Mi volt az a konzerv akció?

Ki volt a második világháború első halottja?

A konzerv-akció

A berchtesgadeni sasfészekhez vezető alagút; teherautók is elfértek benne.A berchtesgadeni sasfészekhez vezető alagút; teherautók is elfértek benne.

WILHELM CANARIS tengernagy, a német hadsereg kémelhárításának főnöke szó szerint följegyezte, mit mondott Hitler 1939. augusztus 22-én Obersalzbergen, a Wehrmacht legfőbb parancsnokainak az értkezletén:

„Meg fogom adni a háború kirobbantásának propaganda-indítékát, függetlenül attól, hogy hihető-e. A győztest később úgy sem fogják arról faggatni, hogy igazat mondott-e vagy sem?"

A berlini kancellárián akkorra már kifundálták, mi lesz a II. világháború elkezdésének az ürügye. Reinhard Heydrich, a pártállam biztonsági szolgálatának főnöke már a hónap elején Sziléziába repült, hogy megbeszélje a részleteket Emanuel Schäfferrel, Oppeln (lengyel nevén:Opole) Gestapo-főnökével. Ő mondta el, hogy amikor Heydrich kiszállt a Junkers–52-esből, felöltőjét hanyagul a gép szárnyára dobta, s magabiztosan kijelentette: „A führernek háborús okra van szüksége!" Schäffer SS-őrnagy és vendége ezután a helyi szállodában mindent részletesen megbeszélt, kiválasztotta a szereplőket és a helyszíneket, egyeztették, az időpontokat. Az egészet úgy kellett megrendezni, hogy a világ elhiggye: Lengyelország provokálta ki a német támadást, mert előbb ő támadta meg a birodalmat.

Alfred Spiess ma már nyugdíjas düsseldorfi vezető főállamügyész mondott el eddig kevésbé ismert részleteket az 50 esztendővel ezelőtt történtekről. A 70 éves ügyész jó másfél évtizedig a náci háborús bűnösök fölkutatásával foglalkozott, és mintegy „mellékes" epizódként botlott bele a történelem sokáig homályos eseményébe. Mindarról, amit sikerült kiderítenie, a Profil című osztrák hetilap munkatársának beszélt.

Főszereplő a gyászos-véres ürügy-produkálásban Alfred Naujocks SS-őrnagy is, aki 1945 novemberében, a háborús bűnösök nürnbergi perében kijelentette: 1939. augusztus 10-én Heydrich személyesen parancsolta meg neki a „lengyel színű" támadást a gleiwitzi (gliwicei) rádióállomás ellen. A megbízás úgy szólt, hogy további öt-hat német biztonsági emberrel – mint lengyel fegyveres fölkelő! – vegye hatalmába a rádióállomást, ami akkor persze a náci Németországhoz tartozott. Nauiocks arról is beszáolt, hogy Heinrich Müller, a Gestapo főnöke is eligazította; az Opole közeiében lezajlott megbeszélésen egy második támadást, egy határsértési akciót is kidolgoztak. Tucatnyi, lengyel egyenruhába öltöztetett, súlyos bűnökért elítélt személynek kellett a hochlindeni „csatamezőn" maradnia. Ez utóbbiakat Heydrich „konzerveknek" nevezte el, s végül is róluk kapta nevét az ürügyül fölhasznált akció is. Heydrich augusztus utolsó napján dél körül adta meg titkos jelszó formájában a parancsot Naujocksnak a gliwicei adó megtámadására.

Az első „konzervet" Müller szállította. A még élő, ájult férfit Naujockséknak az adóállomás bejáratánál kellett kiteríteniük, miközben elfoglalták az objektumot. Spiess államügyész és munkatársai a nürnbergi peranyagból előhalászták Erwin Lahousen vallomását is. Őö kezdetben az osztrák hadsereg hírszerzésének a tisztje volt; az Anschluss után a Wehrmacht főparancsnokságára helyezték át, közvetlen főnöke Canaris tengernagy lett. Az osztrákból németté átvedlett tisztet bízták meg a lengyel egyenruhák, zsoldkönyvek beszerzésével a rádióadóért folytatandó csatározás résztvevői számára.