Meg lehetett volna menteni a Bizánci Birodalmat?

meglehetett volna.

Nagy Lajostól,ha jól emlékszem, a Bizánci császár kért segítséget a török ellen.

Lajos feltételül szabta,hogy csak akkor segít,ha a bizánci császár elismeri a pápát az egyháza fejének.

A bizánci császár ezt elutasította. pedig itt meglehetett volna menteni bizancot.

Konstantinápoly végzetes meggyengüléséhez alaposan hozzájárult a IV. keresztes háború, amikor a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, kihasználva egy aktuális trónviszályt, majd a birodalom területét felosztották maguk között.

Bár 1261-ben megszűnt a Latin Császárság, a keresztesek 1204-es hadjárata után Bizánc soha nem tudta visszanyerni korábbi hatalmát, és befolyása a város környékére szorult vissza.

[link]

Aztán a következő két évszázad alatt a szeldzsuk törökök, majd az oszmánok nyomása kiterjedt a Balkánra is.

A mai Albánia és Bulgária egyes területei a kezükre kerültek, majd nyomást gyakoroltak Havasföldre és Szerbiára, akik két malomkő között őrlődve hol a törökök, hol a nyugati keresztény világ mellé álltak, amelynek helyi képviselője főleg a magyar királyság volt.

A 15. század közepe felé a szerb despota hazánkban keresett menedéket a török nyomás elől. Nálunk éppen polgárháború dúlt, a csecsemő V. László és a behívott I. Ulászló hívei között, ám Ulászló, aki egyúttal lengyel király is volt, stabilizálta a helyzetét.

Bizánc megmentése érdekében a firenzei zsinaton IV. Jenő pápa keresztesháborút hirdetett és pénzbeli, továbbá erkölcsi támogatás mellett Cesarini bíborost küldte pápai legátusként.

1443-1444 közötti Hosszú hadjáratban Hunyadi János számos kisebb győzelmet aratott, viszonylag kevés veszteség árán, de átfogó sikert nem tudott elérni.

Ekkor II. Murád szultán előnyös békét ajánlott fel, több korábban elfoglalt várat, erősséget és területet visszaadva, a hosszú és tartós béke reményében.

II. Murad érdekes ember volt. Sok csatában győztes szultán kimondottan békeszerető volt. Legszívesebben költők és zenészek között érezte jól magát, meg a kertjében csodálatos virágai között, így lemondott trónjáról és kamasz fiára II. Mehmedre hagyta az uralkodást.

Cesarini bíboros elérte, hogy a magyarok megszegjék esküjüket és felrúgják az előnyös békeszerződést. A szerb despota is szorgalmazta ezt, továbbá Havasföld is csatlakozott és az albán Szkander bér lázadása is biztató lehetőségeket kínált, így a Hunyadi vezette lengyel-magyar sereg 1444-ben mégis megindult.

Azonban a velencei hajóhad hiába ígérte meg, hogy elzárja a törökök útját, az anatóliai hadsereget nem sikerült feltartóztatni, mert a hatalomba visszaráncigált II. Murád szultán energikusan és gyorsan hatalmas haderőt állított és Várna mellett az öreg oroszlán előnyös pozícióban túlerő birtokában győztes csatát vívott a keresztény hadakkal.

A várnai csatáról sok beszámoló áll rendelkezésre, Hunyadi vitézsége és hadtudománya, aki jól ismerte mind a nyugati condottieri, mind a török, a szerb és a huszita harcmodort is, majdnem megfordította a reménytelen helyzetben lévő keresztesek küzdelmét. Ám mint tudjuk ifjú királyunk megrohamozta testőrségével és a magyar centrummal a hevenyészett sáncok mögötti janicsár állásokat, hogy a győzelemből ki ne maradjon, mert addigra Hunyadi a szárnyakon megfutamította az ellenséget és tervei szerint három irányból támadva szétzúzták volna az oszmán derékhadat is, ám a rohamban a király elesett és ettől a keresztény had megrettenve szerteszét futott.

https://www.youtube.com/watch?v=dZpwfGS_uy8

Ezek után a magyarok nem voltak többé kaphatók Bizánc sorsával törődni.

A két kereszténység tudós egyházi méltóságai ennek utána hosszú és számos vitával terhelt megbeszélést tartottak a két egyház egyesítéséről mivel a pápai vezetésű nyugat csak a dogmák egységesítése után volt hajlandó átfogó katonai és pénzügyi támogatásra, de a hittételek vitatása közben mindkét fél angolna sikamlóssággal csúszott ki a saját álláspontja feladása alól.

Végül a bizánci császár és a pátriárka is Ferrarába érkezett, hogy felgyorsulhassanak a tárgyalások, aminek sok huzavona után - a városban kitörő pestis sürgető hatására is - eredménye lett, a két egyház unióban egyesült.

Azonban maga a görög nép (és az alsó papság) nem fogadta el a hitbéli változtatásokat, így a pátriárka is visszavonta beleegyezését.

Ezután Róma nem is nyújtott megfelelő segítséget, talán abban is reménykedve, hogy a törökök Konstantinápoly legyőzésével a keleti kereszténységet is elpusztítják, megszüntetve így a keresztény világ megosztottságát is, de erre mint tudjuk, az oszmánok nem voltak hajlandók.

A hathatós nyugati segítség esélye így füstbe ment, csupán két kereskedelmi kiváltságokért versengő város, Velence és Genova nyújtott némi segítséget, de az elégtelen volt az akkorra már teljesen legyengült Bizánc megmentésére.

7-es.

azért nem a Német-Római birodalomra gondolok,mert az akkori Bizánci császár Nagy Lajos királyunkhoz fordult segítségért.

(a Nyugat-Római birodalom megnevezés pedig téver,mert az az állam elbukott még az 5. szazad környékén.,illetve amit írtam az az 1300-as évek közepe fele történt)