Miért nem váltották le teljesen a B-1-es Lancer-ek a B-52-es BUFF-okat?

Egyszerűen nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Egyrészt drága volt gyártani és még drágább üzemben tartani, azért mert bonyolult szerkezet. Egy B-52-es olcsóbban üzemben tartható.

Ahogy az első is írta, sebesség. Mivel kiderült, nem sokkal az első megrendelések után, hogy a B-1-es egyszerűen nem képes maximális teherrel olyan gyorsan közlekedni, mint ahogy azt reklámozták, és a 80.-as évek végére a légvédelmi rakéták már majdnem a csillagos eget is le tudták lőni.

Másrészt a Lancer már a megalkotásakor is bombázónak lett legyártva. Ezt úgy értem, hogy már akkor is korlátozott rakétavető képességekkel volt felruházva. A hidegháború végét megelőlegező fegyverzetcsökkentési megállapodások pedig ezt a típust annyiban érintették, hogy egyrészt elvesztette azt a minimális rakétharodozó képességét, ami volt neki, másrészt le kellett róla szerelni a külső felfüggesztési pontokat (a tervezői a rakétákat főképp ezekre a felfüggesztési pontokra álmodták meg). Cserébe pedig a Tu-22M sorozat elvesztette légi-utántöltő képességét. Úgy meg aztán már pláne nem volt értelme erőltetni, le is álltak a gyártásával. Ami ugye ahhoz vezetett hogy a gyártója megrendelés híján kénytelen volt becsukni a kaput és beleolvadni a Boeingbe. Mivel ezek után a B-1C-re már nem volt igény.

Legnagyobb ok az, hogy nincs valódi ellenség, aki ellen a legmodernebb csúcstechnikát kellene alkalmazni.

Komoly radar és rakétavédelem a legjobb gépeket is leszedi az égről, ahol meg nincs igazi légvédelem, vagy hatástalanítva van, sokkal jobban jönnek a "fegyverkamion" repülők amik nagy mennyiségben képesek bombát célba juttatni.

Vagy sok esetben pont, hogy elég a földi egységek közvetlen támogatása célirányú típusokkal, mint A-10 vagy AC-130 illetve helikopterek, vadászbombázó gépek.