A néphadseregi időkben hogyan zajlott a kiképzés és szolgálatteljesítés olyan helyen ahol képzett személyzetre volt szükség?

Régebben másfél-két év volt a sorkatonaság (azelőtt azthiszem még több)

Ahol én voltam, az alap kiképzést, csúszás, mászás, lövészet, mindenki megkapta, ez eléggé gyenge színvonalú volt.

Az eszközöknek a kezelését, egyéb speciális feladatokat valamivel jobban megtanították, általában eleve olyanokat raktak oda (nem mindig), akinek volt hasonló képzettsége, ismerete az adott területen a civil életben, gépész, lakatos, autószerelő, stb...

Összességében nem volt túl hatékony és ütőképes a sorkatonaság 😅.

#2 vagyok

Azért voltak olyan komolyabb helyek, ahol szinte csak hivatásosok voltak, pl Mezőfalván, az SZ200-as légvédelmi komplexumban, ami még mai viszonylatban is komoly cucc volt, ott sorállomány csak kisegítő személyzetként volt. Akkoriban a teljes sereg létszám kb 90 ezer volt, ebből hivatásos, kb 30 ezer. A sorállománynak pont az volt a lényege, hogy mindenki kapott egy alap-közép kiképzést, és ha esetleg valamikor beütne a balhé, akkor nem a nulláról kéne kezdeni a hadkötelesek kiképzését, hanem 1-2 hét felfrissítés, és már mehetne is harcba. Eleve úgy is számoltak, hogyha összetűzés a nyugattal, akkor atomháború lesz, akkor meg úgy se lesz arra idő, hogy majd hónapokig képezzük az újoncokat.

Ahogy a #2-3-as leírta, alapkiképzés (4-6 hét), majd utána szakkiképzés. Ez utóbbi időtartama erősen szóródott, annak függvényében milyen feladatkörbe került az illető. S többnyire illeszkedett a képességeihez, meglévő/tervezett szakmájához (vagy éppen csak simán oda irányították amelyik alakulatnak alacsonyabb volt a feltöltöttsége és a már rendelkezésre álló állományból választották ki az értelmesebbeket).

A jelentősebb képzési időt igénylő feladatokra nem került sorállomány. Szélsőséges példa: de pilóta sem volt soha sorállományú, csakis hivatásos. Az adott eszköz függvényében töltötték fel sorállománnyal az egyes helyeket. Ld. tüzéreknél ütegparancsnok, lőelemképzés: többnyire hivatásos, töltő, lövegkezelő, biztosítás, logisztika már sorállomány (ettől még mindenkinek értenie kellett kb. mindenhez is, harctéren az üteg nem szüntetheti be csak azért a tüzet mert az ütegparancsnokot elviszi egy repesz/mesterlövész).

#5

Ja, lehetséges, én a pécsi áperben voltam, meg a fehérvári Nagy Sándorban, mindkettő első lépcsős. Pécsen a felderítőknél télen keménybe nyomtuk, akkor még volt -20, meg tökig érő hó, amikor kitereltek minket a Mecsekbe harcászkodni, volt mindenünk, még téli álcaruha is, visszagondolva, nem volt olyan rossz ott a katonaélet, sokat voltunk a szabadban, mindenképp jobb volt mintha egy laktanyában rohad a négy fal közt az ember 18 hónapig. A körletben meg szekrény se, csak ágy, a cuccunk a hátizsákban felkötve az ágy végére, a napi ruha meg a stokin élére hajtva. Egy pici éjjeli szekrény félesége volt mindenkinek, abba rakhattuk a tornadreszt, meg dorcót, amikor megszólalt a sziréna azokat nem kellett vinni. Kaptunk a málhazsákba 3 db konzervet, meg egy napi adag kenyeret, a kenyeret mindig másnap kellett megenni, így állandóan volt mindenkinek szűken 3 napi kajája a zsákban. Ha megszólalt a sziréna, 5 percen belül menetkészen, fegyverrel, az épület előtt kellet felsorakozni, 15 percen belül el kellett hagyni a laktanyát. Gondolom, tudták ha kitör a balhé, befigyel egyből oda egy atom, és nincs idő olyan dolgokkal xarakodni mint a felmálházás, meg kajaosztás. Hetente egyszer beriasztottak minket mindenképp, volt hogy hajnali háromkor.

#5

Most hogy visszaemlékezek, skulóból nekünk se jutott sok, lövészetenként volt a céltáblára 3 próba, három élesbe, kilenc darabot kaptunk a három bukóalakra, ami három rövid sorozatnak felel meg. Ez összesen 15 db lövészetenként, és a 18 hónap alatt volt három lövészet. A rövid sorozatnál általában 4-5 skuló kellett a három bukóra, a maradékot azonnal kitáraztatták, és elvették. Gondolom ebből pótoltak a bénáknak, de voltak olyan optikai eszközzel ellátott AK-k, amin tényleges lövés nélkül lehetett gyakorolni. Céloztál, majd elcsettintetted a fegyvert, a kiképző, meg felülről az optikán keresztül mindent látott. A fő hiba a ravasz elhúzásakor a fegyver elmozdítása, ezt a légzéstechnikával lehetett kiküszöbölni, aki nem az alsó széle-közepe célzást csinálta, azt rögtön seggbe is rúgták, olyan amatőr hiba volt. Utólag érdekesség, hogy akkor mindenki a fatusás AK-ra esküdött, hogy sokkal pontosabb mint az AMD65, akkor nekünk AMD65 volt, és meglepően pontosan lehetett lőni vele. A fatusás AK akkor már szerintem csak a határőröknél volt szolgálatban, meg a dísszázadoknál.

#7 elvileg a "fatusos" AK pontosabb lenne, mivel hosszabb a cső, így a huzagolás is, s így még benne van egy plusz negyedfordulat a lövedékben.

A gyakorlatban viszont az AK-k nagy része első beszerzéses fegyver volt amiket nem vontak ki a hadrendből, hanem odaadták a határőrségnek azzal, hogy oda még jó lesz. Így az AK-k nagy része, 20-30 éves (vagy még régebbi) tucatnyi vonulást meglátott fegyver volt, amelyeknek a csöve már régesrég cserére érett, erősen kopásnak induló huzagolással. Ezért fordulhatott elő, hogy egy viszonylag újabb - nálunk gyártott - frissebb huzagolású AMD pontosabb volt mint az agyonhasznált, import AK.