Hogyan tennéd őket sorrendbe? (T-34/85, Pz. V Panther...)

1. Sherman

2. PzKpfz IV

3. M-26

4. Panther

5. JSZ-2

6. T-34

A T-34 körül rengeteg a szovjet propaganda által elterjesztett legenda, valójában nem volt jó harckocsi, a háború alatt gyártott modellek pedig különösen nem. Sebtében gyárották őket rossz minőségű acélból, úton-útfélen lerobbant, a szar váltója miatt nagyon lassú is volt és a tűzgyorsasága is alacsony volt. Nem tudom, létezett-e olyan T-34 a háború alatt, ami elérte a specifikációkban megfogalmazott minőséget.

Amit a 10-es írt, hogy 90 ezer T-34 épült, nos abból a 90 ezerből kb 60 ezer a világháború alatt, amiből 45 ezer a háború végéig megsemmisült! A legénység túlélési aránya a T-34-ben 15% volt, összehasonlításképp a Sherman-ben 80%.

A T-34 szerencséje az volt, hogy rengeteget gyártottak belőle a német haderő jelentős részét pedig lekötötték a nyugati fronton és Észak-Afrikában.

12

Nem a t34 hanem a t34/85 a 2.világháború legjobb tankja.

A shermannok-(nem a firefly) pedig hihetlen könnyen lángra kaptak.

A sima t34ek valóban a sok lúd disznót győz elven működtek,a parancsnokin kovül még rádió sem volt bennük.

#13

Megbízhatóbb konstrukció volt és a háború végéig (sőt, az F2 és újabb verziói még azon túl is) hatékony tank. Ugyanez igaz a Sherman-re is.

#14

Nem volt az. Nagyobb tűzereje volt és vastagabb páncélja, de ugyanaza szar minőségű acél, amit hőkezelésnél túlhevítettek, emiatt rideggé vált és találatnál hajlamos volt repedni, illetve érintette a fragmentációs probléma, amit az előző oldalon az IS-2 esetében felhoztak.

A T-34 sem volt immunis a kigyulladásra:

[link]

Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy az a füstölgő valami a tank mögött a legénység egy halálra égett tagja. Az üzemanyag-tartály sem volt elszigetelve a küzdőtértől (gyakorlatilag körbevették őket az üzemanyag tartályok) és nagyon nehéz volt kikászálódni a tankból. Ha kigyulladt, mindenki bentégett. A Sherman-nél ez a tank végében volt időt hagyva a legénységnek a menekülésre.

A T-34 amúgy különösebben olcsó sem volt. Pontosabban drága tank olcsón gyártva. Ha a spefifikációknak megfelelően gyártották volna, nem lett volna olcsóbb, mint az M4, ami szintén egyszerű és könnyen karbantartható. Gyakorlatilag az M4 a T-34 jól csinálva. A T-34 olyan gyakori mechanikai meghibásodással küzdött, hogy Sztálin azt hitte, a legénység direkt szabotálja őket.

A parducok csak a háború elején voltak jók.

44-45-re már olyan nyersanyag hiány volt, hogy a futógörgőkre nem jutott gumi.

A páncél annyira silány volt, hogy találat esetén nem klasszikus átütés volt hanem gyakorlatilag fél méteres részen "beszakadt" a páncél bárhol.

Ezt a listát magasan vezeti a Pershing.

Homogén páncélzat, viszonylag vastag páncélzat, jó ágyú, jó átütés, gyors újratöltés, stabilizátor, jó mobilitás.