Mi az oroszok célja a NATO repülők és hajók provokálásával?

teszt

pl a légtérhatár után mennyi idővel lesznek "kísérői" az orosz gépnek

így könnyen megállapítható a nato országok reakcióideje

az ellenfél akit ismersz nem ellenfél többé hanem csak hátráltató tényező a biztos győzelem útján

Florida partjainál provokálják az oroszok az amerikaiakat? Esetleg rombolókat küldenek a ruszkik több ezer kilométerre az országuktól az amerikai partokhoz? Ha az orosz határ közelében történnek ezek az incidensek akkor ki provokál kit? Az amerikaiak fordított helyzetben mit tennének?

Az egész világ tele van amerikai támaszpontokkal, a ruszkik teszik a dolgukat és Szírián kívül ahol az amcsik által támogatott mérsékelt terroristák ellen harcolnak, máshol meg a hazájukat védik.

Na és mi a NATO repülők és hajók célja az oroszok provokálásával?

Mert azt látom hogy az amerikaiak jelen vannak a Fekete-tengeren,de az oroszok nincsenek jelen a Karib-tengeren.

Pedig technikailag képesek eljutni oda gondolom.

Egyébként meg taktikai tapasztalatokat nyernek ezekkel a mutatványokkal továbbá jelzik hogy ez az ő szemétdombjuk.

Na mostan jól lecopkodtam a putyin fax@át mi?

"de az oroszok nincsenek jelen a Karib-tengeren"

Tuti minimum két orosz tengeralattjáró őrjáratozik az amcsi partok környékén.

A tengeralattjárókkal mindig odamentek a tilosba egymás felségvizeire,ez amolyan flottás tradíció békeidőkre.

Ezzel nincs is semmi baj:D

Egy másik kérdésből írt válaszom:

Beszélgetések alapján úgy szűröm, le, hogy Putyint a neoliberalizmus mocskában úszó Nyugat-Európa ellenpólusaként Putyin az európai konzervativizmus, erős, demokráciával nem szétszaggatott, tekintélyelvűen működő állam vezetője, egyetlen képviselője.

A melegházasság, a pride-ok, a multikulturalizmus erőltetett propagálása a társadalom összetettségében, a migrációval szembeni befogadókészség ellenpólusaként mind Putyin jelenik meg, aki nem engedi iszlamizálódni saját országát, nem engedélyez pride-okat, nincs bevándorlás, nincs melegházasság, erős, autoriter, konzervatív kormányzás van, nem a demokrácia tehetetlensége, pártokkal és ellenzékekkel, civil aktivistákkal való bénítottsága.

Egy barátom azt mondta, fogalmazzam meg, miért vagyok olyan gyűlölettel teli az oroszokkal kapcsolatban, ha csak előjönnek egy beszélgetésben, hogy inkább ki is szállok belőle, "és nehogy azt mondjam, hogy a 70 évvel ezelőtti dolgokért".

Hogy ezt ne hasonlítsam ahhoz, Oroszország egyre inkább kezd "visszatalálni a cári hagyományokhoz". Csakhogy nekem sem a Romanov-zászlóval fotózott orosz ultranacionalisták, sem az ortodox egyház(!) által - és nem az orosz állami vezetés részéről - szentté avatott II. Miklós cárt érintő ünnepi aktus nem győz meg erről. Mert ehhez a beiktatáshoz, ami egyházi elhatározás, az államnak akkor sincs köze, ha Putyin szereti épp templomban is fotóztatni magát az ikonok előtt térdepelve, amikor azt kívánja meg a politikai kép kialakítása. A kettő tehát nincs összefüggésben.

Az viszont inkább beszédes, hogy éppen 1997-után, majd még élesebben az ezredforduló után az egyenruha terén szinte teljesen visszatértek minden - '94-ben elhagyott - szovjet viseleti örökséghez. Hogy a gépeik felségjelzését nem cserélték le, most is vörös csillagok. A himnuszuk sem változott, csak szövegében. A Vörös Téren most is tartják a retró felvonulásokat a fasizmus felett aratott győzelem napján.

