Mi lett volna a következménye, ha a magyar országgyűlés 14-ben úgy dönt, hogy hazánk mindenképp kimarad a Szerbia elleni háborúból?

Ezt akkor nem lehetett elkerülni. A politikai elit háborús közhangulatot teremtett. Mindenki háborút akart.

Sajna van párhuzam a mai politikai hangulat keltéssel. Most az unió ellen.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában, így értelemszerűen Magyarországon is a háború és béke kérdésében egy személyben csakis a "Legfőbb Hadúr", azaz I. Ferenc József császár és apostoli király döntött. A haderővel, mind a közös, császári és királyi hadsereggel, mind az osztrák Landwehr -rel, a magyar Honvédséggel és a boszniai csapatokkal is Ő rendelkezhetett egyes egyedül.

A magyar kormány csak a királynak volt felelős, a miniszterelnök és a miniszterek csak Őfelsége "tetszése tartamára" viselték tisztségüket, azaz addig amíg Ferenc Jóska úgy akarta. Az uralkodó felségjogai alapján a magyar parlamentet bármikor feloszlathatta, akármilyen neki megfelelő kormányt kinevezhetett, erre egyszer sor is került a báró Fejérváry Géza vezette "darabontkormány" esetében (1905-1906).

Mivel a hadsereg totálisan Habsburg -hű szellemiségű volt, a császár és király parancsainak feltétel nélkül engedelmeskedett. Természetesen arra az esetre is készült haditerv, ha Magyarország szembe fordul/kerül az uralkodóval, ez lett volna az "U-Krieg" (Ungarn Krieg - magyarországi háború). Részletesen kidolgozták az ország megszállásának forgatókönyvét a császári és királyi közös hadsereg és az osztrák Landwehr által, ezek együtt 9 : 1 arányban felülmúlták élőerőben a Magyar Királyi Honvédséget.

A magyar Országgyűlésnek semmi joga sem volt beleszólni a kérdésbe.

Tisza István személy szerint feltétel nélkül lojális volt a dinasztiához, sohasem fordult volna nyíltan szembe a Habsburgokkal.

Az azért nem valószínű, hogy közvetlenül Bécs alá rendelnek minket, inkább a császár a megszállás után egy lojális magyar kormányt nevezett volna ki.

Rosszabb esetben persze szétdarabolhatták volna Magyarországot, mondjuk úgy, hogy a horvátokéhoz hasonló széleskörű autonómiát adnak az erdélyi románoknak, a felvidéki szlovákoknak.

Persze ez csak fikció, az 1867 -es kiegyezéssel ugyanis mind Bécs, mind a magyar politikai vezetés elégedett volt, csak úgy nem rúgták volna föl.

Szerbia egyébként Magyarországra nézvést volt veszélyesebb, tőlünk sokkal nagyobb területekre vágyott, mint az Osztrák Császárságtól. A szerbek Bosznia - Hercegovinára (osztrák-magyar közös birtok), Horvátországra, a Bácskára, Baranyára, a Temesközre (mind Magyarország része akkor) és az osztrák Dalmáciára és Krajinára (mai Szlovénia)tartott igényt.