A magyar vezetés miért támadta meg a Szovjetuniót? Elkerülhető lett volna a háború utáni szovjet megszállás?

Azért támadták meg a Szovjetuniót, mert vakon hittek a hitleri birodalom győzelmében, és úgy ítélték meg, hogy az elsősorban Hitler kegyelméből visszaszerzett területeket akkor tarthatja meg az ország, ha belép a háborúba. Éreztek egyfajta versenyt Romániával és másokkal.

A szovjet megszállás nem lett volna elkerülhető, mert a németeket így is, úgy is a szovjetek verték volna ki innen, meg ezt tartalmazta a jaltai megállapodás is, viszont arra lett volna esély, hogy Magyarország megtartsa az visszacsatolt területek jelentős részét. Észak-Erdélyt Sztálin kifejezetten Magyarországnak ígérte diplomáciai csatornákon arra az esetre, ha Magyarország nem lép be a háborúba. És erre lett is volna esély, mert a Szovjetunió Romániától is csatolt el területeket (Moldova), és ezért sem voltak túl jóban akkoriban Romániával. A többi visszacsatolt területnél (Csehszlovákia, Jugoszlávia) ez már nem ilyen egyértelmű, ott legfeljebb arra nyílt volna némi esély, hogy Trianonhoz képest kicsit méltányosabban húzzák meg itt-ott a határokat.

Mert Magyarország a Harmadik Birodalom befolyása alatt állt.

A zsidó deportálás is miattuk volt.

Képzelj el Horthy-Hitler párbeszédet

"-Nálatok sok a zsidó , deportálni kell őket!

-Nincs rá szükség.

-Dehogynem!Ha nem teszitek akkor földig rombolom Magyarországot"

Szerintem a történelem soha nem olyan egyértelmű, mint ahogy a 2-es láttatja. Nem fehér vagy fekete, nem lehet áttolni a teljes felelősséget a másik félre. Magyarországnak igenis volt döntési és mozgástere a második világháború teljes időtartama alatt. Lehetett volna húzni az időt, lehetett volna taktikázni, nyíltan vagy kevésbé nyíltan ellenállni akár a zsidó deportálások, akár a háborúba lépés ügyében. Hitlernek se csak egy csettintés volt Magyarország megszállása, pláne ha az ország nem működött volna együtt benne úgy, ahogy együttműködött. Ez a részükről is jelentős erőt vont el, illetve kötött le. Német források említik egyébként, hogy őket is meglepte, hogy Magyarország mennyire túlteljesített a zsidó deportálásban. Szó sem volt arról, hogy ezt maguk a németek a magyar apparátus hatékony közreműködése nélkül akár töredékesen is végre tudták volna hajtani.

Magyar részről meg igenis látni kellett volna már legalább 43-44-ben, hogy Hitler elvesztette a háborút. De egy bölcs politikának korábban is legalább valamilyen szinten számolni kellett volna ezzel a lehetőséggel, és nem vakon követni egy elmebeteget (Hitler) a megsemmisülésbe.

Ezzel csak a kérdésed második felére válaszolok, de teljesen ki van zárva, hogy elkerülhető lett volna a megszállás, sőt szerintem egyeltalán az is, hogy megadassék a lehetőség, hogy ki maradjon a háborúból egy olyan ország, ami pont a két hadviselő fél között helyezkedik el területileg.

Nem volt akkora haderőnk és szavunk, hogy mi bármibe is beleszólhassunk, vagy így, vagy úgy, de szerintem ugyanez lett volna a vége mindenképp.

Mert a nemzetáruló, tehetségtelen és gyáva Horthy volt a vezető, és még többet akart harácsolni.

2. kérdés: Igen elkerülhető lett volna. Például a bolgárok is német jóváhagyással foglaltak területeket, és mégsem szállták meg a németek őket, pedig az összes szomszédos országban komoly német csapatok állomásoztak. Ezért a háború után a megszerzett területekből megtarthatták Dél- Dobrudzsát.

És még a történethez tartozik, hogy az izraelita lakosság deportálását is megtagadták, a magyarok túlzott nyalizásával szemben. (egyedül a „megszerzett „ területek egy részéről történtek deportálások az „anyaországból” nem.