Erre a barátom azt mondta, hogy miért kellene megtagadni a múltjukat. Ez nem a múlt megtagadása. Egy ország történelmének pontjai vannak. Amiben vannak rossz, és vannak követendő fejezetek. Nem tagadják, hogy volt, csak nem vállalnak vele folytonosságot ma is, ha nem követik - ismerik, csak elítélik a történelmük egy bizonyos szakaszát.

Más szakaszokat pedig nem. Ez így normális. Nekünk a múltunk megtagadása, hogy nem vonulunk a Sztálin szobor előtt? Nem, a történelmünket ismerjük, és vannak mélypontjai, vannak büszkeségre okot adók, az egészet vállaljuk, csak nem mindegyiket követjük.

Az a múlt megtagadása éppen az, hogy például betiltanak(!) egy számítógépes játékot, mert Oroszország második világháborús szereplését negatívan mutatja, és nehezíti a fiatalok patriotikus szellemben történő nevelését. Hogy elvitatják a történelmük ezen fejezetét. Hogy nem fogadják el.

Erre a válasz az volt, hogy én sem örülnék neki, hogy ha egy játék gyilkosoknak állítaná be a felmenőimet, és én is betiltanám. Nem. "Akkor mondjam azt, hogy te hazaáruló lennél?". Nagy türelem kellett ahhoz, hogy itt ne hagyjam egyszerűen ott, de folytattam. Az nem hazaárulás, ha igazan beszélek valamiről.

A játékban felhasznált történetek pedig egy, a háborút látó szovjet tiszt(!) írásait dolgozzák fel, amiért őt gulágra is zárták.

Ő több érvet is használt itt, miszerint nem az oroszok voltak barbárok, hanem az NKVD-sek, és Hitler éppen ezért adta ki a komisszárparancsot, az NKVD-sek pedig tudjuk, hogy kik voltak, ráadásul ez az író is közéjük tartozik, Vaszilij Grosszman, plusz összehazudozik mindent "a treblinkai pokolról", ahol mittudoménmármiketmondott, hogy "saját bankjuk, meg mozijuk volt", "milyen pokolról beszél?", és vegyem már észre, hogy az oroszok csak eszközök voltak, és nem a felhasznált eszközt kell gyűlölni, hanem a használókat.

"Már eleve nézzem meg a játékban is" (Company of Heroes 2) a komisszárt, "hát milyen feje van".

Egy pixelhalmazról beszélünk, könyörgöm! Aminek elméletileg nem lehet központi negatív szereplőként "zsidó karaktere", ha a játék készítői éppen a valódi, a világot egymásra uszító zsidó kommunista bűnösök helyett az oroszokat, mint népet akarják vele lejáratni "egy zsidó firkász műtörténeteit" a játékba átültetve.

Ezt tehát a világnézet igazolására felhozni, mint érvet - hangsúlyozom, egy pixelhalmazba belelátni származást, amely egyébként éppen a játék készítőiről addig állított propagandaszándékkal helyezkedne szembe, vagyis már csak ezért kifacsart érv -, egyszerűen kisüti az agyamat.

Ő is felhozta azt az érvet, mint ami itt is előjött, "ezek az oroszok már nem azok az oroszok". Valóban, materiálisan nem. De ugyanazt a felfogást képviselik, ugyanazt a szellemiséget vállalják, nem váltottak, nem szakadtak el. Putyinban felvetődött Sztálingrád nevének visszaadása is, és annak a cári hagyományokhoz visszatérő Oroszországnak, amely nacionalizmusában minket is segíthet, amely úgymond jogosan csatolta el az oroszok lakta Krímet az ukrán államtól, hiszen az orosz terület, és a mi ezirányú régi törekvéseinknek is táptalajt adhat például Kárpátalján a magyarok egyesítésére, de általános értelemben is a revízió támogatásával, ennek a felfogásnak pedig a világhatalmi politikában egyedüli, meghatározó tényezőként jelenlévő képviseletével, valamiképp számomra nem ugyanilyen pozitivizmussal fogadható, ha azt látom, hogy a Krímben az elszakadók Sztálin-portrékat emelgetnek a tömegben, és vörös szalagokat kötnek mindenre.

