A középkorban milyen minőségű acélt tudtak készíteni? A legjobb kardok a maikhoz képest elérik a közepes szintet? Kb. minek felelnek meg?

Az attól függ, hogy hol kérdezed?

A japán Katana damaszkuszi acélból készült, speciális, többszörös hajtogatási módszerrel, és egy gyengébb európai kardot simán képes volt kettévágni!

A középkorban!

#1 aham és mit keresett Japánban a damaszkuszi acél? Egyből az inka jáde kövek mellett tárolták nem? :D

A japán vasérc híresen rossz minőségű. Pont azért kellett annyiszor hajtogatni, illetve készültek két komponensből a katanák. Mítosz ide vagy oda, minőségileg rosszabbak az Európai kardoknál!

Kérdező, nincs olyan hogy "mai acél". Pontosabban legalább 200 féle acél van. Adott szabványnak felel meg a szakítószilárdsága, ütésmunkája, keménysége, rugalmassági modulosa stb. Pl. MSZ500 Fe490 acél szakítószilárdsága 490 MPa, az Fe690 szakítószilárdsága 590 MPa - 40%-kal több! Szóval attól is függ milyen acélból készítik az adott eszközt.

Általánosságban elmondható, hogy a mai korszerűbb technikákkal sokkal jobb (magasabb szakítószilárdságú, de mégis rugalmasabb) acéltípusok hozhatóak létre. A középkori acélok nem ugranák meg a leggyengébb szerkezeti acél minőségét sem, kb. kazánacélt lehetne belőle csinálni. Akkor még nem tudták sem a megfelelő hőfokot biztosítani a kemencében, sem az egyenletes lehűtést, sem az anaerob körülményeket (hogy ne vegyen fel a levegő CO2-jából szenet az acél közben).

Egy minősített hegesztő ezt megtudná mondani, hiszen a szakmájába vág, emlékszem amikor elsős voltam... Nem!

A legjobban ezt egy szerszámkészítő tudná megmondani, emlékszem amikor elsős voltam, akkor az egyik tankönyv tele volt fémekkel, és azok minden ismertetésével egészen a kezdetektől. Mondhatom, hogy 18 éves fejjel minden érdekelt, de ez nem, pedig érdekes dolog az anyag, ami akkor kezdett érdekelni, amikor megtudtam 1 köbméter arany 18 tonna. Utána vettem elő a 20 éve porosódó szakmunkás könyveimet, és lettem az anyag szakértője. Minőségi "jatékokat" készítettem Koreában (Kokos) márkanév alatt.

A kard az kard volt, ha mester készítette, nem sok létezett. Voltak kovácsok, és belöluk lett kard-iparos kereskedő.

Nem vagyok "fémszakértő", csak olvastam Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok című regényében, hogy a Milánói kard akkoriban kiváló volt... De, ugyanabban a párbeszédben benne van, hogy a Milánói páncél ott van ellene...

A "szamurájkardok" egy más kategória. És más Földrész is. :)

Annyit fejlődött a tudomány azóta, hogy egy akkori kivételes lovagi karddal nem tudnál átvágni egy mai kenyérvágó kést az ötvöző anyagok, és technológia miatt. :)

A középkori kardok kivétel nélkül szénacélból készültek (az igazi rozsdamentes ötvözet 20. századi találmány). Minden nap tisztítani, polírozni kellett különben rozsdásodtak.

Alacsonyan ötvözött lágy és rugalmas acélokat kovácsoltak, éltartóssága gyenge volt. A magas ötvöző anyag tartalom csak jóval később a 19. század végén kezdett megjelenni.