Szóval innen is látszik, hogy nem kellett volna szolgamód kiszolgálni a németeket!!!!!

A szovjetek így is úgy is bejöttek volna. Bulgária nem üzent hadat nekik, mégis lerohanták, amikor a határaihoz értek.

Mondjuk minket előtte a németek rohannak le, ha elutasítjuk az uralmukat.

Az első válaszoló tökéletesen írta le.

Mondjuk az, hogy "vakon hitt a birodalom győzelmében" azért túlzás, éppen ezért is nem küldte ki a teljes magyar hadsereget.

De lényegében tényleg arról van szó, hogy mint akkoriban mindenki, németországot vélte esélyesebbnek, és mivel románia és szlovákia is küldött nem kevés csapatokat a németeknek szövibe ezért a magyar vezetés is rákényszerült, különben félő, hogy a szovjetekkel vívott háború után a bécsi döntéseket megváltoztatták volna a németek.

Az, hogy Hitler fenyegette, vagy legalább is a magyar vezetés ezeket komolyan vette volna valszeg nem igaz, mivel Horthy csomó mindenben szembement a führerrel, pl Csehszlovákia ellen is Hitler arra kérte Horthyt, hogy Magyarország támadja meg csehszlovákiát így nem a Németek lennének az agresszorok, Horthy ezt alutasította amin Dolfi kiakadt, utána ugyan ez volt a Lengyeleknél is.

A területeket meg azért kaptuk amúgy vissza mert a náci ideológia a "magyar fajt" a szlávok és a románok fölé sorolja.

1939. szeptemberében Anglia és Franciaország hadat üzent a Német Birodalomnak, Lengyelország védelmében. De nem üzentek hadat a Szovjetuniónak, noha Lengyelországot két oldalról támadta meg egyszerre két hódító hatalom...

Ezután Németország bekebelezte Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, és Franciaországot. Ám csak lábjegyzetben említik meg – ha megemlítik – hogy ugyanezen időtartamban a Szovjetunió meghódította Finnország egy részét, Észtországot, Lettországot, Litvániát, és Besszarábiát. A következő szomszédos állam a félbemaradt Románia, az önállósult Szlovákia, és a Kárpátalja visszacsatolásával közvetlenül határossá vált Magyarország volt. Magyarország tehát 1938-tól (Ausztria németek általi beolvasztásától) egyszerre két, egymással párhuzamosan hódító birodalom közé szorult, mindkettő részéről közös határral. Geopolitikai lehetetlenség lett volna kimaradni a háborúból. Éppen eléggé feszült volt már a hangulat amiatt, mert Horthy sem a Csehszlovákia elleni hadjáratot, sem a Lengyelország ellen készült felvonulást nem támogatta, sőt, az oroszlán bajszát húzogatva, még a menekült lengyel katonákat és civileket is befogadta. A német vezérkar főnöke, Halder 1940(!) május 26-án már azt mondta: "Magyarország kezd arcátlanná válni, ha nem paríroz, protektorátus lesz belőle."

Ha ez már akkor megtörtént volna, annak eredménye nem lett volna más, mint már 1941-’42-től (mikortól a német hadiszerencse már rosszabbra fordult, így ha az addig kedvező folyamatok miatt szemet hunyóan el is került volna minket a német megszállás, akkortól bizonyossá válhatott volna) az általános és totális mozgósítás, a termelés teljes átállítása a hadicélok teljesítésére, valamint a zsidóság már ekkor meginduló kálváriája. A háború nem volt elkerülhető, két hódító hatalom közé beszorulva, némi engedményt nyújtva azonban megőrizhettük önrendelkezésünk egy részét.

