Ti mit csináltatok volna másképp, mint Hitler?

Hitler megpróbálta bevonni Spanyolországot a háborúba, de Franco nem engedte. Az ország a polgárháború után romokban hevert, egy háborúba beleroppant volna.

A németek ki akartak egyezni az angolokkal, aki kicsit is utána olvasott a témának, az tudja, hogy Hitler milyen nagyra tartotta az angolokat, és hosszútávon angol-német barátságra számított. Dunkirk-nél a bekerített angol csapatokat Hitler parancsára engedték meglépni.

Nagyjából 300.000 ember.... ez egyfajta lovagias békeajánlat volt a részéről.

Az angolok hideg, elutasító reakciója azonban megjósolható volt.

Az angolok nem faji alapon gondolkodtak - mint Hitler - ráadásul az angol-német ellentét még mindig hevesen élt bennük. A hírhedt angol ridegségről nem is beszélve. Nem is tudom igazán felfogni, hogy hogyan gondolhatta Hitler ezt a cselekedetet...

Na én például ezt sem léptem volna meg. Foglyul ejtettem volna az összes angol katonát, aztán lassú béketárgyalások közepette átengedtem volna az angoloknak őket. Így biztosíthattam volna az angol közvéleményt szándékaimról, mert egy ilyen tárgyalássorozat nem egy nap, nagy a hírértéke, és nem lehet eltussolni, vagy elferdíteni (legalábbis egykönnyen).

Tehát így kicsikartam volna egy békét az angolokból.

Ezek után a Szovjetunió felé fordultam volna. Angliától extra nyersanyagokat próbáltam volna meg kipréselni a béketárgyalások közepette, illetve előnyös kereskedelmi megállapodások révén jutottam volna hozzájuk. Az angol békével tehát megspóroltuk az afrikai hadszíntér hadiköltségeit (emberanyag, tankok, repülők, hajók, hadianyag, ipari kapacitás stb.) és ezeket a keleti frontra összpontosíthattuk volna.

Olaszország balkáni hódítgatásairól nem tudok sokat, de hagytam volna őket a francba, nem pazaroltam volna hadianyagot és időt arra, hogy a digókat kihúzzam a balkáni fekáliából. Majd talán a szovjet invázió után. Biztos vagyok benne, hogy meg tudtam volna beszélni Mussolinivel.

Előkészítettem volna a katonáimnak a téli felszerelését is.

Mert bizony a német katonák egyáltalán nem kaptak téli ruhát a Barbarossa idején. Emiatt sok esetben a tankoknak szánt üzemanyagot égették el, nehogy megfagyjanak. Azt sem értem egyébként, hogy arra senki sem gondolt, hogy mi van ha sikerül a Barbarossa ? Mert a katona akkor is maradt volna Oroszországban, és bizony találkozott volna a téllel is. Tehát téli felszerelés mindenképpen kellett volna. Ezek után, körülbelül 1941 márciusában illetve áprilisában megindítottam volna a Barbarossa hadműveletet, Moszkvát pedig elértem volna nyár végére.

FONTOS: nem pofáztam volna bele Guderian haditerveibe, szigorúan blitzkrieg taktikát alkalmaztam volna. Nem csesztem volna el az időt Kiev bekerítésével és térdre kényszerítésével, hanem egyből a fővárosnak mentem volna. Moszkvát elfoglalva valószínüleg Oroszország Európai részének legtöbb nagyvárosa minimális ellenállás után kapitulált volna.

(Moszkva ugye mindvégig utasította a sok nagyvárost, hogy a végsőkig kitartani bármi áron, de ugyan ki hallgatott volna arra a felső vezetésre, amelyik szégyenszemre elfutott az elfoglalt fővárosból, és az Ural másik oldaláról osztogatta volna parancsait ? Ráadásul egy ilyen fontos közigazgatási elem eleste hatalmas adminisztrációs problémákat is okozhatott volna, a morális hatásokról nem is beszélve. Moszkva jó nagy, el lehet bújni benne a tél elől. Hatalmas munkaerő él benne, fel lehetett volna használni jó sok mindenre.)

