk, megismerjük, nem azért, hogy követésre biztassunk, vagy bármilyen módon is mentséget keressünk a számára, vagy az ilyen politikusok számára, hanem hogy a jövőben felharsanjanak a vészcsengők a jelekre, ezért kár tévesen megítélni.

Természetesen a náci propagandát sem kell elhinni, de különös jelleme ábrázolásához beszélni kell a jó tulajdonságairól is, ha rendes képet akarunk róla kapni.

Nem csak a híradók kedvéért vette körbe a lakhelyeit virágözön, valóban szerette a rendezett környezetet, szerette az állatokat, tartott kutyát és mint közismert róla, vegetáriánus volt.

A művészeteket pártolta, maga is próbálkozott festéssel, továbbá a sport szívügye volt, a berlini olimpiára nagy hangsúlyt fektetett és maga is lelkesen szurkolt időnként, amit számos propagandafilmben lehet látni.

Közvetlen környezete sem dühöngő őrültnek ábrázolja, hanem barátságos embernek, aki a mások gondjai iránt fogékony - bizony ezt nem én találtam ki, több német kortársa így jellemezte a háború előtt a később megírt könyvekben, Manstein, Galland és mások is, akik aztán a hibáiról is részletesen beszámolnak, illetve a negatív jellemvonásairól és nekem az a véleményem, hogy inkább ezek alapján kellene őt szemügyre venni, a saját és a jövendő utódaink érdekében, hogy pont az esetleges pozitív kép ne terelje el a figyelmünket az árulkodó jelekről, ami Hitler esetében is mindenkinek ott volt a szeme előtt, mégis hatalmas tekintélye volt, sokan egyenesen rajongtak érte és nem voltak hajlandók sajnos figyelembe venni hallatlan veszélyességét a világra.

Még az előző (12.) válaszhoz.

Hitlernek hallatlanul jó retorikája volt, érdemes lenne kielemezni a beszédeit, úgy mint a híres szónokokat: ' temetni jöttem Caesart, nem dicsérni' - jelleggel, mer tudott ő lírai is lenni, minden beszédében szólt Istenről, hazáról, de csak azt mutatják róla, amikor energikusan veri az asztalt, szinte őrjöngve, pedig nagyon széles skálán meg tudta szólítani a tömegeket, nem hiába volt a pártja nemzeti is, szocialista is, meg munkáspárt is, meg német is és ez is egyfajta olyan téves sugalmazás, hogy leszűkítik a kialakítható képet róla, amit roppant károsnak tartok.

"és nekem az a véleményem, hogy inkább ezek alapján kellene őt szemügyre venni,"

Mi a fenének szemügyre venni egyáltalán? Az emberiség legnagyobb részét nem érdekli az "ember" Hitlerben, mar ha lett volna benne valami emberi egyéltalán!

"Mi a fenének szemügyre venni egyáltalán? Az emberiség legnagyobb részét nem érdekli az "ember" Hitlerben, mar ha lett volna benne valami emberi egyéltalán!"

Nagy baj, ha ezt komolyan gondolod!

Ez a kérdés is ezt firtatná, hogyan volt ez az egész lehetséges, szinte napjainkban, vagy mit szeretnél, még egy Auschwitzot?

Még egy Don kanyart?

Van egy olyan komputeres játék, hogy 'Hearts of Iron', aminek egészen sok verziója van, én a 2. verzióját szeretem, ami még nem túlságosan bonyolult, mert vannak újabb kiadásai is, de ehhez rengeteg mod-ot írtak, lehet egy csomó néppel beszállni a világháborúba, magyarral is.

Általában 1936 - tól indul a játék, de van egy mod33 verziója is, amiben ha a németeket választjuk, Hitler hatalomra jutása előtt kezdődik a játék. Épp ezzel játszom most.

Minden nap történik valami jelentékeny esemény, dönteni kell, vezetni az eseményeket.

Németországban káosz van, munkanélküliség, szegénység és nyomor, szuper-infláció, semmi sem működik.

Nem termelnek a gyárak, nincs mezőgazdaság, sem fizetőképes kereslet, vásárlóerő. Hitlernek meg kell győznie a népet, hogy talpra állítja az országot és Hindenburgot is és sikerül, hatalomra kerül.

Egyre másra kell hozni a hatékony intézkedéseket, pénzt szerezni és beindítani a gazdaságot, építkezésbe fogni, autópályákra költeni a csekély erőforrásokból és elkezdeni valamilyen hadsereg felállítását, amit még tiltanak, fegyvereket fejleszteni, valami elképesztően nehéz mindez, ráadásul állandóak a zavargások, sztrájkok, mert minden demokratikus, ám óriási a széthúzás.

Hitler nevében állatian ügyesen kell a játékban lavírozni, faragni le a demokráciát és lassan-lassan kiépíteni a gazdaságot, a diktatúrát, a hadsereget, az intézményeket és népszerű intézkedésekkel ám, mert bármikor megbukhat az egész.

Meglepően jó érzéke volt mindehhez, valami szörnyűek az állapotok és ha belegondol az ember, hogy a harmincas évek elején, amikor a gépjárművek technológiája még rendkívül primitív volt, meg a németek fegyverkutatásai megrekedtek az 1918 szinten, milyen biztosan rátalált a követendő útra, a gépesített háború fejlesztéseire.

Mindennel el voltak maradva, a légierőt a vitorlázó repülésből fejlesztették ki, de mindezt valami elképesztő sebességgel.

Na persze a valóságban nem csak Hitlernek volt ez köszönhető, zseniális emberek támogatták, mind a gazdaság szervezésében, mind a fejlesztésekben, mind a hadsereg felállításában és vezetésében, de a végső döntések mégiscsak gyakran rajta múlottak.

Ripsz ropsz helyreállítani a gazdaságot eszméletlenül nehéz, a gép az tudja, nekem sosem sikerül úgy felerősíteni Németországot, mint a komputernek, ha más országgal játszom.

A britek alig költenek valamit a fegyverkezésre, flottájuk ugyan jókora, de csak a gyarmati hadseregeik erősek annyira, amennyire szükséges.

Az USA jóformán hadsereget sem tart és a légiereje is olyan kicsi, hogy a showbizniszben több pilóta munkálkodik, egyedül az oroszok tartanak komoly hadsereget, de primitív az is és majd 38-ban Sztálin alaposan szét is veri a saját haderejét.

Elég realista a játék, igyekszik a valós állapotokat szimulálni és sokat lehet belőle tanulni, mert Hitlert is imádták a németek a hallatlan eredményekért, a jótevőjüknek tartották, nem hiába álltak ki mellette életre, halálra, pedig mindenhol ott voltak a jelek, ahogy faragta le a demokráciát, ahogy építette ki a hadsereget, a harckocsidandárokat, a légierőt, a tengeralattjárókat és nem potyára tette, ő bizony azt használni is akarta.

Hitler és a náci párt népszerűsége az egekbe szökött és az a véleményem, hogy aki ezt nem tartja rettenetesen érdekesnek és magát a folyamatot megismerésre méltónak, az egyrészt nagy hibát követ el, másrészt meg súlyos veszélybe taszítja a világot.

Ismernünk kell a jeleket, hogy mi számít igazán, meg azt is, mire képes egy tehetséges ember, mert szerintem Hitlerben komoly tehetség lapult, tehát mire képes, ha a kitűzött céljai elérésében gátlástalan.

Ja és azt, hogy Hitler szörnyeteg volt, azt mi már tudjuk, de a korában senki nem tudta, például 1938-ban a Time magazin az év emberének választotta.

Akarsz még hasonló tévedést?