Mennyi idő a következő tevékenység? (lent)

A 21. század elején a világon körülbelül 200 millió tonna maniókát termeltek évente, de a termelés évről évre több millió tonnával növekszik. A hektáronkénti termésátlag 11–12 tonna körüli, Ázsiában a legmagasabb (18 tonna feletti), Afrikában az átlagnál alacsonyabb. Egyetlen növény gyökérzete átlagosan 1–3 kg-ot nyom, de elérhetik akár az 5 vagy 10 kg-os tömeget is. A manióka termőterületének mintegy 50–65%-a Afrikában, 20–30%-a Ázsiában és 15–20%-a Latin-Amerika országaiban található.[2]

A legnagyobb maniókatermelő országok Nigéria, Brazília, Thaiföld és a Kongói Demokratikus Köztársaság: ezen országok a világtermelés közel felét adják. A legnagyobb termésátlagot Indiában érik el. A manióka legnagyobb részét saját fogyasztásra használják fel, exportra csak néhány ország termel: Thaiföld a világ összes exportált maniókájának 88%-át állítja elő. A legfőbb importőrök Kína, Hollandia, Spanyolország és Belgium.[3]

A manióka gyökérgumóját alapvetően négyféle célra használják: frissen (ami nem ajánlott, mert súlyos mérgezést okozhat[forrás?]) vagy feldolgozva közvetlen emberi fogyasztásra, élelmiszeripari alapanyagként (maniókaliszt gyártásához), állati takarmányként és nem élelmiszeripari célokra is. Brazíliában lisztjét a búzaliszthez keverik, hogy csökkentsék az ország függőségét a gabonaimporttól. A belőle kinyert keményítőt pedig főként a textil- és a papíripar hasznosítja, de előállítható belőle akár ragasztó vagy alkohol is, melyet szintén Brazíliában üzemanyagként is használnak. Afrikában levelét is előszeretettel fogyasztják, mivel az is jelentős fehérjeforrás: szárazanyag-tartalmának mintegy 18–22%-a fehérje.[1]