A férfiak többsége miért utálta a sorkatonaságot?

Egy idő után még a tisztek is elkezdtek "respektálni".

Különleges alakulatnál voltam, amihez sokat kellett tanulni, gyakorolni. Már első idószakban rámbízták az elméleti képzést -katonaság előtt az MHSz-nél erre készültem. Ilyen vonalon akartam elindulni az életben.

A kézifegyverünk is -ennek megfelelően- amd volt. Behajtható tusás gépfegyver.

Pl.: éjszakai riadó, gyakorlat:

Elkezdett esni az eső. Fel kell verni a sátrakat két fél sátorból! Senki nem maradhat a kocsiban!

Hát nem nekem.

Szépen megvetettem a kocsiban a fekpadot, kivettem a zsákból a zöld pizsamát, lepedőt, pokrócot, párnát és lefeküdtem aludni.

Másnap hajnalban dörömböltek a kocsi hátsó ajtaján.

Nyakig sárosan sorakozott az egész század, s a hadnagy dörömbölt. Azt hittem rosszul látok, vagy álmodok.

Később a többiek elmondták, hogy hajnalban riadó volt.

Harchoz! Fel! Harchoz! Fel! A sárban... S mikor már nem akartak felkellni, kezdett keresni engem a hadnagy.

Hát megtalált. S mindenki röhögött.

Én meg felébredtem teljesen.

Ezzel vége volt a gyakorlatnak.

Mire elindultunk "haza" már fel is öltöztem.

#20

Rám ez nem áll. Egyetemi diplomám van, egy nyelvből nyelvvizsgám, egyen türhetően beszélek, 3-4 nyelven nem lehet teljesen eladni. És bejártam 30 egynéhány országot. Néhol csak pár szót tanultam meg a helyi nyelven, amit a helyiek értékeltek.

Pl.: szuahéliből csak néhány szót tudtam, de egy szó egy nehezebb helyzetben kisegített (askari-katona).

A hovédségre úgy tekintettem, hogy kötelező, hozzuk ki belőle a legjobbat. Ezért készültem erre már az MHSz-nél is.

Így nekem nem volt "annyira" elvesztegetett idő.

#22 Gratulálok, szép teljesítmény. De azért valljuk be, hogy nem ez volt az átlagos abban az időben.

Biztos érdekes lehetett annyi országot bejárni.

#22

Hát igen. Kitűztem magam elé egy célt már gimiben, amit kisebb kerülőkkel lényegében elértem. A cél: minél többet megismerni a világból. Az átkosban erre nem sok esély volt.

A múltból az ember inkább a "szépre emlékezik".

De tényleg "olcsón megúsztam" a két év katonaságot.

Első hónap gyengélkedő, pár hét szivatási próbálkozás.

Onnantól már ment minden a maga útján.

Nálunk inkább azokat szivatták, akik valami módon kiríttak. Pl.: nem mosakodtak, büdösek-, rendetlenek voltak, esetleg a többiek szívtak miattuk valamiért. De az első időszak végére mindenki "beilleszkedett". Bárhonnan is jött...

Engem is azért próbáltak az elején, mert a gyengélkedővel "kilógtam" a közösségből -nem is titkolva az okot.