Januártól már lesz sorkatonsaság Magyarországon?

Én nem voltam katona csak Ifjú Gárdista/az is csak 2 hétig!/

Tehát nem tudom milyen "bent a katonaélet". Azt tudom és teljes szívemből mondom,elvittek tőlem egy alig 18 éves Anyuci kedvence fiút /egyedül neveltem Őket/ és kaptam vissza egy katonaviselt fiatal embert! Sírtam az esketésen nekem nagyon szép volt,meg a körülöttem álló többi szülőnek is.Nem az gondolom,hogy "elküldtem megnevelni" nem kellett,csak hát valahogy télire vonult be és nagyon nagy hó esett,már előre rettegtem,hogy megfázik,mi lesz vele.Ilyen egy aggódó Anya. Igaz sok "marhaságot"is megcsináltak a katonaság idején ezt elismerem.

De mit fognak és miről fognak majd a gyerekeinek és az unokáiknak mesélni a "katona életről"?

Ezt már több fiatal fiútól is hallottam!

Egy fiús Anyuka.

Látom, ez a fórum tele van nagy hazafiakkal, akik bizony mgfegyelmeznék az ifjúságot. Én azért inkább kötelező helyesírási tanfolyamot javasolnék némelyik hozzászólónak. Ha nem is oly jellemépítő, de mindenképpen hasznos. :)

Egyébként meg ekkora marhaságot, mint a sorkatonaság támogatása! Na ne! Komolyan azt gondoljátok, hogy egy 10 milliós kis ország a csőd széléd képes lenne egy ütőképes hadsereget felállítani? Ugyan már...

Ó tényleg! Mert az elmúlt másfél év hazafiaskodása olyan sok jóra vezetett! Persze, csináljunk csak mindent magyar módra, unortodox stílusban! Attól megyünk előre!

A hazafias érzelmek nem segítenek kimászni a csődből. A sorkatonaság sem. Az értelmes gazdaságpolitika igen.

Különben miattam aztán biztosan nem vagyunk csődben. Jól keresek, sokat adózom, nincs devizahitelem... ha valaki, hát én támogatom ezt az országot rendesen.

De nem folytatom, mert ez nem a megfelelő hely. Én őszintén bízom benne, hogy SOHA nem lesz sorkatonaság, sőt, talán egyszer eljön az az idő is, hogy nem lesz semmilyen hadsereg. Sehol. A vérontásnak ugyanis nem lehet indoka még a haza védelme sem. Nem és nem. Pont.

Ha pedig mégis kitalálja valami okos, hogy hozzuk vissza a sorkatonaságot, mindent meg fogok tenni, hogy a fiamat kimentsem belőle. Nem akarom, hogy elpazaroljon egy évet az életéből! Inkább tanuljon, és kezdjen a lehető leghamarabb dolgozni. Ezzel egyébként az országnak is sokkal több hasznot hajt majd :)

Milyen országnak? Jogos, okos, elgondolkoztató kérdés. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak. Annyira azért nem vagyok negatív, hogy az ország végét jósoljam. :) Nem is hiszem, hogy ez a közeljövőben bekövetkezne.

Sorkatonasággal vagy anélkül, egyszerűen nem hiszem, hogy bárki is megtámadna bennünket. Nem fenyegeti külső veszély az országot, csakis belső. És nem a hazafias érzelmek hiánya a gond, hanem az, hogy azoknak, akiknek gondolkoznia kéne, nem teszik. (Politika)

A magyarkodásra nem kíváncsi senki, a befektetőket, akik finanszírozzák kis hazánkat, a pénzük érdekli. Ez egyébként valahol szomorú, mint ahogy az is, hogy ennyire függő helyzetbe kerültünk. Hogy ez ki hibája, az persze megint kérdés lehet. Most viszont csakis ésszerű döntésekkel tudunk kimászni a bajból. Én nagyon remélem, hogy sikerül!

