Rákóczi miért nem fogadta el a lengyel királyi címet?

Egyrészt, a nemesség nagy része úgy volt ezzel, hogy nekik elég volt annyi, hogy a nemesi alkotmány és a magyar rendiség legyen biztosítva. Mivel ez eléggé megrendült a törökök kiűzésével és I. Lipót politikája miatt, ezért természetesen hadba vonultak Rákóczi oldalán. De azt igazából látni kell, hogy a nemesség többsége számára a szabadságharc fogalma az nem azonos azzal a szabadságfogalommal, amire te gondolsz. Te azt gondolod, hogy egy szabadságharc arról szól, hogy felkelünk az elnyomás, és idegen hatalom ellen és függetlenséget vívunk ki. Viszont ez a magyar nemesség számára nem ezt jelentette, számukra a nemesi szabadságért vívott harc volt a "szabadságharc". (Egyébként a Bocskai szabadságharcot is így kell érteni). Na de a sok szófosásom lényege az, hogy katonailag igaz, hogy Rákóczi elbukta a harcot, de mégis a magyar rendi alkotmányt sikerült bebiztosítani, így a magyar nemességnek többé nem állt érdekében, hogy harcoljon a Habsburgok ellen.

A másik, amit már előttem is írtak, hogy Magyarország ekkorra kivérzett, 1683-óta folyamatos háború volt, a lakosságnak herótja volt a harcokból, békét akart. És ezért nem lehet őket hibáztatni, mert borzasztó állapotok voltak ekkor Magyarországon, olyan pusztítás volt, hogy te azt nem tudod elképzelni mai ésszel.

A marmadik, hogy Lengyelország az 1700-as években a haláltusáját vívta. Én nem tudom, mennyi esélye lett volna Rákóczinak lengyel királynak lenni (szerintem nem sok, minthogy nem is lett az). A lengyel trón elnyerése ugyanis rendkívül macerás dolog volt, rengeteg pénzre volt szükség ahhoz (és politikai tőkére, kapcsolatokra stb.), hogy valaki a szlachticsok támogatását megszerezze. Ráadásul úgy tudom, hogy ekkor két király is harcolt egymással Lengyelországban, tudniillik 1721-ig tartott az északi háború Svédország és Oroszország között, akik Lengyelországban is harcoltak egymással, és mindkettőnek volt egy lengyel királyjelöltje és ezek a királyjelöltek is harcoltak egymással (igazából az egyik a törvényes király volt, a szász választófejedelem, a másik pedig egy lengyel pán). Úgyhogy a lengyel belpolitikában eléggé ki voltak osztva a lapok, Rákóczinak nem volt semmilyen adu a kezében. Mint írtam: Nagy Péternek megvolt a maga lengyel pán jelöltje a lengyel trónra.

De még ha meg is tudta volna szerezni a lengyel trónt akár Nagy Péter támogatásával, akkor se ment volna ezzel sokra, mert Lengyelországban egy király a lengyel rendek bábja volt. Ez mindig is így volt, és mindig egyre rosszabb volt a helyzet, és az 1700-as évekre a lengyelek örültek, ha meg tudták magukat védeni az egyre erősödő porosz, svéd és orosz fenyegetéssel szemben. Magyarországra betámadni, háborúzni a Habsburgok ellen... - na erre semmi esély nem lett volna, ekkor már erre Lengyelországnak abszolút nem volt ereje, és a király sem tudta volna elérni a kusza belső viszonyok miatt.

A harmadik pedig, amit az oszmánokról írsz... Tudni kell az oszmánokról azt, hogy Rákóczi 1703 és 1711 között folyamatosan ostromolta Konstantinápolyt azzal, hogy az oszmánok segítsenek fegyveresen a magyaroknak. A végső időkben még fel is ajánlotta vazallus államnak egész Magyarországot, ha a török segít!! Amúgy erdélyi fejedelemnek is ezért választatta magát, mert az erdélyi fejedelem hagyományosan oszmán vazallus volt. De hiába, a török úgy politizált, hogy mindig megígérte a segítséget, de az utolsó pillanatban nem csinált semmit. Ugyanis ők kivártak, azt lesték, hogy hová billen a háború nyelve. Ha az oszmán számára egyértelmű lett volna, hogy a magyarok az erősebbek, segítettek volna, de amíg látszott, hogy a Habsburgok uralják a fő stratégiai pontokat és a fontosabb várakat Magyarországon, addig csak ígérgettek, de egyszer sem segítettek nekünk! Mert tudni kell az oszmánokról, hogy 1699 után számukra is egyértelművé vált, hogy gyengébbek a Habsburgoknál, és nagyon óvatos polizilálásba kezdtek ekkor. És azt is látni kell ,hogy Nagy Péterrel is háborúba keveredtek Azov miatt, és először verséget szenvedtek, majd győztek, de ez a háború is már eléggé kockázatos volt az oroszokkal szemben - még egy Habsburg háborút nem akartak a nyakukba.

Tehát ne tévesszen meg, hogy az oszmánok mindenfélét ígérgettek - igazából eszük ágában sem volt Rákóczinak segíteni.