Vissza a múltba? (katonai repülés)

Dani Zoltán ezredes 1999-ben, a NATO-bombázások harmadik napján Buđanovciban lelőtt egy lopakodó gépet azzal az egyszeű trükkel, hogy nem a modern, hanem a korai radarokat alkalmazta, amik kb az 50es években voltak jellemzőek. Mivel a lopakodó úgy volt tervezve, hogy a 80as, 90es évek radarjai előtt tényleg láthatatlan volt, így Dani gondolt egy merészett és elővette a régi technikát, amivel láthatóvá tette a lopakodókat.

Ezzel csak annyit akartam elmondani, hogy nincs valószínű idővel mindig lesz technika, amivel látni lehet a lopakodó gépeket, akár a múlt technikája, akár egy későbbi jövőbeli fejlesztés. Ezért nem hiszem, hogy "szabadszemes" légiharcra kerülne sor.

A lopakodó gépek használata nem azt jelenti, hogy a radarok értelmüket vesztik. A lopakodó technika és a radartechnika egymással versenyeznek, ahogy kijönnek az újabb és újabb lopakodók, úgy fejlődnek a radarok is, hogy észrevegyék őket.

No meg nem csak radar van a világon. Ott van az infravörös érzékelő, ami elől nehezebb elrejtőzni, mint a radarok elől. Az ezeréves Sidewinder tehát még mindig veszélyes lehet, akkor is, ha az AMRAAM-et nem lehet célravezetni.

Illetve ott van még egy dolog: nem minden repülőgép lopakodó most sem, és a jövőben sem lesz ez így. A lopakodó felépítés sok kompromisszumot követel, nem lehet mindenhol alkalmazni. A lopakodók drágák, tehát nem lehet belőlük nagy tömegben alkalmazható, olcsó gépet gyártani. Aztán mivel a külső kialakításnak is vannak korlátai, a fegyverzetük sem mindig az igazi. Példának okáért ott van a hiper-szuper F-22 Raptor: csak belső fegyvertérben vihet fegyverzetet, mert akkor nem látja a radar. Az eggyel régebbi F-15-ösre meg aggathatnak annyi rakétát és bombát, amennyit csak elbír. Van, amikor ez fontosabb, mint a lopakodás. Illetve azt is mesélik, hogy a Raptor radarja gyengébb, mint az Eagle-é, mert ahhoz, hogy elférjen a lopakodáshoz megfelelő orrkúpban, ilyen kialakítás kellett. Az Eagle APG-63-asa meg jobban lát, mert több hely van neki, jobban ki lehetett alakítani.

De például a bombázók, alacsonytámadó gépek sem lehetnek mind lopakodók. A lopakodók tehát nem fognak mindent kiszorítani, hanem együtt fognak élni a "rendes" repülőkkel. Lesznek a "valódi" lopakodók, mint pl. a B-2, aminél mindent alárendelnek az RCS csökkentésének. Ezek speciális feladatokat hajtanak majd végre, arra támaszkodva, hogy a radarok nem nagyon látják őket. Ezen kívül több géptípuson is megjelennek majd bizonyos trükkök, amik csökkentik a radarkeresztmetszetet, de itt inkább arról van szó, hogy a feladathoz optimalizált felépítést egészítik ki fűrészfogas ajtajú futóműaknákkal, derékszöget nélkülöző, kompresszorlapátokat takaró hajtóműgondolákkal és ilyenekkel.

Nem válik tehát értelmetlenné a radar, mert lesz mit nézni rajta. Illetve a radar már rég nem csak az ellenséges repülőgépek megkeresésére való. A talajkövető radar a mai, alacsonytámadásra építő harcmodorban elengedhetetlen, a felderítésben pedig az oldalra néző radar még sokáig megmarad. Például az E-8 radarrendszere óriási segítséget adhat a csaták irányításában.