Szerintetek melyik a jobb mentalitás egy katona esetében?
Az, ha a küldetést tartja szem előtt és a parancs teljesítése az elsődleges, nem számít, hogy vitatható módszerekhez kell-e folyamodni, a civilek élete is másodlagos. Tehát gyakorlatilag mindig a "nagyobb jót és a hasznosabbat" tartja szem előtt?
Vagy pedig az, ha olyan, aki a katonákra és a civilekre meg bármire nem csak a küldetés teljesítéséhez szükséges eszközként tekint, hanem mondjuk képes eldobni a küldetést azért, hogy pl.: civileket mentsen meg vagy a sérült katonáját kijuttassa. Szóval azaz empatikusabb fajta?
Erkölcsi morális szempontból az utóbbi mentalitás a jobb egyértelműen.
Viszont az állam és a hadvezetés a saját érdekeit nézi úgyhogy az előbbi katonatípust jobban preferálják.
Ez a beosztástól függ. Nyilván a kiskatonáknak, legénységnek, altiszteknek, az első a preferált és úgy is nevelik, képzik őket.
A tisztek esetében, minél inkább mész felfelé, annál inkább értelmiségi réteghez tartoznak, akiktől elvárható a gondolkodás is és a szellemi/erkölcsi lét is, ott már egyértelműen más latba esik a parancsmegtagadás ténye, amelyet bizonyos emberi körülmények utólagosan igazolhatnak, ha máshogy nem, - akár történelmi távlatból szemlélve.
a #2 #4 valaszolon kivul a tobbiek az amcsi filmeken es callofdutyn kivul lattak meg katonat?
a masodik opcio az ervenyes.
meg lehet tagadni a parancsot ha az valamilyen okbol kifogasolhato.
#5, az elso 2 mondat epp forditva van, attol hogy egy rakat iskolajuk van nehany tisztunk egyseruen bunko es idiota. mig sok katona vagy altiszt vegzett valami szakmat es dolgozott is par helyen, sokkal jobban vag az eszuk, nem csak egy par soros torveny szerint tudnak gondolkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!