Ha kitör az atomháború, akkor igaz, hogy az óvóhelyekben nem a becsapódás túlélése, hanem az utána való élet lesz a legnehezebb?

Igen, valóban sokkal nehezebb több (esetleg nagyon sok) évtizeden keresztül a maradó sugárzást túlélni, mint magát a robbanást.

A robbanáskor keletkező lökéshullám néhány (néhány száz) kilométer után elenyészik, a sugárzás ellen egy vastagabb (1-5 méter) betonréteg viszonylag jól véd ha nem fújta el a lökéshullám), tehát ezek ellen viszonylag "könnyű" védekezni.

De a robbanás után megmaradó, esetleg igen hosszú felezési idejű sugárzást nem nagyon tudod kivédeni, mert előbb-utóbb például élelmet kell találnod, friss vizet szerezned, levegőre is szükséged lesz, és a sugárzás szép lassan mindenhova eljut. Az élőlények (állatok, növények) sejtjeibe, a vizekbe, és a környező levegőbe...

Sokkal nehezebb a hosszú távú túlélés, mint magának a robbanásnak a túlélése.

Amiről te beszélsz, az a hidrogénbomba. Abból viszonylag kevés nagy tömegszámú hasadó anyag marad hátra, természetesen csak a robbanóerejéhez képest. A hidrogénbomba robbanásakor fúzió játszódik le, azaz a benne lévő (nehéz)hidrogén alakul át héliummá, így csak a begyújtásához szükséges, kis teljesítményű (vagyis kicsi) atomtöltet plutóniumtartalma fog szennyezni.

Az atombombák viszont hasadó anyagot (uránium, plutónium) tartalmaznak, amelyek nagy tömegszámú anyaghoz illően hosszú felezési idővel bomlanak, ezért tartós szennyezést hoznak létre.

De azért ne aggódj, a hidrogénbombát begyújtó atomtöltet is tud épp elég ideig szennyezni, ez sem "tiszta" bomba.