Oroszország miért nem avatkozott be, amikor Amerika 1999-ben megtámadta Szerbiát és Amerika miért nem lépett, amikor 2008-ban Oroszország megtámadta Grúziát?
Szerbia orosz szövetséges volt, Grúzia pedig amerikai szövetséges, mégis gyakorlatilag magukra maradtak a nagyhatalmi agresszióval szemben.
Moszkva, Washington ezzel azt sugallta, hogy a másik bármit megtehet. Aztán ezen kis, gyenge országok felosztását, megcsonkítását sem tudták megakadályozni, Szerbia elveszítette Koszovót, Grúzia pedig Dél-Oszétiát és Abháziát. Ezzel gyengeséget mutattak, ami később visszaüthet (lásd például Ukrajna kapcsán is).
Két okból:
1. Senki sem akar világháborút vagy egy nagyobb kiterjedésű háborút 2 nagyhatalom között.
2. Egyik esetben sem az egyik nagyhatalom volt az agresszor. Szerbia azért kapta a nyakába a NATO bombázást, mert Koszovóban népirtást rendezett az albánok között. Grúzia meg azért kapta a pofont az oroszoktól, mert 2008 augusztusában Szakasvili önként, egyoldalúan bevonult tankokkal Dél-Oszétiába, ahol elkezdték lőni és elkergetni a lakosságot az oroszokkal együtt. Dél-Oszétia független akart lenni, ezt a grúzok erőszakkal akarták elfojtani.
Mellesleg az oroszok azonnal visszavonulót fújtak, amikor a NATO hajói megjelentek a grúz partoknál.
De attól még, hogy egy országban szeparatista, illetve szeparatizmus ellenes harc, polgárháború folyik, ez önmagában nem jogosítja fel egyik nagyhatalmat sem, hogy beavatkozzon, ezért a nemzetközi jog szerint Amerika, illetve Oroszország volt az agresszor. Bár a grúziai háborúban a grúz hadsereg nem csak az oszétokat, hanem az ottani orosz békefenntartók bázisát is bombázta, ami miatt az oroszok önvédelemre is hivatkozhattak az ellentámadás során, de a válaszhadművelet jóval túlmutatott egy jogos önvédelem keretein, aránytalan, jogszerűtlen válasz volt.
A szerbek szakadárellenes hadműveletei során is sok túlkapás, emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűnök voltak, de a szeparatisták is ugyanilyen brutális terrorral viszonyultak a szerbekhez, a NATO megszállás után is folytak a szerb civilek elleni mészárlások, etnikai tisztogatások. De ezeket túlzás népirtásnak tekinteni, még a koszovói bíróságok szerint sem volt népirtás Koszovóban a délszláv háború során.
A NATO humanitárius beavatkozásként mutatta be a támadást, de annak nem volt hatékony, nem sikerült megvédeni a civileket, mivel a bombázásokkal csak korlátozottan tudtak fellépni a szerb hadsereg, rendőrség, szabadcsapatok ellen és azok inkább a szerb szerbiai katonai bázisok, infrastruktúra, erőművek, gyárak, utak, hidak megsemmisítésére irányultak, hogy az ország megbénításával gyakoroljanak nyomást Belgrádra a kapituláció érdekében. A bombázások során több mint félmillió ember menekült el Koszovóból és a háborúnak az addigi kb. 1000 halottja után további kb. tízezer civil vesztette életét a NATO hadbalépése után, a bombázások 78 napja alatt. Hatékony fellépést a civilek védelmére egy szárazföldi offenzíva jelentett volna - a britek is ezt szorgalmazták- de Amerika nem akart ilyenbe belefolyni, csak légi hadviseléssel, bombázásokkal kívánta megnyerni a háborút.
Először is!
Egy segítségnyujtás nem úgy működik, hogy gyerünk...és két nap mulva harcolunk, hanem arra fel kell készülni.
Tartalékosokat behívni csapatokat áttlepíteni, hadianyagot felhalmozni.
Másik dolog pedig, hogy egy olyan országot megsegíteni, amelyikkel nincs katonai szövetségesi szerződés, vagy nincs valamilyen nemzeti érdek, felesleges kockázat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!