A világháborús repülőkön az orrgéppuska hogyan nem lőtte át a propellert hogy lezuhanjon a gép?

Voltak olyan fegyverek, amelyeket szinkronizáltra terveztek. Pl. elektromos elsütésű fegyvert lehetett a leghatékonyabban szinkronizálni. Minden esetben lecsökkent a fegyver tűzgyorsasága. A második világháborús német fegyverek az elméleti tűzgyorsaságuk olyan 10-15 %-át vesztették el. A szovjeteknek is ment a dolog, náluk olyan 20% körüli arány volt. A modern francia és angol vadászgépek egyáltalán nem használták.

Az amik, illetve a japánok a Browning 12,7-es nehéz géppuskából építettek ilyet, viszont ez gyalázatosan rossz volt, a tűzgyorsaság több mint a fele odalett, tehát hamar kivonták. Talán az SBD Dauntless zuhanó bombázók repültek így a háború végéig, illetve a P-39 és a P-63, de az zömmel rásózták a szovjetekre...

És igen,a Browning alapján készültek japán nehéz géppuskák is, igaz, a lőszerük némileg eltért...

Olyan 20 milliméter körüli kaliberig voltak szinkronizált fegyverek.(A szovjet NS-23 gépágyúnak is volt ilyen változata...) A nagyobb fegyvereknél már maga a lövedék hossza okozta a problémát, ezért azokat vagy a csavartengelybe tették, vagy azon kívülre.

Ennek ellenére történt olyan, hogy meghibásodott a szinkron-berendezés, és szétlőtték a légcsavart, főleg az I.VH.-ban.