Háborús esetben mennyire vennék figyelembe az emberek egyéni képességeit, végzettségét?

Orvosok háború esetén is orvosok maradnak. Ki a fronton ki háttérben. Csillagász, művészek meg katonák lesznek. Rengeteg nagy hollywoodi sztárt is besoroztak katonának a II. világháborúban. Pl:

Paul Newman, Henry Fonda, Charlton Heston, Charles Bronson stb

Háború lenne, vagy menekülnék, vagy neki állnék vért ontani, ha már elveszett volna, akit szeretek.

Egyszerű.

A foglalkozás ilyenkor nem számít. Csak, hogy harcképes valaki, vagy sem, tud-e ellátni sérülteket, vagy nem. Van-e likviditásod, vagy nem. Szerencsére az emberiség kezd kinőni a gyerekes háborúsdiból. Fejleszteni próbáljuk magunkat, nem rombolni.

A dolog nem így működik. Először is, mennyire "háborús eset"? Másodszor mennyire értelmes hadvezetés? Mert ezen múlik minden.

Példa: a Rákóczi szabadságharc, vagy az 1848-as szabadságharc esetén (ha ma lenne hasonló jellegű), vannak ugyan praktikus szempontok, de nem az a fő cél, hanem a haza megvédése (elveszett hazában mit ér egy akadémikus - és ezt ő tudja a legjobban). Ugyanakkor egy mai hadügyi kormányzat (nem nevezném annak, de formálisan így van) az általad említett szempontokat meg sem értené, ott csak az számítana, haver, nem haver. Példa: öt-hat éve Pálinkás József akadémikust nem sorozták volna be. Ma azt kérdenék, ki az a Pálinkás József.

"Háboru ......Csillagvizsgálo bezár ....Csillagászra nincs szükség ......mehet harcolni."

Kivéve, ha az UFO-k támadnak, mert akkor csillagász megy vissza a csillagvizsgálóba és nézi, merről jön a következő támadó!