Egy mai katona mennyire tudná alkalmazni a harcokban a barantát?

Azért ez így, ebben a formában nem igaz.

Kiindulásnak jó ez a blog:

[link]

Szemezgess innen!

A Szpecnyaz, a SAS, a GSG9, a DGSE, az UFEAU, a dél-koreai 707-esek és az összes többi elit osztag igenis a mai napig valamilyen harcművészettel kezd!

A dél-koreaiak természetesen Taekwandoban remekelnek, az izraeli hadseregnél Krav Magával kezdődik a kiképzés, az oroszok kettlebell-lel kezdenek, aztán jön a saját fejlesztésű önvédelmi rendszerük, nem lennék meglepve, ha Kínai Hadsereg a kung-fu-t oktatná a sajátjainak. A magyar elitek a Zölley-féle kézitusát tanulják meg.

"Tank, szőnyegbombázás, mesterlövész, aknatűz, tüzérségi támadás stb. ellen sehogy :DDDDDD"

Legalább aláírtad, hogy lelkes amatőr (mint én) szinten sincs fingod se a katonai dolgokról. Be lehet menni tankkal egy városba, szőnyegbombázással meg lehet ölni ott mindenkit, katonát, civilt, tüzérséggel, aknatűzzel kiválóan lehet nagyobb egységeket nyílt terepen irtani, mesterlövészként célzottan, bizonyos személyeket likvidálni.

Egyikkel se tartod meg a várost, el sem foglalod. Ha bemész egy épületbe, és előbb látod meg aki ott van, azt jobb kézzel lefegyverezni, kicsavarni a kezéből a Kalasnyikovot, mint nekiállni lövöldözni és felhívni magadr a figyelmet. Nem nyom annyit a latban a közelharc, mint régen, de ostobaság azt állítani, hogy haszontalan. Mert nem az!

A barantát, mint harcművészetet nem ismerem egyébként, a kung-fu-hoz és a karatéhoz volt csak szerencsém, nem tudom mennyire hazsnos a gyakorlatban és mennyire csak játék inkább.

Egy mai katonának ritkán van alkalma karikás ostorral bohóckodni. Meg hát a bot sincs mindig kéznél.

Ez a baranta, mint harcművészet, kicsit erőltetett.

De legalább erősíti a magyarság érzését, csak ne misztifikálják túl.