Az oroszok miért vesztettek minden csatában annyi embert?

Mert a stratégiai gondolkodás ott nem létezett (persze 1-2 tábornokat leszámítva), mert Sztálinnak volt annyi esze, hogy még a háború előtt kivégeztett minden neki nem szimpatikus embert (ilyen volt pl. a vörös napóleon, Tuhacsevszkij), függetlenül attól, hogy milyen tehetségesek voltak, vagy mi volt a múltjukban.

Éppen ezért maradt az olyan gondolkodás, ami annyit tett, hogy "mindenkit csak nem tudnak lelőni", illetve a vezényeljünk ki 200 ezer embert ide, 300-at oda, 100-et ide, és minden oké lesz.

Ez több tényező együttes következménye.

Egyrészt a Szovjetunió nem állt készen a háborúra és nem is számított rá. A németek támadásakor megnemtámadási szerződés volt érvényben a két nagyhatalom között, ami hamis biztonságérzetbe ringatta Sztálint a britek és a saját hírszerzésének figyelmeztetései ellenére is, emiatt az invázió teljesen váratlanul érte országát.

Fontos szerepet játszott a háború előtti nagy tisztogatás (csisztka) is, mely során politikai okokból koncepciós perek által gulágra küldték vagy kivégezték a hadsereg tiszti állományának jelentős részét: a hivatásos csapattisztek több mint fele, mintegy 30 ezer ember esett így áldozatul a rendszernek. Az intézkedés a katonai ranglétra felsőbb szintjeit sem kímélte: az 5 marsall közül 3, a 16 háromcsillagos tábornok közül 15, az 57 kétcsillagos közül 50, a 186 egycsillagos közül 154, a 456 ezredes közül pedig 401 veszett oda. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a hadsereg vezérkarát gyakorlatilag lefejezték. Az újonnan kinevezett tiszteket Sztálin a képzettség és szakértelem helyett a politikai hűség alapján válogatta.

Sztálin diktátori megalomániája és arroganciája is közre játszott. A háború első hat hónapjában megtiltotta seregeinek a meghátrálást, még taktikai okokból sem lehetett visszavonulni. Ez a döntés katasztrofális eredményekkel járt a németek gyors átkaroló és bekerítő hadműveletekre építő villámháborús stratégiájával szemben. Elvágva a visszavonulástól tömegek kerültek ily módon német hadifogságba: csak Kijev elestekor 665 ezer orosz esett fogságba (összehasonlításképpen az USA kb. 400 ezer embert veszített a teljes háború során), de ezenkívül számos olyan eset történt, amikor egyszerre százezrek adták meg magukat. Az 1941-es év végére az orosz veszteségek elérték az 5 milliót.

A szovjet totalitárius rendszer jellegéből adódóan nem volt tekintettel az emberéletre, csak az eszme és a párt túlélése, győzelme számított. Sztálin propagandája ezt ügyesen összekeverte az orosz nép nemzeti öntudatával és patriotizmusával meghirdetve a "nagy honvédő háborút az orosz anyaföldért a fasiszták ellen". Az emberek pedig jellemzően elszántabban és önfeláldozóbban harcolnak (és halnak meg), ha egy önmagukon túlmutató nagyobb cél lebeg előttük.

Azt is meg lehet még említeni, hogy Kelet-Európa infrastruktúrája messze elmaradt a Nyugatétól: kevesebb város, kisebb és rosszabb minőségű út- és vasúthálózat, nagyobb távolságok a települések között, emiatt pedig a sebesültek lassabban és körülményesebben jutottak el a kórházakba, illetve az életmentő orvosi segítség is nehézkesebben állt rendelkezésre.