Magyarországnak csapódnia kellett valamelyik birodalomhoz. És egyértelműnek tűnt, hogy az akkor győzelmet győzelemre halmozó, és már Moszkva kapuit döngető Németországhoz fogja megtenni. Ennek kérdése azonban jóval többrétegű, összetettebb volt, több ok együttes fennállása eredményezte – túl ezen fenti, azonnal szembetűnő, józanész által diktált érven –, így például az első világháborús, a Monarchia szellemi környezetében felnevelkedett katonatisztek még mindig meglévő németek iránit bajtársiassága, fegyverbarátsága, mely eleve lejjebb húzta a mérleg nyelvét. De okot szolgáltatott az is, hogy a magyar gazdaság szinte teljes egészében ki volt szolgáltatva a német importnak és exportnak, mely megkerülhetetlen érvet jelentett egy háborús részvétel esetén, nem pátoszos, egyszerű gyakorlati okokból, amelyet a Trianoni csonkítás utáni magyar állam nem hagyhatott figyelmen kívül, egyszerűen szólva: abba a kézbe nem haraphatott, amely etette. Döntő tényező volt a Tanácsköztársaság 1919-ben lezajló vörös terrorja is, amely miatt a magyar társadalomban nagyobb propagandisztikus agitáció nélkül is egyöntetű kommunizmusellenesség volt, mely túlnőtt az egyébként meglévő, németekkel szembeni dacon, szembehelyezkedésen is. Fontos volt a katonai felsővezetés unszolása is az országgyűlés felé, mely elfogadhatatlannak tartotta, hogy éppen a magyar fegyver ne szerezzen dicsőséget az – akkori szóhasználattal élve – bolsevizmus elleni keresztes hadjáratban, miről, ha nem sietünk, lemaradunk, hiszen a Wehrmacht néhány hónapon belül térdre fogja kényszeríteni a szovjeteket, melyben ha nem veszünk részt, az a háború utáni területi rendezésekkor hátrányunkra lehet, hiszen azon szomszédjaink, amelyekkel vitás kérdéseink vannak, már ott menetelnek a Reich oldalán. És ez az, ami a végső, és talán a legfontosabb szempont volt: az európai nagyhatalmak közül egyedül Németország és Olaszország támogatta a magyar revíziós törekvéseket, hárommillió magyarnak honba való megtérését, mely a két világháború közötti magyar politikai vezetés legfőbb, minden szárny, így a baloldali szociáldemokrata ellenzék által is támogatott, legfőbb célkitűzése volt. Semmilyen érv sem szólt tehát a kommunista állam szárnyába csatlakozáshoz. Túl az elvi összeférhetetlenségen, mely már eleve kizárta ennek lehetőségét, számos, egymásra logikusan felépülő, gyakorlati tény is ellene szólt. 1941-ben senki nem volt, aki objektív szemlélettel mást mondott volna. Szovjet-Oroszország, bár a Románia fennhatósága alól újból a magyar állami zászló alá került észak-erdélyi részek kapcsán – érdekből, hiszen számára is hasonló követelések álltak fent Besszarábia tekintetében – elfogadólag nyugtázta az eseményeket (mást egyébként sem tehetett volna, hiszen nem volt ezen ügyekre sem negatív, sem pozitív irányú ráható lehetősége, így szava nem osztott, nem szorzott, csupán diplomáciai gesztus volt), illetve később, Kassa máig nem tisztázott bombázása után azonnal táviratot küldött, hogy semmilyen területi igénye nincs Magyarországgal szemben, de Kárpátalját Csehszlovákia felbomlása után a terjesztett brosúrákon maga területének tekintette. Joggal, vagy jog nélkül. De ez is egy jövőben támadás forrását, kiindulási pontját jelenthette, expanziós törekvéseik láttán pedig joggal lehetett tartania tőle minden Európában létező államalakulatnak. 1945 után a Szovjetunió ismét elcsatolta magához az egyébként a háború alatt hozzá átállt szövetségesétől, Romániától a besszarábiai területeket, és igen, a "felszabadított" Csehszlovákiától is birtokba vette Kárpátalját. De legrosszabbul a papíron győztes állam, Lengyelország járt. Hat évvel és 50 millió halottal korábban a nyugati hatalmak Lengyelország védelmében üzentek hadat Németországnak. 1945-ben ugyanezen ország keleti felét a Szovjetunió – London és Washington hallgatólagos beleegyezésével – magába olvasztotta, és nyugaton jóval kisebb kiterjedésű német területekkel "kárpótolta". A Generalisszimusz egészen egyszerűen kifejezve arrébb tolt Európa térképén egy országot, mert neki úgy jobban tetszett...

Ezek az okok, amiért háborúba léptünk, és ez a válasz arra, hogy elkerülhettük-e volna a megszállást.