Miért volt olyan nagy jelentősége annak hogy Dugovics Titusz magával rántotta a zászlót kitűző törököt?

#21

Na, ezt pont nem ismerem. Bővebben?

#23

Szóval Szózatunk szerzője is szívesen romanticizált történetileg, ha úgy kellett?

A kérdésre válaszolva:

A várfalak nagy biztonságot nyújtottak, sokáig nem is tudták lerombolni őket, de a tüzérség fejlődésével egyre jobban elvesztették jelentőségüket.

A közhiedelemmel ellentétben szinte sosem ostromlétrákkal felmászva foglaltak el egy várat, az csak meglepetésszerűen sikerülhetett, hanem szétlőtték a várfalat valahol és a résen beözönlve sikerült elnyomni az azon a szakaszon harcoló kis számú védőket.

Jellemzően a támadók legalább tízszer, vagy még annál is sokkal többen voltak, szemtől-szemben kiegyenlített küzdelemben semmi esély nem volt a védők győzelmére.

Eger várát is kb kétezer magyar vitéz védte az egyesült két török hadsereg ellen és (Gárdonyi szerint) ott is sikerült kitűzni a törököknek egy toronyra a zászlójukat, ami azt jelentette, hogy már bent vannak a falakon belül, ami a fő védelmet adta, mert ugye kétezer ember nem sokáig tud harcolni ötven, vagy százezer ellenében, mert az ostromlók száma a kettő között lehetett.

Ekkor többnyire a védők között kitör a pánik.

Az Egri csillagokban Dobó határozottan cselekedik, az ágyúkkal szétlöveti a tornyot zászlóstól, törököstől és megszervezi az ellentámadást, amit személyesen vezet és szerencsére sikerül a maradék betörést felszámolnia, mert főleg csak a toronyba sikerül behatolnia az ellenségnek és utána átszervezi a védelmet, de csak az azonnali gyors reakciója menti meg őket.

A falakon belülre jutva már roppant nehéz a védők helyzete és egy kitűzött zászló jelzi, hogy az ellenség már a falon belül van. Ilyen esetben máshol sem harcolnak már, mert akkor esélyes, hogy megölik őket, hanem láncreakció szerint sorra megadják magukat, akkor talán életben hagyja őket az ellenség, ha nem tanúsítanak további ellenállást, mert onnantól csak idő kérdése, mikor ölik meg őket, ha tovább küzdenek.

Hadászati jelentőség? Nem nagyon vagy tisztában a fogalmakkal. Ennek a tettnek nincs hadászati jelentősége, talán taktikai. Viszont ha megtörtént, mert természetesen ezt is vitatják ma az "okosok", akkor ez a tett, az önfeláldozó bátorság új erőt öntött azokba, akik tovább védhették a várat (írta is ezt már itt valaki), illetve megingatta a támadó törökök hitét abban, hogy a vár könnyen a kezükre kerül. Mindenképpen kiemelkedő és elismerendő haditett. Pszichológiai hatása mind pro, mind kontra igen meghatározó a hadat viselő felek katonáinak lelkében.

A 10-es megjegyzéshez azt fűzném hozzá, hogy a régebbi korok szellemisége nehezen érthető a mai kor istentelensége, szabadossága és elfajult erkölcse fényében. Én úgy emlékszem, hogy a középkorban tartották magukat a hadviselő felek számos íratlan szabályhoz, és ezek közül egy az, hogy amennyiben a támadó fél kitűzi a támadott objektumra a zászlaját, akkor a védők kötelesek megadni magukat. Ez a szabály és még több más is vallástól, nációtól függetlenül betartásra került, mert aki ezeket nem tartotta be, az kívül helyezte magát a törvényeken, és így páriaként rövid úton úgy végezhette, hogy aki megölte, a törvény előtt ezért a tettéért nem volt köteles elszámolni. Ez abban az időben nagy szó volt, törvényen kívül kerülni. Ma úgy mondanánk, nem kellett vennie tartós tejet, hamar megölték.

Dugovics Titusz ezt a szabályt figyelembe véve rántotta a mélybe a zászlós törököt, és ezzel minimum elodázta a vár bevételét (mint később kiderült, megvédte élete árán is a várat). Ahogyan a ma embere is, úgy a régmúlt korok embere is a legtöbbre tartotta az életét, de volt benne egy olyan hit is, amely a ma emberéből már szinte teljesen hiányzik, hogy az ő élete alábbvaló a közössége sorsánál. Összefoglalva a mai erkölcs egy korcs karikatúra a régi emberek erkölcséhez képest, minden technikai és vált társadalmi haladás ellenére.

# 26

Azt, hogy Dugovics alakja egyértelműen utólagos kitaláció, tudatos hamisítás eredménye, a forraskritika módszerével már régen bizonyította a történettudomány.

Régen sem voltak jobbak az emberek.

Gondoljunk csak arra, hogy a magyar hajdúk szokasa volt, hogy a serdületlen fiúkat "török módra élték", azaz nőként használták.