Tél beálltáig előrenyomultam volna az Ural hegységig, ott beettem volna magam. Bunkereket építettem volna, aztán köszönöm szépen, de tovább nem megyek.

Hosszú évek alatt újjáépítem az elfoglalt orosz területeket, megerősítem az ipari kapacitásomat (ebben az angoloktól kicsikart nyersanyagok nagy segítségemre lesznek). Oroszoktól nem kéne félnem, mert a szibériai területeken élő népesség elhanyagolható, és habár nyersanyagkészleteik kimeríthetetlenek, ipari kapacitásuk igencsak véges, infrastruktúra szinte nincs, a kemény szibériai időjárás hátrányairól nem is beszélve. Ne feledjük továbbá, hogy Európai területeik elvesztésével hatalmas sokkot éltek át, harci kedvük közel zéró. Az Ural menti bunkereinknek és az Ural természetes véderejének köszönhetően bármiféle orosz részről történő ellentámadás lehetetlen lett volna. Oroszaink valószínűleg örökké az Ural mögött fognak bujkálni. Nem vagyok benne biztos, hogy még Hitler életében (azaz az enyémben, vagy fene tudja) még terjeszkedek-e kelet felé.

Viszont az biztos, hogy még Szibéria meghódítása előtt létrehoztam volna valamiféle Európai Uniót, csak persze nemzetiszocialista irányvonallal. Külön "parlamentet" hoztam volna létre a számára, egy helyre gyűjtöttem volna a leigázott vagy szövetségbe kényszerített országok vezetőit. Ennek a gyűlésnek viszont nem lett volna semmilyen más célja kivéve a megfigyelhetőség elősegítése. A képviselők életük nagy részét egy helyben kellett volna leélniük, valahol a Birodalom területén kijelölt helyen (ahol az "EU parlament" is működne) ahol a Gestapo folyamatos megfigyelés alatt tartotta volna őket. Így hát ezen emberek rendkívül könnyen zsarolható egyének lettek volna. Külpolitikai döntéseim súlyát eme gyűlés szorgos bólogatásával enyhíteném.

Persze, ezek a képviselők senkik, hatalmuk nincs, és senki sem hinné hogy én bármiféle felelősséggel tartoznék az irányukba. Viszont ez az egész kitűnő propagandaforrás. Ugyanis beleegyezésükkel Európai népeinek indulatát csillapíthatnám.

Egy katonai offenzíva például tűnhet jogtalannak és agresszívnek, hogyha a világ számos szervezete elhatárolódik tőle. Viszont ha egy nemzetközi diplomáciai szervezet jogosnak titulálja, akkor máris más fényben látjuk. Be lehetne mondani a TV-ben meg a rádióban, hogy "Európa népei hivatalosan is egyetértésüket fejezték ki a szibériai előrenyomulás megkezdésével kapcsolatosan", és ha ezt a francia EU képviselő mondja a francia TV-ben, rádióban a francia átlagembernek, akkor az könnyen el is hiheti szegény.

Ezzel a fogással tehát intézkednék Európa összehangolásáról és politikai egyesítéséről.

Abban nem vagyok viszont biztos, hogy a szövetségbe kényszerítést hogyan is valósítanám meg. Ugyanis néhány politikus megzsarolása és megfenyegetése egy dolog, egy nemzet politikai érdekeinek manipulálása az én érdekemben, na az egy egészen más dolog. Fentebb valaki írta, hogy Belgium vallonok lakta részét odaadná, flamandok általáit pedig Hollandiának. Kitűnő ötlet ! Mindenemmel azon lennék, hogy a hollandokkal összebarátkozzak, aztán amint a közvélemény ezt engedi, a holland bábkormánnyal megszavaztatom a holland Anschlusst. Luxemburggal ugyanezt tenném. Franciaországból minél hamarabb megpróbálnám kivonni csapataimat. Amint eléri azt a szintet a német-francia diplomácia, hogy ezt meg merjem tenni, meg is tenném. Csapataimat keletre csoportosítanám át, hogy felkészüljek a keleti tovább terjeszkedésre.

