A szarajevói merényletnél Ferencz Ferdinándnak nem volt semmi komoly fegyveres testőrsége?

Még a 20. század második felében is sok merénylet történt vezető politikusok ellen.

Kennedy, Ronald Reagan, II János Pál, stb.

Erzsébet királyné halála is rámutat arra, hogy a 19. század végén már aktívan működtek különböző anarchista csoportok, amelyekről a titkosszolgálatoknak is voltak részinformációi, csak a figyelmeztetéseket nem feltétlenül vették komolyan.

1898. szeptember 9-én Sissi Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak és előkészítettnek az ottani látogatását, próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül. Másnap a kis számú kíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett,amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.

1898-ban máig tisztázatlan körülmények között halt meg Rudolf trónörökös, az ő halála után lett Ferenc Ferbinánd a trónörökös.

Rudolf halálával kapcsolatban még az is felmerült hogy Ferenc Józsefnek lehetett-e köze hozzá.

20 évvel később Ferenc Ferdinánd lett merénylet áldozata, paradox módon egy szerb ölte meg, holtt nyíltan kiállt a szerbek mellett, belengette, hogy császárként a szerbeknek önrendelkezési jogot ad a birodalomban, ha úgy tetszik, a magyarok kárára.

Egy olyan trónörökös halála vitte háborúba a magyar nemzetet, aki nyíltan nem szimpatizált velük.

Tegyük hozzá, a birodalom széthullása kódolva volt, csak a határvonalakat meg lehetett volna hízni úgy, hogy abba ne legyen kódolva az újabb háború.

Ha nem a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet, akkor más lett volna, amitől kirobbant volna a fegyveres konfliktus.

" császárként a szerbeknek önrendelkezési jogot ad a birodalomban"

Nem egészen értem ezt, mivel Szerbia független volt, nem tartozott az OMM kereteibe.

Természetesen szétszórtan éltek szerbek, főleg Horvátországban és Albániában, de mint tudjuk ugyanúgy horvátok és albánok (és magyarok) Szerbiában, így nem tartom valószínűnek, hogy érdeke, vagy egyáltalán joga és lehetősége lett volna az OMM uralkodójának erre az egyoldalú lépésre saját népeinek kárára.

Google:

Bruckner Győző: Ferenc Ferdinánd Magyarországra vonatkozó tervei.

1929-ben kiadott elemzés, amit egyik oldalról lehet vitatni, mennyire lehet mentes az akkori politikai nézetektől, ugyanakkor még nem is olyan távoli múltat elemez, aminek ne lettek volna akkor még elő tanúi.

Az újabb kori kutatások sem arra utalnak, hogy Ferenc Ferdinánd "mindenkit szeretett"

Pl:

[link]

A kérdéstől azért tértünk el, mert azt az első kommentelő megválaszolta.

A 19. század második felére Európa-szerte felerősödött a nacionalizmus, a sok nemzetiségű monarchia sem a béke szigete volt.

Már az 1848/49-es szabadságharc idején nyílvánvalóvá vált, hogy hatalmas feszültségek vannak a birodalom területén élő nemzetek között, amit akkor az osztrákok jól ki is használtak, kihasználva azt is, hogy a magyar vezetés a felismerés ellenére sem engedett, már amikor a szabadságharc elbukott, Kossuth akkor akart a románokkal "kiegyezni".

Később Itália kiszakadt a birodalomból, ott létre jött az egységes Olaszotszág, Ausztria meggyengült, a további területvesztés kockázata is napirenden volt, de a kiegyezéssel lehet mondani, hogy mindkét ország fejlődésnek indult, de a hamu alatt végig izzott a parázs, a történelmi Magyarország területén nagy területeken éltek szlávok, románok, és északon ott voltak még a csehek is, akik szintén úgy kerültek a birodalomba, hogy Habsburg lett a királyuk....

Voltak nemzetiségi zavargások a monarchia területén, csak arról mai napig nincs sok információ, főleg a románok lakta területeken.

A háború kitörése előtt még ott volt Boszia-Hercegovina megszállása, majd bekebelezése, a szerbek gyűlöletének talán az lehetett forrpontja.

Szerbek nagy számban éltek a monarchiában, de a szomszédban ott volt Szerbia.

[link]

Trianon után létrejön egy másik sok nezetiségű birodalom, Jugoszlávia, amelynek szétesése szintén kódolva volt már akkor.

Fővárosa a világrörténelem szempontjábíl is egykor jelentős Nándorfehérvár lett, ami már akkor is főleg szerbek (rácok) lakta terület volt.

Még a szlávok sem képesek békésen együtt élni, lásd szerb-horvát-szlovén, cseh-szlovák ellentétek.

Dehogy voltak lojálisak... 1848-ban a horvátokat kijátszották ellenünk az osztrákok, persze nem is kaptak semmit cserébe.

A szerbek akkor azért sem azért álltak a magyarok mellett, mert lojálisak lettek volna, egyszerűen már akkor is megvolt a szerb-horvát ellentét. Nagyon sok nemzetiségi nem is beszélt magyarul, összefüggő területeken "belakták" az országot, a saját nyelvükön beszéltek.

Az 1848/49-es szabadságharcban az erdélyi szász városok végig hűek maradtak a császárhoz, a románok meg inkább csapódtak hozzájuk, de az is egy hamis ígéret miatt.

Az 1900-as évek elején Havasalföldön, Moldovában lázongások törtek ki, amelyek Erdélyre is átterjedtek, már akkor látszódott a törekvés egy Nagy-Románia létrehozására, a sem magyarul, sem németül nem beszélő románokban mi táplálta volna a lojalitást a monarchia irányába?

Délen a szerb, horvát, szlovén ellentét is megvolt már, ami részben kioltotta a magyarok elleni szembenállás látványos felerősödését, a civakodásra fordított energiájuk egy része az egymás elleni vitákra ment el. Nem lehet azt mondani, hogy "legfőképpen katolikus" ország lett volna az akkori Magyarország, sőt... az ország keleti felében római katolikus vallás kisebbségben volt, igaz vallási alapokon nem voltak jellemzőek az összetűzések, köszönhetően a már évszázadok óta működő rendszernek:

[link]

Az ellentétek gyökere a nemzeti öntudatra ébredésre gyorsan ráépülő nacionalizmus lett, a monarchiából kiszakadva sokkal szebb jövőképet láttak a népek.

Ez nem magyar sajátosság, meg lehet nézni a nagy nyugati demokráciáknak nevezett országokban is mi zajlott, zajlik ott van az angol-ír, angol-skót, spanyol-baszk, spanyol-katalán példa: a demokrácia addig tart, amíg nem akaszt tőlünk független lenni.