A mohácsi csatavesztésért (1526) Szapolyai János tehető felelőssé?

Ha Szapolyai időben érkezik akkor is jelentős török túlerő lett volna mind létszámban, mind fegyverzetben, technikai eszközökben. Semmit sem változtatott volna a csata végkimenetelén.

A felelősök a széthúzó, kapzsi magyar uraságok akik összefogás helyett a kibúvókat keresték, a saját hasznukat. A helyett hogy tudomásul vették volna erős hadseregre, stabil végvár rendszerre pénzt kell áldozni, felsorakozni együttesen egy politikailag rafkós, erős kezű uralkodó mögött.

A Mohácsi csata már csak következmény volt, a csata eldőlt jóval korábban eldőlt amikor elveszítettük Nándorfehérvárt, a déli végvár-rendszer meggyengült, az erős központi hadsereg szertefoszlott és szabaddá vált a törökök útja az ország belseje felé.

# 12

EZT ÍRTAD: " Az elsők voltak akik főleg a tűzfegyverekre építették a harci taktikájukat míg a klasszikus európai hadviselésnél külön külön használták őket. Több mint száz évbe tellett európának hogy fel tudják venni vele a versenyt."

EZ NEM IGAZ!

A török sokkal kevésbé épített a tűzfegyverekre, mint a korabeli nyugat-európai harcászat, a törökök jóval kevesebb tűzfegyvert is használtak. Az 1500-as évek során csak a spanyol világbirodalomban a többszöröse volt az ágyúöntés volumene, mint az Oszmán Birodalomban.

Az Oszmán Birodalom szárazföldi hadseregében 1526-ban egyedül hadsereg csak kis részét kitevő elit gyalogság, a janicsárok fő fegyverzete volt tűzfegyver, az elit lovasság, a szpáhik ellenben alig használtak tűzfegyvereket, a török haderő többségét kitevő irreguláris csapatok pedig szinte egyáltalán nem rendelkeztek tűzfegyverekkel. Az oszmán tüzérség jó volt, de technikai színvonala a nyugat-európai szint alatt maradt, amit a korabeli oszmán és nyugat-európai ágyúk modern kísérleti próbalövészetei is igazoltak. az oszmán ágyúk kisebb tűzgyorsasággal és kisebb hatásos lőtávolsággal rendelkeztek, az oszmán fémművesség színvonala ugyanis egyértelműen nem érte el a nyugat-európai szintet.

Elég az 1571-es lepantói csatára gondolni, 45 évvel Mohács után, ahol az egyesült keresztény spanyol-pápai-velencei-genovai flotta elsöprő tűzerő fölénye megsemmisítő vereséget mért a törökre.

Lepantónál a keresztény flotta 212 hadhajóján 1815 ágyú volt, a török flotta 278 hadihajóján pedig csak 750 ágyú.

Még Lepantónál a keresztény flotta tengerésze már puskákat (arquebus és muskéta típusokat) használtak, addig a török tengerészek még zömében íjat és nyilat.

Nyugat-Európában már jóval Mohács előtt csatadöntővé váltak a tűzfegyverek. A francia-spanyol itáliai háborúk az európai hadtörténet fordulópontját jelentették, mert tűzfegyverekkel felszerelt, zárt hadrendi harcászatot folytató spanyol offenzív gyalogság, a terciók megsemmisítő vereségek sorozatát mérték a franciákra. Az 1503-as cerignolai csata volt az első, amit a tűzfegyverek döntöttek el, ezen csata során a tűzfegyverekkel felszerelt spanyolok, a katonai zseni és reformer, Gonzalo Fernández de Córdoba vezetésével szó szerint lemészárolták a francia hadsereget, a franciák jó 45 %-a holtan maradt a csatatéren. Az 1525-ös paviai csatát szintén V. Károly német-római császár és spanyol király hadseregének tűzfegyverekkel felszerelt gyalogsága és tüzérsége döntötte el, ezeknek köszönhetően mértek megsemmisítő vereséget a francia hadseregre.

# 12

1532-ben Nagy Szulejmán azért hátrált meg V. Károly német-római császár és spanyol király hadserege előtt, mert a jó oszmán hírszerzés miatt tisztában volt vele, hogy V. Károly csapatai tüzérségben és tűzfegyverekben igen nagy fölényben vannak vele szemben.

V. Károly seregének egy része azonban elvágta Szulejmán utóvédjének visszavonulási útját, és döntően tűzfegyverekben megnyilvánuló fölényének köszönhetően a véres leobersdorfi csatában megsemmisítette azt, a török 6-8000 halottat veszített.

#12

A tűzfegyverek témájában ajánlom:

Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenöt éves háború éveiben In:

Hadtörténelmi Közlemények 1991/3. szám

Kołodziejczyk, Dariusz: Az oszmán „katonai lemaradás” problémája és a kelet-európai hadszíntér In: Aetas 1999/4 Emlékszám az Oszmán Birodalom születésének 700. évfordulójára