Jugoszláviát szétdarabolnám, és népeit kijátszanám, mint a kisantant országait.

Magyarországgal, Romániával ugyanezt tenném.

Biztosítanám, hogy mind a magyar, mind a román oldalon éljen nagy mennyiségű magyar illetve román (Romániában magyar Magyarországon román). Ennek a célja az lenne, hogy mindketten féljenek a másik oldalon potenciálisan bekövetkező pogromoktól. És vajon ki lenne az, aki megvédené az országhatárokon kívül rekedt kisebbséget ? Hát a Birodalom, ki más. Így hát se Magyarország se Románia nem merné lemészároltatni a területén élő kisebbségeket, mert tudnák hogy ez német megtorlást vonna maga után. Egyfajta hidegháborúba kényszeríteném őket. Ezzel megoldanám, hogy mindkét ország érdeke legyen a német szövetség, és szükségesnek is érezze azt.

Mert ha mondjuk a teszem azt a románok nem nyalnak eléggé, akkor üzenek a magyar kormánynak, hogy tessék egy kis román pogromot rendezni. Erre Románia nyilván nem merne pogrommal reagálni, viszont megmutatnánk nekik, hogy ki is itt a tökös legény. Rohannának is vissza hozzánk a védelmünket kérelmezni !

Jugoszlávia sokszínű népeivel pontosan ugyanezt csinálnám, ott is utál mindenki mindenkit.

Olaszországgal végül nem tudom mit kezdenék. A balkánt lehet, hogy végül odadobnám neki, hogyha nagyon követelőzne, de lehet hogy hosszútávon inkább elvágnám a külvilágtól és minden hódítás lehetőségétől. Így Mussolini agresszív terjeszkedésre kiagyalt rendszere hamarosan összedőlne, részben gazdasági részben politikai okok miatt. Az új kormánytól visszakövetelném Dél-Tirolt, nem lenne más választásuk mintsem átengedni a német többségű tartományt. Esetleg hosszútávon valahogy kettédarabolom Itáliát, északi és déli részre, és megpróbálom bekebelezni az északi részét. Ugye az eredetileg longobárdok/lombardok által lakott terület, akik bizony egy germán törzs. Szépen lassan visszaterelném a térség lakosait a gyökereihez. A térségben rejlő nyersanyagok és mezőgazdasági források is nagy előnyömre lennének. Itália déli részével nem tudom mit kezdenék.... valószínüleg bábkormányt alakítanék, mondjuk a Nápolyi Domíniumot, mely magában foglalná Szicíliát is. Ide építeném a németek Földközi-tengeren lévő legfőbb hadihajó bázisát is.

Ez az Olaszországos dolog elég kiforratlan téma a fejemben, nincs határozott elképzelésem a róla.

De azért valószínüleg inkább odadobnám a balkánt az olaszoknak. Egy másik európai háborúra már se kedvem se erőforrásom nem maradna sok, törekednék az olaszokkal történő kiegyezésre.

Tehát, külpolitikai összefoglalás a háború utáni időkről:

-Hollandiát mihamarabb kibékíteni, majd annektálni

-Franciaországot szintúgy kibékíteni feleslegesen ott állomásozó csapatokat kivonni majd átcsoportosítani

-Olaszország birodalmi törekvéseinek eleget tenni, mindaddig amíg nem borítják fel túlságosan a hatalmi egyensúlyt, Dél-Tirolban élő német lakosságot keletre telepíteni

-Angliával szoros barátságot kialakítani, gyarmatairól ügyeskedéssel elvonni nyersanyagait és felhasználni őket a keleti kolonizációra

-Európai Parlament kialakítása, képviselők megfigyelése, passzív megfélemlítése és kellő esetben zsarolása

-Skandináv népek szétszórása keleten, barátság kiépítése lassú együttműködés által, Skandináviát majd lehetőleg annektálni a későbbiekben

