A kiváló katonák, valójában szörnyetegek?
Minap láttam egy dokumentumfilmet a NGC-en amely a háorú és a katonák lélektanával foglalkozott, de igazából ez a kérdés bennem is régen felvetődött. Azok akik képesek agyonlőni embereket, késsel, szuronnyal szemtől szembe kiforgatni a beleiket és ezt teszik eszerszer egymás után, majd emiatt kitüntetik őket és még többször tehetik ugyanazt az embertelenséget, amit mi közemberek az 'állati' jelzővel illetünk, azok nem egy normális elmével rendelkező emberek lennének?
Hiszen, ha ugyanezeket békeidőben teszik meg, azokra azt mondjuk rémek, tömeggyilkosok, pszichopaták és rájuk életrfogytiglan vagy fegyház jár, míg háborúban kitüntetés és magasabb pozíció. Korábban olvastam is, hogy a bilág számos elit katonai, rendőri osztagai (SWAT,szpecnyaz,ranger) a TEK-et nem sorolnám ide, mert ők még éles bevetésen nem voltak, legalább azonos erővel szemben, csak pizsis magányos bűnözőket kapdosnak el, de hogy azok akik ezeket az ELIT kommandókat vezetik, azokról a kollegáik és a feletteseik akik kinevezték tudják, hogy egy szörnyeteg. Most nem ragozom a negatív jelzőket, de hogy ezek az emberek, ha nem az erőszakvédelmi szervezetbe jeletkeztek volna elvetemült bűnözők lettek volna.
Ez mennyire állja meg a helyét? Mennyire tud erről a társadalom ?
Nem kell attól szörnyeteggé változni. Én pl világéletemben városi gyerek voltam. Mégis, amikor disznót kellett vágnom, megtettem. Remegtem, mint a nyárfalevél, egy zabszem nem fért volna a seggembe, és a gyomrom akkorára húzódott, mint egy pingponglabda. De mint családfenntartónak akkor és ott az volt a feladatom. Tehát megtettem. Amikor a huszadikat vágtam, valamivel könnyebben ment a dolog. Sohasem szerettem meg, mindig nagy stressz maradt számomra, de megtettem, mert ez volt a feladatom. Ha pedig ez volt a feladatom, igyekeztem jól csinálni. Mint mindent az életben.
Valahogy így van ez a katonáknál is. Ölnek, mert ez a dolguk. Nem szerelemből, nem kedvtelésből, hanem mert ezt dobta nekik a gép. Ez a munkájuk, és igyekeznek profi módon megfelelni ennek.
Egy elmaradást pótlok, a 19:58-as válaszhoz:
"Rendőr vagy tűzoltó lehet valaki hivatástudatból, de aki kényszer nélkül harcoló katonának áll annak valószínűleg kórosan magas a tesztoszteron szintje vagy más pszichiátriai defektusban szenved."
- Valójában a rendőr és a honvéd szolgálata között nincs érdemi különbség. Mindketten fegyveres védelmet adnak azoknak, akik önmagukban kiszolgáltatottak másokkal szemben.
A tűzoltó sem azért teljesíti a hivatását, mert élvezi a családok otthonának, a fényképeknek, mindezeknek a hamuján a taposást. Hanem hogy az ilyet megakadályozza, képességei szerint.
Ha egy szervezett keretek között működően hordanak fegyvert, az azért biztonságos, mert olyanok kezében van fegyver, akik nem fogják használni. Épp ez a lényege. Mert ők nem fogják, míg mások megtennék. És azok a mások akkor is megtennék, ha nálunk nem lenne.
Olyanok kezébe kell adni, akik ismerik, és eszük van.
Amíg két, önszervezésben létrejött milícia viseli ezeket, mindegyik egymást gyilkolja a kiszámíthatatlanság miatt, és ennek az egésznek az ártatlanok lesznek valós áldozatai.
Amíg az én kezemben van, én nem fogom használni, viszont a velem szemben lévő sem, mert tudja, hogy biztosan nem lövök rá, de nem is akarja kiprovokálni azzal, hogy ő igen.
Én nem fogom használni. Ezért kell, hogy az én kezemben legyen.
Kettőnk között pedig a járókelő átmehet nyugalomban.
Nem mindenki választ úgy hivatást hogy szeresse amit csinál. Lehetsz varrónő mert szeretsz varrni, vagy újságíró mert szeretsz tudósítani.
Rengetegen más szempontok alapján választanak pl. ha a hadseregbe vagy valamilyen más fegyveres testületbe jelentkeznek. Nem azért mert magát a tevékenységet szeretik hanem amit az által biztosíthatnak másoknak (jelen esetben biztonság, a kaja után a legalapvetőbb emberi szükséglet). Ezért ugrott meg az amerikai seregbe jelentkezők létszáma is 911 után
A vietnami háború utáni tömeges PTSD problémákhoz valószínűleg az is hozzájárult, hogy a katonákat tudtukon kívűl rászokatták az LSD-re és más "teljesítményfokozó" szerekre, aztán nem olyan egyszerű lejönni a szerről...
A nagy szeretetben(meg a tömegben gyártott és beszerezhető szintetikus drogogtól) bekattant hippik pedig a hazatérő katonákat kezdték el cseszegetni. Pedig csak annyi bűnük volt, hogy éppen akkor és ők kaptak behívó parancsot.(Akkor még sorozták az US hadsereget is!)
a 2.vh amcsi katonákat vizsgálták erről,mert a vezetőség elégedetlen volt a megölt ellenséggel.
és akkor ebből a vizsgálatból az jött ki,hogy-
1% úgy fél,hogy inkább öl.
1% úgy van vele,hogy ez a feladata.
1% pedig pszichopata és a bevetések az ölés élete fénypontjai.
97% pedig a levegőbe lövöldözött sok esetben.
ezek után alakították át az amcsik a kiképzést alapjaiban és az iraki háborúra már a katonák 98% képes volt szó nélkül ölni.
de erre a jelenségre van itthoni példa is,a pákozdi csata.
ott lövöldöztek egymásra több ezren fél napig,meg lovas roham és a halálos áldozatok száma valami 50 ember.
tehát a maiaknak csak sokkalta hatékonyabb a kiképzése,ettől nem feltétlen pszichopaták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!