Régen amikor még lovakkal indultak a katonák a csatába nem ijedtek meg a lovak a csatazajtól? A harctéren tomboló káosztól?

Nem mert a lovagok például speciális tenyésztésű és nevelésű harci méneken lovagoltak, akiket már csikó korukban hozzászoktattak a vérszaghoz és zajhoz, nem lehetett könnyen megijeszteni őket.

Állatbarátság se nagyon volt mai értelemben, lényegében addig verték őket, amíg nem követték robotként az utasításokat. Nem véletlenül van az a mondás, hogy "elverte mint szódás a lovát"

Gazdák, parasztok szerették az állatikat, nyilván poénból nem verték a lovat, a tehenet vagy a disznót, viszont a hivatalos álláspont a Bibliából merítve az volt, hogy az állatoknak nincs lelkül, csak élő húsból kovácsolt szerszámok, amiket Isten az ember szolgálatára teremtett. Az egyház, a katonaság, vagy a királyi udvar kíméletlenül bánt a lovakkal és minden más lénnyel is.

A mai amerikai konzervatív keresztények is ügyelnek arra, hogy ne alakítsanak ki szoros érzelmi kapcsolatot állataikkal, mivel ha az állatot érző lényként kezelik az egyenlő az ördögimádással és Isten parancsainak megtagadásával.

"Gazdák, parasztok szerették az állatikat" - nem "szerették" olyan értelemben, ahogy ma tutujgatják az emberek az állatokat, de tisztelték őket, mert az életük függött tőlük. Ugyanez még közvetlenebbül elmondható a katonákról is.

1# kivéve puskával amikor a törökök ostromoltak egy várat és esetleg lóval is megindultak ha közéjük lőttek egy puskával úgy el kezdtek pánikolni hogy egymást taposták akik meg rajta voltak vagy leestek vagy bele akadtak valamibe és húzták őket a földön vagy aki leesett és nem tört ki a nyaka a lovak taposták halálra szóval nem feltétlen lehetett őket nehezen megijeszteni