A világháborús légvédelmi ágyúknál, mint pl a 88-as, hogy állították be hogy a lövedékek hány méter magasan robbanjanak?

Már az első vh alatt is voltak időzítők a lövedékekre, a srapnel, ami fémgolyókat lőtt szét amikor szétrobbant, akkor ért valamit, ha az ellenség feje felett robbant. Egy fémgyűrűt kellett tekerni a gránáton és azzal pontosan be lehetett állítani.

Ekkor ugyan a légvédelem még gyerekcipőben járt, akárcsak a repülés, de nagyjából ugyanezt a módszert használták.

Eleve tudták is kb a távolságokat, magasságokat, meg voltak hozzá táblázatok, de egy próbalövés után nézték tüzérségi távcsővel az eredményt és módosítottak a beállításán a gránátnak. a légvédelmi ágyúk hordtávja felett repülve a repülők biztonságban voltak, meg jobbra, balra kicsit lavíroztak, meg a magassági kormánnyal is lehetett hullámozni, de azért lutri volt, mert a 88-as elég magasra fel tudott lőni, a célzáshoz lejjebb kellett ereszkedni és akkor lőtávolságba kerültek a bombázók.