Mi lett volna, ha a francia-brit erők támadnak, amíg a Wehrmacht nagy része Lengyelországban harcol?

Ha a franciák az angolokkal együtt azon a szűk kis fronton (az akkori német-francia határon) benyomulnak minden erővel, több százezres (akár milliós) sereggel, bizony komolyan kiba szhattak volna a németekkel.

1:

Amiről te beszélsz az egy elég korlátozott támadás volt, amiben nagyon kevés szövetséges katona vett részt.

Nos, válasz gyanánt beszúrok néhány kommentet az sg-ről, ahol felvetettem ezt.

'Ciki lett volna.

A német hadsereg támadó felállásra volt felkészülve, noha a gyors átcsoportosításra megvoltak a lehetőségeik, ez kétségkívül fájdalmas lett volna nekik. A szövetségesek nem rendelkeztek akkora erővel 1939-ben, mint 1940 tavaszán, de ezzel együtt a tüzérségi fölényükkel számolni kellett volna.

Én ugyanakkor úgy vélem, hogy a Wermacht nagyon a brit és francia szárazföldi erők előtt járt hadvezetésben, taktikai felkészültségben, tehát én arra hajlanék, hogy megállították volna a brit-francia előrenyomulást, és vissza tudták volna őket szorítani, noha az eredeti 1940 májusi eseményekhez képest mindenképpen lassabban.

A nagy-nagy "mi lett volna ha" az az eset, ha a britek és a franciák mellett a szovjetek megnyitják a keleti frontot. Ez esetben ugyanis vitán felül összeomlott volna a német hadsereg a kétfrontos háborútól ilyen korai szakaszban.'

' De ha végiggondoljuk, mi történhetett volna?

A németek megtámadják Lengyelországot. A brit és francia erők megtámadják a németeket. A németek miközben kivonják Lengyelországból a legerősebb egységeiket, és sietve átutaztatják őket nyugatra, folytatják Lengyelország megszállását.

Nyugaton a franciák és a britek támadnak, de igazából erre nem voltak felkészülve - védekező háborúra rendezkedtek be, nem támadásra. Akár hogy is, a brutális tüzérségi fölényt kihasználva legalábbis az első időkben csúnyán alápirithattak a németeknek, és megkezdődik a légi háború is, ami mondjuk a Luftwaffe számára kedvező felállással kezdődik (ők sokkal hamarabb nyugatra fordulhattak). A brit és francia légierő azonban nincs felkészülve a Luftwaffe-ra, ahogy a hadseregük sem a Whermachtra, a Spanyol-polgárháborús tapasztalat akár hogy is, aranyat ért, és a szövetségeseket megállítják, miközben a légtér felett átveszik az uralmat a Luftwaffe.

Ez az a pont, amikor ugyebár a Molotov-Ribbentrop paktum szerint a Szovjeteknek amúgy is támadnia kellene. Sztálin lerohanja Kelet-Lengyelországot, és én élnék a gyanúval, hogy talán még Csehszlovákia-Magyarország-Románia vonalon is alkotott volna, noha e téren nagyon-nagy a kérdőjel. Sztálin a saját értékrendje szerint ütközőzónát alakít ki.

Olaszországban a Duce-t megdöntik, így pedig Németország az egyetlen környékbeli komolyabb szövetségesét is elveszti, mivel Olaszország észak-afrikai kolóniáit féltve kiegyezik feltehetően a szövetségesekkel.

A kérdés merre megy tovább az esemény, ki szövetkezik kivel. A briteknek, de még a franciáknak sem túl kellemes a szovjet terjeszkedés. Két fő opció van a németek előtt: vagy szövetkezniük kell a szovjetekkel (ez aligha tetszik Hitlernek, hiszen pont őket akarná megtámadni), vagy megadják magukat, és a britekkel-franciákkal szövetkezve a szovjetunió megállását követelik - a közép-kelet európai országoknak pedig a nácik vissza kell adják a szabadságukat, amelyet a szövetségesek anno garantáltak.

Ez a megoldás ugyanakkor hagy egy hatalmas kérdőjelet, mégpedig magát a Szovjetuniót és vele Sztálint...

Mi a legvalószínűbb verzió? A fene tudja, én 1939-ben nem hinném, hogy Hitler teljes fanatizmusa győzedelmeskedett volna a német tábornokok felett. Feltehetően ha 1939-ben mondja azt, hogy semmiképpen nincs visszavonulás, akkor a német katonai vezetés egy emberként mondana ellent neki. Ez pedig azt jelentené, hogy a katonai megoldás helyett a diplomáciai megoldások dominálhatnának...'