-Balti népekkel nagyjából ugyanaz mint a skandinávokkal

-Leigázott szlávok rabszolgasorsba való kényszerítése, minél többet dolgoztatni őket, szaporodni is csak addig tudjanak amíg szükségünk van rájuk, és addig is csak annyit, amennyit foglalkoztatni tudunk

-Spanyol gazdaság helyreállítása, az ország stabilizációja

-Belgiumot felosztani

-Magyarországot és Romániát folyamatosan kijátszani, ügyelni arra, hogy egyik se erősödjön meg túlságosan a másikhoz képest

Ha a fentebb felvázoltak mind összejöttek, akkor megkezdeném Szibéria meghódítását. Rohadt nehéz és lassú folyamat lenne, nem tudom pontosan hogyan csinálnám, de nagyon nagy hangot fektetnék a légi hadviselésre.

Hát, így elsőre ennyi jutott eszembe, elég gyorsan írtam le, úgyhogy lehet benne helyesírási és nyelvtani hiba, illetve magyartalanság, vagy logikai hiba, esetleg történelmi tévedés, de javítsatok ki ha bármiféle hibát észrevesztek !

Ha tetszett amit írtam, akkor reagáljatok, biztos ki tudunk valami érdekeset találni.

Chimera92 válaszával egyetértve, azt ennyivel egészíteném ki:

Hitler szerintem a legnagyobb ostobaságot 1939. március 15-én követte el, amikor megszállta maradék-Csehországot és Prágát. Ennek német szempontból az égvilágon semmi értelme nem volt, a lépés egyszerűen Hitler csehek iránti mérhetetlen gyűlöletéből fakadt. Az angol és francia politika ezen a ponton fordult szembe véglegesen Hitlerrel.

Ha ezt nem lépi meg, akkor Nagy-Britannia és Franciaország később aligha avatkozott volna be katonailag a német-lengyel konfliktusba és nincs világháború.

21:53

"Mellesleg ha Hitler nem támadja meg a ruszkikat, rosszabbul járt volna mindenki, mert egyértelműen támadásra rendezkedtek be."

Ezt a legendát ezerszer megcáfolták már.

Akárhogy is csűröm, a kérdés - egy hasonlattal élve - tulajdonképpen így hangzik. Felrobbant egy atombomba a készítője kezében. Mit tennél másképp a helyében (becsukod az ablakot, betonfalat emelsz, pincében csinálod és hasonlók)?

A válasz. Babrálhatjuk, ahogy akarjuk egy esetben lesz jó eredmény: nem szabad hagyni atombombát gyártani.

Amit mindenképp másképp csináltam volna:

-nem támadom meg a szovjeteket. Őket nem lehet legyőzni a saját területükön. De hát Hitler ugye szolganépként tekintett a szlávokra. Annyi ráció volt talán a támadásba, hogy teljesen felkészületlen volt a Szu., de akkor előbb kellett volna megindítani az offenzívát. s ebből jön a következő lépés, amit másképp csináltam volna ->

-nem segítek az olaszoknak. Hiába szövetségesem, amennyit az olaszok eltöketlenkedtek délen és Afrikában.

Sokkal nagyobb hatékonyság a koncentrációs táborokban. Megsemmisítés helyett hatalmas kedvezmény azoknak akik hajlandóak együttműködni szabotöröknek persze azonnali halál. Továbbtanulás nem támogatnám de a már megszerzett képességek maximális kihasználását és ennek a honorállását igen a gyakorlat miszerint mérnöknek kubikus munka egy agyrém.

Lehet hogy több gépfegyveres kellett volna a kordában tartásukra de megtérült volna.

Soviet lakosságból szintén jelentős kedvezmeny az együttműködésre kiemelten az ukránok esetében. Csak azért álltak Sztálin mellé mert rájöttek hogy mindkettő diktátor.

Különdíj azoknak akik vagyon eszközt elelmet satöbbi mentenek állt a németeknek.

Sokkal jobban értékelni a katonai tudást hallgatni a tábornok akkora.