Ki tud részletes leírást adni nekem a Vörös Hadsereg frontkonyháiról a 2. világháború idejéből?

A Wehrmacht totálisan el volt látva, szinte a legjobban (persze amikor cafatokra van szakadva a front, és folyamatos a visszavonulás, akkor mondhatjuk, hogy egy picit a nyugati szövetségeseknek jobb volt), mindig volt élelmük. A németeknek, erre adott a vezetés, mint minden normális államban. De természetesen nem a vezetés hibálya, hogy adott távoli pontra nem tud megfelelő ellátást juttatni különböző okokból (légi út, sín, autóút, víz stb.), én azt mondom, hogy míg az országok nagy része, de ha nem is akkor a legnagyobb hadviselő orszzágok csapataikat ellátták. Például az első éhenhalás a Wehrmachtban Sztálingrádban volt, az ottani ezredes őrjöngött. A különböző erősen durva városostromok kivételével, sőt véleményem szerint Sztálingrád kivételével sehol nem haltak éhen katonák.

Nos az előbb említettek nagy ellentétje a Szovjetúnió. Nem tudom, hogy melyik országbaan pontosan hányszor kaptak húst, stb, de azt tudom, hogy a szovjet ázsiai horda volt többszörösen a legigénytelenebb sereg az egész vh-ban. Ha kellett akkor a lovaikat, döglött állatokat ettek, csatába mindössze egy kis marék maggal indították őket, mindent megettek amit találtak, hiszen a szovjet hadigépezet rengeteg emberrel, és fegyverrel rendelkezett, nem számított ekkora mértékeknél, hogy hányan haltak éhen, hisz egymást is képesek voltak lelőni. Nem számított az ember egyéne nekik. Több szempontból igénytelen katonák, és a vezetőkben, tábornokokban bedig a humanitás teljes hiánya volt. Az európai előretörésük folyamán pedig szerte egész Európában mindenhol a hadsereget az ottani állammal, néppel tartatták el, az állatokat, élelmet, szállást elvették, és ők használták, így tartották el magukat. Sztálingrádnál és a nagyobb csatáknál nem kizárt a kannibalizmus, ezt csak "szemtanúk" állítják, nincs bizonyítva.

Remélem segítettem.

Én ebben csak az oral historyra támaszkodva tudok néhány mondatott (nem kutattam a témát).

(nagybátyámtól) -amikor az oroszok bejöttek, szerencsére a padra a létra nem volt a szénaablakhoz támasztva, így nem másztak fel és megmaradt a padláson a szalonna és két sonka meg hat zsák morzsolt kukorica. A kredenc tetején megtalálták a négy halotti viaszgyertyát ami egy temetés után maradt. Ezeket felvágták diónyi darabokra és a a palacsintasütőben "blini"-t sütöttek rajata. Ez liszt volt vízel elkeverve és megsózva. A viasz büdös volt mint a fene, de ők falták. Szóval nagy volt az éhségük. Vodkát mindegyik kapot mikor továbbindultak, mind részeg volt.

(nagyanyámtól) - Mikor magyar katonák jöttek, lefeküdtek fáradtan a padlóra a konyhában. A szobában egy német tiszt lakott és a kozák futárja, vagy kémje, mert mindig éjszaka ment el és reggel jött jelenteni. A magyar katonáknak mindég egy nagy vajling galuskát főztem. Még volt túró azzal, azután káposztával, azután csak szalonna zsíral. A német tisztnek meg a kozáknak hozták a német konyháról a kosztot, a mazsolás kalácsot és a csokoládét mondig a gyerekeknek adták. Amikor elment hagyot egy rúd szalámit, de a rádiónkat vitte. Mikor a magyarok elmentek, utánuk már a románok jöttek az oroszok előtt, de ezek nem jöttek be a házba, az istálóba feküdtek le olyan tetvesek voltak. Az udvarokban összeszedték a tojásokat meg a tyúkokat, azt ették. Azok után az oroszok jöttek, akkor már a pincében voltunk, oda dőltek be részegen german nyet? kérdezték és szétlőték a krumpli halmot.

(nagynénémtől, gyerek volt) - Nálunk németek voltak beszálásolva, az udvaron volt a konyhájuk volt két olyan maringotkájuk (zárt szekrényes kocsi), abban volt mindenféle a konyhához, apámnak jártam kérni cigaretta papírt és dohányt a szakácsoktól. Néha egy doboz cigarettát adtak, de később már csak dohányt és papírt. A cigaretta papír nagy lavornyi tekercsben volt. Letekertek egy pár métert és ideadták. A dohány kockába volt préselve és egy kutya volt a zacskóján. Karácsony volt, minden gyereknek adtak egy tábla csokoládét. Anyámnak egy nagy fehér kalácsot és száraz szalámit adtak. Néha páránfőtt gombócot hagyott a tiszt anyámnak főzni szilvalekváral, de mindent hozott hozzá és annyit, hogy az egész családnak jutott. Egyszer valami hólyagokat fújtak fel a németek, ezt is az kocsiban tartották ahol a cigarettát. Felfújták és nevettek. Akkor még nem tudtam mi az.

(apámtól) - Pesten (Baross utca) a pincébe betántorgott egy sebesült orosz. Tüdőlövése volt. Ápoltuk ahogy tudtuk. nekem volt egy hegedű két húrral, mindig a Volga Volgát kellet játszani neki. Tüdőlövésel szívta a cigarettáját. Én csavartam neki újságpapírból és ő adott hozzá dohányt machorkát. Kegyetlenül büdös kapadohány volt. Enni nem volt semmi, de az orosszal jól jártunk, mert bejöt a járőr két részeg orosz és egy tisztféle. Megnézték a sebesültet és meghagyták, hogy gondozzuk. Mondam neki nyet chleb. Erre intet, hogy menjünk vele ketten. Elvitt a konyhához két utcával odébb és egy nagy kondér gulyásféle sűrű lóhús levest adott, volt vagy húsz liter, azt vittük a pincébe. Két orosz kísért el ne vegyék tőlünk. Persze mi ettük meg, az orosz nem sokat tudott enni. Másnap elvitték hordágyon. Mikor kimentűnk a pincéből, nem volt semmi, egy lebombázott háznál találtam sok üvegcserép között vagy egy liter babot szétszórva, ♫8sszeszedtem azon éltem.

Első vagyok: ém a magokat úgy értettem, hogy azokkal mentek csatába, ezt egy német veterán mondta, hogy amikor már nagy baj volt Sztálingrádnál, és lőttek a Luftwaffénak akkor ők az oroszoktól próbáltak élelmet szerezni de náluk meg csak magok voltak ÚTRAVALÓNAK. Lehet h előtte megtömték őket, azt tudom, hogy így mentek csatába. (Sztálingrádot ez időben orosz részről lehet normális háborúnak hívni, hisz 43-tól ők vették át az "irányítást".

A megszállt részeken pedig könnyen eltartották magukat az ottani népnek az élelméből.