Amikor volt sorkatonaság volt olyan, hogy a tisztek "pofára" adtak eltávot?

A sorkatonaság itt mindig is arról szólt hogy a kisebbségi komplexusukat kiélni vágyó felettes ki..alassa a farát és ha nem tetted akkor kiélje szadista hajlamát.

Imádom amikor visszasírják a sorkatonaságot mondván ha háború lenne akkor majd a sorkatona aki havonta egy éleslőszert használt (ha szerencséje volt) és krumpival dobálták egymást kézigránát gyanánt majd jól hadra fogható. A harcértékük meg ott se lenne mint egy délafrikai diktatúra 10 éves gyerekharcosa, az legalább lőtt már életébe.....

Volt! De álltalában a nagypofájúak és akik nem tudták a rendet betartani azok mindig pofára estek a következő kihallgatáson már nyuszik voltak ha haza akartak menni vagy csak kimaradásra.

De volt olyan akit a kapunál zavartak vissza, mert nem mutatott tiszteletet vagy nem tartotta a katonához méltó viselkedést.

Katonásság egy jó hely a mostani fiatalok 99% összeroppanna amennyiben be kellen vonulnia.

Egyszer azért kaptam kimaradást, mert a századparancsnokom családjának kellett szólnom, hogy nem megy haza a főnök... Zuglóban lakott, a kertvárosi részen. A házzal szemben volt egy "kricsmi", persze bementem egy sörre a nagy melegben. :) Jó sok dolgot tudtam meg a "főnökről" a kocsmai néptől. :XD

Utána bármikor kértem kimradást, vagy eltávot, mindig megkaptam. Kicsit sem szégyenlem, hogy "burkolt" célzásokkal zsaroltam. A többiek nem is értették, miért mehetek mindig haza... Leszereléskor elmondtam nekik.

Adtak azok cigire piára is!

Valamit valamiért...

Hogyne.

Ez az életben mindig jelen volt, van, lesz.

Nem a tisztek hagyták jóvá, mint előttem is írták már, hanem a szolgálatvezető, aki általában tiszthelyettes volt. Az írnokoknak is lehetett benne szerepe, mert ők írták be az eltávokat, így velük jó volt jóba lenni.

Egyébként, ha valakinek ilyen (vagy akár családi) problémája volt, az fordulhatott a politikai tiszthez vele. (Azt nem tudom, hogy ilyen esetben mi számított "szolgálati útnak".)