Friedrich Paulus miután visszatért a SZU-ból Németországba, megtarthatta a Hitlertől kapott vezértábornagyi rangot? Ha igen, jelentett ez valami pluszt? (Pl. Magasabb nyugdíjat)

Persze, sőt, még díszpolgári címet is kapott, a háborús bűnösöket Németországban mind így jutalmazták, nem tudtad?

Te trollkodsz, vagy komolyan gondolod a kérdést, amit kiírtál? Szerinted egy szökött háborús bűnöst tárt karokkal fogadtak Németországban, miután hazatért?

"1946-ban Paulust egy egyszerű szovjet fogolytáborba vitték. 1948-ban engedélyt kért, hogy a szovjet megszállási övezetben telepedhessen le. 1949-ben meghalt a felesége, akit fogságba esése óta Paulus egyszer sem látott. 1953-ban Paulus végre hazatérhetett. Egy szolgálati lakást kapott Drezdában és az alakuló NDK-hadsereg tanácsadója lett. Lakását, telefonját figyelték, postáját elolvasták. A rendőrtiszti főiskolán kapott katedrát, hogy a második világháború történetét kutassa és tanítsa. Hevesen ellenezte a kiújuló fegyverkezési versenyt és egy népi békemozgalom élére állt.

1957. február 1-jén hunyt el. Katonai tiszteletadás mellett Drezdában temették el."

Érdekes a kérdés, mert valóban, amikor megadta magát csapatai élén, akkor a vezértábornagyi rangja szerint kezelték, egy darabig a propaganda is így állt hozzá, de aztán már nem akceptálták a rangját.

Az NDK-ba már nem volt forgalomban olyan rang, amit ő korábban kapott, ahogy a birodalmi márka sem volt átváltható az NDK-ban forgalomban lévő márkára, hiszen az elvesztette vásárlóértékét és kivonták a forgalomból, úgy a katonai rangok sem jelentettek semmit később, bár megfosztani nem fosztották meg tőle, csak akkor már senkit nem érdekelt korábbi státusza, semmilyen értelemben, legalább is hivatalosan, mert megrögzött nácik még emlékeztek rá, de nem nyert vele semmit, mert volt, aki kimondottan árulónak tartotta, hiszen valószínűleg Hitler sem kímélte volna, ha a kezébe kaparinthatja.

Valahogy olyasmi lehetett, mint korábban egy birtokaitól megfosztott nemes, mintha mondjuk Andrássy unokája megpendítené a grófi címet, amiben része lehetett volna, mikor már senki nem törődik a grófokkal és csak kinevetnék, ha arra aspirálna.

Paulusnak mindenképpen a javára írandó, hogy a reménytelen helyzetben Hitler utasítása ellenére megadta magát a csapataival együtt, kímélve annak a közel százezer embernek az életét, akikért felelt, most az mellékes, hogy végül csak öt, vagy hatezer tért haza belőlük később, de ez minden, de ha esetleg az NSZK-ba sikerült volna neki átmenni, akkor valamivel jobban járhatott volna, ha nem is sokkal.