A római legionárusok vagy a viking harcosok nyernének egy összecsapásban?

1v1-ben egyéni képzettség függő. Azonos képzettség mellett a viking a nagyobb fizikai erő miatt.

Nagyobb egységként, csatarendben a rómaiak jóval hatékonyabbak voltak. Rajtaütésszerű támadás esetén talán a vikingek.

Tengeren talán a vikingek.

# 1

Hasonlíts össze egy római hadigàlyát és egy viking drakkart.

A klasszikus római hadihajók sokkal nagyobbak, van fedèlzetük, van bronz döfőorruk, vannak katapultjaik és ballisztáik. Ezek a viking drakkarokról hiányoznak.

A klasszikus római hadihajók

összehasonlíthatatlanil nagyobb harcértéket képviselnek.

Igazából a vikingek nem voltak olyan kiváló, vérszomjas harcosok, mint ahogyan alapvetően a köztudatban élnek.

Valójában az év legnagyobb részében földműveléssel és állattartással foglalkoztak. És - bár kétségtelen, hogy nem erről maradtak meg az utókor emlékezetében, de - elsősorban nagy arányú békés tengeri kereskedelmet bonyolítottak le. Hatalmas áruforgalom zajlott Európában mindenfelé őáltaluk.

Sikerük voltaképpen abban állt, hogy felkészületlen, apró, part menti falvak elleni portyákat folytattak, amikben a meglepetés erejére támaszkodtak, nem pedig katonai erőfölényükre. Vitték, amit tudtak, és gyorsan köddé váltak, mielőtt a helyi földesúr reagálhatott volna erre a saját csapataival.

Nagy, regurális seregekkel szemben nem álltak ki csatára. És nem voltak elég jól felszereltek sem ehhez. Az általános viking fegyver, a szakállas fejsze valójában egy munkaeszköz volt, ácsolásra használták, emiatt volt ilyen a feje, hogy mögötte rá lehessen markolni a nyélre. Tehát eredendően nem is fegyvernek készült, de ez minden vikingnek kéznél volt. A jellegzetes viking hosszúkard ritkaság volt, mert Skandináviában csak nagyon kevés és nem elég jó minőségű acél készült ekkoriban. Ugyanebből az okból a legtöbb viking testét nem védte semmi, csupán egy kúpsisak. Az ismert láncing csak a módosak kiváltságát jelentette. Így kell elképzelni a megjelenésüket:

[link]

Persze, valóban igaz, hogy a Szajnán több tízezer fős viking sereg hajózott fel Párizs ostromára - de hozzá kell tenni, hogy annak csupán kétszáz fős védőserege kiállta az ostromot. Nem volt olyan színvonalú hadtudományi ismeretük, ami szükséges lett volna a város bevételére - és legtöbbször nem is volt rá szükségük, csak váltságdíjat szedtek, ekkor is az lett volna a céljuk alapvetően, de nem hajlottak rá a párizsiak.

A hajózásban is érdemes tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy a viking hosszúhajó definíció szerint inkább csónak, lévén, nem rendelkezett fedélzettel:

[link]

Ezek szerkezetileg jóval egyszerűbbek és primitívebbek, mint például azok a triérészek, amit mondjuk Athénban már másfélezer évvel(!) korábban építettek:

[link]

A nyílt tengeri utakra nem is voltak emiatt alkalmasak, éppen ebből az okból kifolyólag a vikingek jellemzően nem is távolodtak el túlzottan a partoktól, alapvetően mindig annak vonalát követve hajóztak, így jutottak el Észak-Amerikába is:

[link]

A fent is írják egyértelműen a légiósok. Utóbbiak katonaságra voltak képezve, ez volt a fő feladatuk. Nem csak egyénileg voltak ütőképesebbek, jobb volt az egyéni felszerelésük (páncélzat, fegyverek), de tudtak rendezetten, zárt alakzatban manőverezni is a harctéren. Hajók terén a római hajók nagyobbak és masszívabbak voltak, a viking hajók inkább csak személyszállító nagyobb csónakok fedélzet nélkül.

A #4-es nagyon jól leírta mi a pálya. A vikingek inkább a part menti, védtelen települések fosztogatásában jeleskedtek mintsem a keményebb harcokban. Utóbbiak elől inkább gyorsan visszavonultak a hajóikhoz és próbáltak lecsapni ott ahol kisebb volt az ellenállás.