Ha Ukrajnában összecsapna a t90m és a leopárd 2a7 típus akor ki nyerne ? Vagy el se jutnának oda mert a tüzérség előbb megdolgozna őket?

A Challenger 2-es olyan lőszert használ, amit senki sem a világon.

Gyorsan kifutna lőszerből, és ami van, az bunker / épületrombolásra való, nem harckocsik ellen.

A Challenger 2-es teknőfrontja az 80 milis homogén acéllap, 90 fokhoz közelien, a 30 milis gépágyú beveri azt. Csak a torony kapott többrétegű páncélzatot.

A Challenger 2-es olyan harckocsi, amin mindenen spóroltak.

Az eredeti kérdésre visszatérve, a T-90A/M az ERA kazetta nélkül elviseli a Leopárd 2-es nyíllövedékét. ERA kazettával meg az amerikai nyíllövedéket. De a páncéltörő rakéták elleni védelmét elhanyagolták.

A T-90A/M szegényített urános nyíllövedék lő, a Leopárdot súlyosan meg tudná rongálni, és a Chally-t is harcképtelenné tenné ...

A kurd gerillàk 70-es évekbeli Fagot és Konkurszokkal semmisítettek meg 10 Leó 2-est, totàlkàrosan.

Pedig a török az a 2. legnagyobb és legjobban felszerelt.

Mezei gerillák, és nem is az Orosz Hadsereg volt.

A Challenger ellen RPG-29-es való, azt az iraki gerillàk tesztelték.

A 10 - 10 gép az csak jelképes érték.

A politikusok nem akarnak eszkalàciót, de nem is akarjàk megtagadni az ukrànokat. És a sajàt seregüket sem akarjàk tönkre tenni, mert van 200 gép, és ha 30 - 40-et adnànak, akkor súlyosan csökkenne a sajàt seregeik hadrafoghatósàga.

A Leopárd 2-es az soha nem volt modern harckocsi, a britek adták a páncélzattechnológiát, és amivel a 70-es évekbeli páncéltörő rakéták is elbánnak, az minden, csak nem jó.

A Challenger 2-esnél a költségvetési megszorítások a baj.

Az Abrams és a Leclerc, amik ténylegesen jók, és háborúban sikeresen leteszteltek.

1958-ban politikai döntés született, hogy Europa-Panzer lesz, nem kell sem amerikai, sem brit fegyver, a franciák is különútra tértek, és akkor kritika nélkül elkötelezték magukat a németek mellett.

A világ fegyverüzletei nem harcérték alapján működnek. Nem foglalkoznak a vevők a lényeges paraméterekkel, a korábbi tapasztalatokkal és nem tanulmányokból tájékozódnak. Helyette annál sokkal összetettebb politikai - gazdasági kérdések. Mit adnak el, el akarják-e adni, mennyi az ára, mennyi az ellentételezés + a lobbi, egy rakás diplomáciai egyeztetés, és a politikusoknak csúsztatott borítékok és visszaosztás. És a harcérték / műszaki szempont a legutolsó.

A politikusok, akik döntenek a beszerzésekről, azok nem tudják, hogy mi a különbség a harckocsi és az önjáró tüzérség között, nem is értenek, és nem is érdekli őket. Az, hogy mi a drága, még az sem, a seregen kívül is megy az eszetlen pénzszórás, csak döntenek szimplán, hogy EU-s / amerikai / orosz / francia gépet akarunk venni. És csak nagyon ritkán kerülnek szóba a műszakiak, aminél valóban necces egy - két részegység.

Háborút az amerikai, a brit, a francia, és az orosz gépek láttak az elmúlt évtizedek alatt, nem is a németek.