Tehát maradjunk annyiban, hogy a legvalószínűbben Magyarország hasznára fog dolgozni a gyerek. Persze, ha a galád olyan rémesen hazafiatlan lesz, hogy külföldön szeretne boldogulni, én nem fogom tartóztatni...

Az utolsónak, üdvözlettel.

A lányom orvos, unnokám is az orvosira jár. Számtalan ajánlatot kapott lányom az elmúlt években svédországi kórházakba, a hazaihoz képest csodás jövedelemmel, mégis maradt. Édesapám a Horthy hadsereg ezredese volt, sejtheted milyen fiatalkorom volt. Zacskóragasztás az Ozalid- gyárban, utána hólapátolás 105 ft-os fűzős cipőben ami bokáig ért, a hó viszont ezzel nem törődve általában lábszár középig. Szánkóval rohangáltunk valami kis tüzelőért és mégsem disszidáltunk még amikor sem amikor lehetett volna, Németországba, ahol Apu tiszttársai vártak minket. És mégis elégedettek vagyunk és most is türelmesen várjuk, hogy végre okos Miniszterelnökünk ki másszon a bajból és tiszta szívvel és szeretettel drukkolunk hogy sikerüljön Neki mindannyiunk érdekében.Hazaszeretetre nevelni kell az utódot, nem pedig szélnek ereszteni a világba, ahol mindig is csak egy auslender, egy külföldi marad, gyökerek nélkül.

V...x

Hát, kedves V. X., ha szerinted érték a nyomor, akkor lelked rajta. Nekem sem volt gazdag gyerekkorom, láttam, hogy a szüleim mit kínlódtak. Dolgoztam én is, egészen fital koromtól kezdve. Most más a helyzet, tányleg jól keresek, a férjem is, és jól is élünk. Ehhez nem volt köze a hazafias érzelmeknek, csakis a sok tanulásnak és a szorgalomnak. Szóval van összehasonlítási alapom, és őszintén mondom, hogy a mostani sokkal jobb.

Ha úgy érzem, hogy süllyed a hajó, szó nélkül távozni fogok külföldre, családostul, 2,5 gyerekestől. (Addigra már három lesz.) A hazafiak meg csak maradjanak, hajrá, csak ne csodálkozzatok, ha a jeges víz mindent elmos. De egyébként - ahogyan korábban írtam is - jelenleg ekkora vészt nem érek. De ha igen, nem fogok habozni.

Egyébként csak egy kérdésem van már: Mégis milyen szegénységbe kell még döntenie hős Viktorunknak az országot, hogy felébredjetek? Ha megszűnik a nyugdíjad, az jó lesz? Mert ne legyenek illúzióid, itt van a küszöbön, hogy az állam nem tudja majd kifizetni... akkor aztán majd lehet sírni. Vagy amikor az egészségügy végleg összeomlik, akkor mi lesz a lányoddal? És ez sincs messze, ha ugyan már be nem következett...

Örülök, hogy nyugdíjas korod ellenére vállalkozol, aktív társasági életet élsz, internetezel, optimista vagy. Ezt bizony nem mindenki mondhatja el magáról.

Az optimizmust fontos értéknek tartom, de egyben azt is hiszem, hogy csak egy bizonyos határig segítí a boldogulást.

A Titanic nevű hajóról biztosan hallottál. Ott sok ember meghalt, nagyrészt azért, mert nem volt elegendő mentőcsónak a hajón. Úgysem süllyed el - mondták, akiknek a feladatuk lett volna gondoskodni a biztonságról. Gondolom, az aggodalmaskodókat jól leszidták, hogy mennyire nem gondolkoznak pozitívan... (De ez már csak az én feltétlezésem.)

Bocsánat, hogy én előre gondolkozom esetleges menekülési útvonalakról, ha mégiscsak beütne a krach. Amit tehát Te pesszimizmusnak nevezel, az nekem előrelátás. És szeretném, ha a gyerekeim is előrelátóak lennének.

Kedves V. X., ha tényleg háború törne ki, Te elküldenéd a fiadat, hogy lemészárolják? Csak kíváncsi vagyok...