De "mit számít néhány hülye a tömegben", itt is vannak nyugdíjasok, akik Kádár arcképét lebegtetik táblákon, mutassak rá, hol jelent ez meg hivatalos formában az orosz állam részéről.

Nos, hol:

[link]

[link]

Semmi viszolygás nincs bennük, nincs igazán gyűlöletük a múlt rendszer iránt, és nem éreznek hidegrázást a jelképek szereplése mellett, teljes nyugodtsággal vannak meg egy közegben velük.

Nem tudom megérteni, hogy hogyan tud valaki nem ellenségesen nézni erre, ha egyébként néhány éve még biztos, hogy gyűlölettel beszélt volna ugyanerről, és az általa dicsért SS-ek forognak a sírjukban. Nevetéstől, vagy röhögéstől, nem tudom. Ami a legérdekesebb, hogy nem veszi észre, milyen élesen változott a szemlélete, koherensnek tartja magát a korábbi véleményeivel. Mint aki ugyanazt mondja, mint eddig. Pedig nagyon nem.

Ez az Oroszország ugyanaz, mint volt. Az orosz emberek ugyanazok, mint voltak. De, igen. Tehát ne mondjuk azt, hogy "a múlt sérelmeit nem szabad mai népekre is átvetíteni", mert erre az esetre ez nem áthúzható.

Az emberek nem változtak, maguk.

Oroszország - lényegtelen, hogy a "cári hagyományokhoz visszataláló" fekete-sárga-fehér zászlót lobogtató ultranacionalisták, vagy a Krímben vörösöző Sztálin-portrés szakadárok jelentik azt - közgondolkodásában benne van, ma is aktívan benne van, hogy Európa az orosz terjeszkedés természetes tere. Így volt a cári Oroszországban is, és így a Szovjetunióban is. Ezt a gondolkodást ma sem haladta meg Oroszország, és Putyin folytatja.

Egyszerűen meglépte ezt Ukrajnával. Fenyegeti Lengyelországot, a Baltikumot, Romániát, Finnországot. Hol kimondva, hol utalással. És a NATO tétlenségében az egyetlen elégtételt adó pillanat volt számomra, amikor a Törökország légterébe berepült felfegyverzett orosz vadászbombázót lelőtték. Aztán az oroszok hüppögtek. Hogy ezt mégis miért. És a felelősök nem kerülhetik el a büntetést, nagy szólamokban. Senki nem mer határt szabni. Pedig látszik, hogy _lehet_.

Ugyanezt az amerikai hadihajó esetén nem merte megtenni a legénység, pedig bűntudat nélkül kilőhette volna a támadást imitáló, felfegyverzett orosz gépet. Bocsánatot pedig az kérjen, aki ilyen felelőtlen ott, ahol mindkét félnél éles fegyverek vannak.

Nem fogják fel az itt Putyinozók, hogy Oroszország éppen azt képviseli most, amiért 1941-ben is katonai vállalás indult Finnország, Románia, Szlovákia, Horvátország, Magyarország részéről, amit Besszarábia elcsatolása, Lengyelország németekkel közösen való felosztása, Finnország megtámadása, a Baltikum bekebelezése váltott ki. És hogy ebben ma, nekünk, Magyarországnak ugyanaz az elemi érdekünk, mint akkor volt: Oroszország területi ambícióinak, amely Kelet-Közép-Európát (így benne minket is) természetes érdekeltségként tekint, az orosz élettérként már a cári idők óta bevonulva Lengyelországba, Havasalföldre is, megakadályozni.