A magyar néphadseregben mely laktanyák voltak a kemény helyek, illetve melyek voltak lazább helyek a sorkatonáknak?

Mindenkinek az volt kemény, ahol szolgált, és az volt az üdülő, ahol nem szolgált :)

Lentiről én is azt hallottam gyerekkoromban, hogy kemény hely.

Az elsőlépcsős laktanyák kemények voltak, plusz prsztízsből a budaörsi Petőfi-laktanya is kemény volt, vagyis inkább szopatós. Például Szfváron egymással szemben volt az első lépcsős Nagy Sándor laktanya, meg a Münich Ferenc laktanya. Az egyik volt kb Sztálingrád ostroma, a másik meg egy Bora-borai nyaralás.

Első lépcsős laktanyákban orrba-szájba nyomták az ott szolgálók a hadműveleti szolgálatokat. Könnyebb volt begyűjteni egy fenyítést ilyen helyeken, tény, de ha megcsinálta az ember normálisan a dolgát, akkor járt is haza, mint a gép. Főleg a légvédelemre és a Zalában diszlokált páncélos/gépesített lövész alakulatokra volt ez jellemző. Bár nem néphadsereg, de a határőrségnél is mindent komolyan vettek - a belügyi alárendeltség alatt. Oda nem is soroztak "politikailag megbízhatatlan elemeket"...

Ahogy fent is írták az un. első lépcsős laktanyák, illetve egyes "speciális" helyek. Szolnokon több laktanya is volt, ami kemény volt az a 88. Bercsényi állománya (a mélységi felderítők), de ott rang, elismerés volt szolgálni. Azon belül meg nagyon szóródott, tömény szívás volt pl. a díszszázad, egész nap folyamatos gyakorlatozás, ezerszer megcsinálni ugyanazt nap mint nap, gyakorolni hogy kell majd díszőrségben órákig állni mozdulatlanul a tűző napon/hóban/esőben stb.