A második világháborúban mikor használtak ágyút, mikor tarackot, mikor aknavetőt és mikor katyusát/nebelwerfert?

Ágyú: Ahogy írták, elsősorban tankok, repülők lelövésére használták, célzott lövésekkel.

Tarack: gyakorlatilag az ágyúhoz hasonló, de nagyobb tömegű lövedéket használ, sokkal íveltebb pályán, tulajdonképpen ellenséges területet lehet vele tűz alatt tartani, ez lehet támadás előtti területtűz, amikor az ellenség gyengítése, demoralizálása a cél, vagy egy támadás során is lehet irányított tűz egy adott célpontra (ház, bunker, nagyobb csapat ellenség).

Aknavető: általában kisebb méretű, így a gyalogság tudja vinni magával, és ívelt pályája miatt fedezékből is jól használható, kisebb területtűzre is, de akár pontos lövések leadására is.

Katyusa/Nebelwerfer: tulajdonképpen előttem leírták, annyit tennék hozzá, hogy ez utóbbiak nem irányított rakétákat használnak, előbbiek meg hagyományos lőszereket.

Kiegészítve a 3. kommentelő hozzászólását:

Az ágyú és tarack között a csőhossz a különbség az ágyú javára. Ugyanazokkal az ürméretekkel dolgoznak, azonban a tarack rövidebb, igy könyebben mozgatható volt, pl. ejtőernyős és hegyi csapatoknál.

Az ágyúnak nagyobb a lőtávolsága közvetett és közvetlen tüzelésre is alkalmas, míg a tarack közvetlen tüzelésre csak nagyon rövid távolságra alkalmas (gyakorlatilag nem terveznek ilyennel.

Ebből kifolyólag a páncéltörő és légvédelmi lövegek az ágyúkhoz sorolandók.

Van egy elv a kettő megkülönböztetésére A cső átmérőjénk 40-szeresét nem haladja meg a csőhossz, akkor az eszköz tarack. Ha a cső átmérő 60-szorosát meghaladja akkor ágyú. A kettő között ágyútarack.

Az aknavető könnyű, rövid hatótávolságú eszköz, ezért ezeket a lövész alegységeknél (szakasz, század, zászlóalj), közvetlenül a harcvonalban alkalmazzák. A legnagyobbak is (pl 120 mm-es) 5600 m-ig képes tüzelni ideális körülmények között. Pusztítóerejét inkább gyalogság ellen lehet asználni, de ott nagyon jól. Páncéltörő eszközként alkalmatlan de egy 82 mm-esaknavető gránátnak nagyobb az ölőhatása gyalogos célokkal szemmben mint egy 122 mm-es ágyúból, vagy tarackból kilőtt repeszgránátnak.

Katyusa (sorozatvető).

Nagy távolságra, terület pusztításra alkalmas, egyszerre hatalmas tűzcsapást mér, de nem olyan precíz mint a csöves tözérség

Ágyúval (pontosabban: löveg) közvetlen tüzet lehet létrehozni, direkt célzással. Rövid táv, lapos szög, közepes/kis tűzerő. Külön alfaja a páncétörő löveg ami szinte vízszintesen, de nagy sebességgel tüzelt. Ontos lövésekre alkalmas.

A tarack messze hordó ágyú, ami közvetett tűre is alkalmas (és szükség is van rá, mert gyakran messzebb hord a látóhatárnál). Hosszú táv, lapos szög, nagy tűzerő. Pontosan célozva, bunker méretig lehetett vele célozni, többnyire többesével alkalmazták tüzérségi zárótűzhöz.

Az aknavető gyalogsági fegyver, többnyire 100 m alatti lőtávval. Rövid táv, meredek szög, nagy tűzerő. Durva pontosságra használták.

A nebelwerfer/katyusa mondhatni ötvözi az aknavetőt a tarackkal: Rakétaindítású lövedék, de messzire lőve. Területtűzre fejlesztett