A Vajdaság miért nem akar függetlenedni, mint Koszovó?

Az egyes válaszadó eszméletlen nagy hülyeségeket állít, és akkor még enyhén fogalmaztam. Hogy ez a butaság eredménye e, a tájékozatlanság eredménye vagy csak a ma oly menő történelemhamisításé, igazából mindegy, attól még úgy hülyeség ahogy van. Csak egy pár észrevétel:

- Vajdaság (vagy ahogy a válaszadó szerbül megjegyzi Vojvodina), soha nem csatlakozott saját döntésből a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. 1918. november 25-26-án megtartották a bánsági, bácskai és baranyai szerbek, bunyevácok és más szlávok nagygyűlését, amely minden jogalapot nélkülözve kimondta Vajdaság csatlakozását Szerbiához. A Nagygyűlés 757 részvevője között 578 szerb, 84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 3 sokác, 2 horvát és 1 magyar volt, ami lényegesen eltért a tartomány nemzetiségi összetételétől, tehát nem is képviselhette annak valós akaratát. Az az egy magyar ne tévesszen meg senkit, nemzetárulók mindig voltak, vannak és lesznek is. Lényeg, hogy szó sem volt saját döntésről, szabad akaratról.

- Nem tudom milyen tiszteletbeli autonómiát emleget az egyes, hiszen Vajdaságnak a Jugoszláv Szocialisat Szövetségi Köztársaság (a titói Jugoszlávia) 1974-es alkotmánya után lett csak autonómiája. Innentől kezdve Vajdaság széles körű autonómiát élvezett és, habár területileg továbbra is Szerbia részét képezte, szinte mindennel fel volt hatalmazva mint a tagköztársaságok. A különbség csak abban nyilvánult meg, hogy Vajdaság alá volt rendelve Szerbia alkotmányának, saját alkotmánya nem lehetett, csak alkotmány kiegészítései. Ez az autonómia 1988. október 6-ig volt hatályban, amikor is a Milosevics által vezényelt joghurtforradalom lezajlott Újvidék utcáin, megszüntetve Vajdaság, majd valamivel később Koszovó és Metóhia autonómiáját. Innentől kezdve a mai napig, minden Vajdaságban kiadott hivatalos dokumentumon ugyan fel van tüntetve a Vajdaság Autonóm Tartomány felirat, de ez csak formalitás és álca, megtévesztés. 1988. óta Vajdaságra rátette a mancsát Belgrád tönkretéve annak gazdaságát, infrastruktúráját, lezüllesztve a kultúrát, politikát, egyszóval mindent.

- Ami a hat hivatalos nyelvet illeti, az sem teljesen igaz a gyakorlatban. Ugyan az alkotmány és a törvények egyértelműen szabályozzák a nyelv és írásmód használatát ( [link] a baj azzal van, hogy nincs aki a törvényes rendelkezéseket betartassa. Hivatalos helyeken ugyan fel van tüntetve, hogy a polgároknak jogukban áll alkalmazniuk saját anyanyelvüket, a gond csak az, hogy nincsenek hivatalnokok akik a legtöbbször beszélnének máshogy is a szerb nyelven kívül. Bizony sokszor elhangzik még hivatalos ügyek intézésekor is a frusztrált felszólítás vagy inkább parancs, hogy: "Pričaj srpski da te ceo svet razume, ovo je Srbija!" ("Beszélj szerbül, hogy az egész világ megértsen, ez Szerbia!"), néha még meg-meg spékelve egy két zaftos káromkodással is. Ez a baj. A törvény nem rossz, csak épp a szerbek nem tartják be azt, mint ahogyan egyéb törvényes intézkedést sem.

- Hogy ki kitől függ, hát ez is nagy mértékben vitatható. A dolgok, ha reálisan nézzük, bizony fordítva állnak. Szerbia függ Vajdaságtól és nem fordítva. Hisz még napjainkban is, a nagyon nehéz és kilátástalan helyzetben lévő vajdasági mezőgazdaság és állattenyésztés "eteti" Szerbiát, nélküle már éhen haltak volna. Szerbiában szinte semmi nincs. Komoly ipari termelésről nem beszélhetünk, a mezőgazdaság meg szinte kimerül a málna, a szilva és esetleg még néhány gyümölcs fajta termesztésében. A szerbiai állattenyésztés szintén csak jelentéktelen részét teszi ki a vajdasági állattenyésztésnek. Akkor ki kitől is függ?

- A koszovói albánok kérdéséhez most nem igazán fűznék semmit, hisz magyarként a dolog nem is igazán érdekel, de olyat állítani, hogy Koszovó függetlensége előtt is Albánia része volt, megint csak oltári nagy hülyeség már csak azért is, mert most sem az. Az igazság az, hogy az albán nemzet nem titkolt nagy vágya volt mindig is, hogy létrehozzák Nagy Albániát, ahol minden albán egy országban él, de ezt a mái napig nem sikerült összehozniuk, ahogyan Milosevity sem tudta megvalósítani Nagy Szerbiát. Mindkét esetben azt mondom, hogy szerencsére.

Végezetül, de nem utolsósorban. Vajdaságban egyre erősebb az önállósulási vágy és igény, de itt nem valamilyen nemzeti szecesszióra kell gondolni, ma már ez az össz vajdasági lakosság egy részének véleményét képezi a függetlenség, beleértve még a többségi szerb lakosság egy részét is. Ez elsősorban abból a tényből fakad, hogy mindenki, aki elhatárolódott Szerbiától az újabb kori balkáni háborúk lezárása után, mindenki jobban járt. Minden volt Jugoszláv tagköztársaságban jobb az életszínvonal, minőségesebb az élet mint Szerbiában, így azon polgárok, akik még saját fejükkel gondolkodnak bizony, hogy ezt látják is. Szerbiában lassan 30 év alatt szinte jelentős fejlődés semmiben nem történt, a politikai garnitúrák lassan-lassan cserélődnek, de minden marad a régiben, egy helyben toporog az egész ország. Tehát, arra talán a távoli jövőben van esély, hogy Vajdaság egyszer önálló és független legyen, de mint a jelenlegi többnemzetiségű lakosság közössége, nem pedig mint Magyarország, Románia, Horvátország vagy valamelyik más ország része.

A Vajdaság 11,5%-a magyar, a többi szerb.

Gyakorlatilag több magyar él Debrecenben, mint egész Szerbiában.

Mivel évente 4000-el csökken a létszámuk, 40-50 év alatt a magyarság eltűnik a Vajdaságból (csakúgy, mint Ukrajnából, ahol a 220.000 fős kárpátaljai magyarság 110.000-re csökkent).