Mit csinálnál, ha be kéne állni katonának?

Nos ez nem úgy néz ki - különösen háború idején nem - hogy megkérdezik: kedves fiatalember, nem volna - e kedve katonának állni? Szép egyenruha, finom falatok, nagyokat dalolunk, s a szép leányok is felette kedvelik a délceg bakákat. No, nem szeretne?

Ha nagy a gáz, (komoly háború tör ki) a legdemokratikusabb országok is kemény intézkedéseket vezetnek be. El sem hagyhatod az országod, de jó eséllyel még a városod, lakóhelyed sem.

Pontosan kihirdetik, mely évjáratok közül fognak behívni újoncokat. A behívó az már maga az első parancsod (békében is), ha nem jelensz meg ott, ahol kell, megszegted, és még békében is becsukhatnak érte, háborúban meg még akármi is történhet veled.

Ilyen helyzetben mindenhol katonai, katonai rendészeti járőrök cirkálnak, határok, pályaudvarok, repterek stb. Aki trükközni próbál, azzal nagyon szigorúan bánnak el egy demokratikus, de hadban álló országban.

Az sem mindegy, hogy a katonáink valami távoli helyen harcolnak, mint pl. az amerikaiak annó Vietnamban, vagy nagyapáink a Don - kanyarban, vagy épp megtámadták a hazánkat, előbbi esetben a közvéleménytől, a társadalomtól még remélhet együttérzést a szökevény, míg egy önvédelmi harcban aligha. Tehát a jogi következmények mellett még az emberek megvetésével is számolnod kell.

"Mert nekem senki nem fogja megmondani hogy kit jőjjek le"

Ha már a fronton vagy lőni fogsz - vagy téged lőnek le.

Olvasd el a Nyugaton a helyzet változatlan c. könyvet, hogy ment ez az első világháború idején.

9.

Ebből látszik, hogy fiatal vagy. Ha nem lősz, adott esetben a bajtársaidat sodrod bajba, ők halhatnak amiatt, ha nem harcolsz.

Amellett parancsot szegsz meg, és ott, harci körülmények között a kutya nem fogja a te lelked elemezgetni.

És nem biztos, hogy megúszod egy sima lelövéssel, lehet ám hosszan szenvedni, három napig a senki földjén kiomlott belekkel, meg lehet nyomorodni, megvakulni.

Olvas el a könyvet, amire hivatkoztam.