Ti bátran harcoltatok volna a szovjetek ellen a 2. világháborúban?

15:22:

"Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!"

nem tudom, igazabol senki sem tudja. a tapasztalat az hogy nem lehet elore senkirol megmondani hogyan viselkedik eles helyzetben. A nagyszajuak gyakran osszeomlanak, elfutnak, a kis, szurke, szotlan emberek meg harcolnak az utolso golyoig, es ha ugy alakul puszta kezzel esnek az ellensegnek.

Szerencsere nem valoszinu hogy megtudom milyen a haboru, meg nem is vagyok mar fiatal, de ha most kitorne tuti menekulnek, gyerekem van, csaladom.

#5

Film is van róla, szerintem az is egész jól tükrözi az ottani állapotokat.

Békében könnyű hősnek lenni.

Én átéltem a háborút, és tudom.hogy a katonák többsége nem hazaszeretetből, hanem kényszerből harcolt az oroszok ellen. Sokan, ha tehették megszöktek és bujdostak itthon, amíg tartott a háború. Disszidálni? Nem volt hova. Voltak, akik elmenekültek először Dunántúlra, remélve, hogy oda már nem ér el a front, majd onnan vagy vissza, vagy Németországba. Itthon hagyták a házukat, mindenüket. Csak annyi holmit vittek magukkal, amit a kezükben elbírtak. Az üres házba jöttek vissza, mert a bútorokat, egyebet a honfitársaink ellopták. Volt olyan, aki eljött a városunkig, és onnan fordult vissza a lakhelyére. Bár nem hiszem, hogy haza is ért.

A mai "hősök" háború esetén sem harcolnának, mert jobban féltenék az életüket.

A kérdés nem ártatlan, hanem provokatív és elfogult. Ha csak a lelkiállapotra lettél volna kíváncsi, másként fogalmaztál volna.

A kérdés egyébként pontosan megválaszolhatatlan, ugyanis mindenki másképp éli ezt meg. Ha lőnek, akkor nincs miről gondolkodni, cselekedni kell, ez az egyetlen jó módszer akár az életben maradásra, akár az eredményességre. Amikor nem lőnek, akkor meg emberként kell viselkedni és nem vadállatként ez hozza többnyire a legtöbb hasznot minden szempontból. A túlsó féltéren is emberek vannak, ugyanazokkal az érzésekkel: vajon hazakerülök-e.